Mmf...pfff
Régen írtam.
Most is csak annyit kívánok közölni, hogy eddig tartott a nagy nyálas szerelem.
Régóta halódott, csak harmincsokévesen is vagyok olyan liba, hogy azt hiszem, megmenthetőek a törött dolgok. Most magam is halódok, gyötrődök, fájok.
Nagyon bízom benne, hogy a zombilét rövid életű lesz, és ki tudja, talán egyszer, majd ezer év múlva talán visszatér a szerelembe vetett hitem.
Welcome
...ez itt az én blogom. előre figyelmeztetek mindenkit, hogy olykor csúnya szóviccekre ragadtatom magam, érzelmileg és tehetségileg is erősen hullámzom.
csak saját felelősségre!
ja, és hogy miért lett szirének? Szirén-Én-Ének...
Beware of this being. It's biter and eating orks (somethimes vampires too).
csak saját felelősségre!
ja, és hogy miért lett szirének? Szirén-Én-Ének...
Beware of this being. It's biter and eating orks (somethimes vampires too).
Korábbi bejegyzések
Címkék
- broáf (2)
- csacskaságok (11)
- csajos dolgok (4)
- családi élet (2)
- depi (9)
- furcsaságok (3)
- gasztro (1)
- helyzetjelent (1)
- helyzetjelentés (26)
- írás (2)
- izé (7)
- kívánság (2)
- meglepődések (4)
- miegymás (8)
- nosztalgia (1)
- nyafi (1)
- nyál (4)
- örül (2)
- összefoglalás (26)
- ötye (3)
- r.i.p. (1)
- szóvicc (1)
- töprengés (2)
- ügyintéz (3)
- vers (1)
- vidámság (6)
- wattaf* (3)
Agyas dolgok
Címkék:
depi
megjegyzés (0)
Címszavakban
És most tényleg, egy laza, hiánypótló bejegyzés. Aztán remélhetőleg leszek szószátyárabb is (nem megerősített információk szerint verbálisan igenis szószátyár vagyok....lehet, a jövőben fordítani kellene az arányokon;D).
Szóval:
- Kedvessel voltunk túrázni az utolsó szép szeptemberi hétvégén. Mentünk hegynek föl, dombnak le. Remek volt!:)
- Másnap kórház, kevésbé volt remek. Kiderült, hogy colitisem van. (ööö...nem azonnal, még vizsgálgattak, utána derült ki) Kaptam gyógyszert, kösszépen, jól vagyok.
- Kedvessel hosszú hétvége a szülői (az övé) háznál, össznépi bemutatkozás: anyuka, apuka, nagymami, bátyó, sógornő, unokahugi fronton, plusz két régi barát szülinapi buliján való részvétel. Szerintem nem unatkoztunk, viszont szuperül éreztem magam:)
- Utána megint túra, csak most nem kettesben, hanem a richteres csapatkával. Tizenöt kilométer helyett huszonhármat mentünk, gyönyörű volt, megérte még úgy is, hogy a lábam bekrepált estére.
- A november gyorsan eltelt, szerintem dolgoztunk, meg ilyes.
- December első hétvégéje szintén munkás volt, szombaton Keszin, vasárnap Visegrádon mikulás -partyztunk, vendégül láttunk egy nagyobb sereg gyereket és egy kisebb sereg felnőttet, majd Halász Juditra, meg egyéb gyerekdalokra körtáncoltunk...mi, harminc felettiek, na, az is vidám volt:D
....mit mondjak? Zajlik az élet:)
- Közben énanyukám, a kedves közölte: mégse vigyem a Szívemcsücskét karácsonykor bemutatkozni (pedig eredetileg ez volt megbeszélve), mert...és felsorolt három különböző indokot, a legnyomósabb asszem az volt, hogy ő (énanyuka) nem tudja, hogy mennyire komoly a kapcsolatunk. Nyiff. Ez mondjuk eléggé padlóra tett. De a szerelem minden akadályt legyőz!:) Muhhahha!:) Mázlim van a Pasimmal!:D
- Szombaton megnéztük az AVATAR-t háromdében (gy.k.: 3D), elképesztő élmény volt!!! AMég mindig nem tudom kellően kifejezni, milyen hatása volt...Kábé végigbőgtem:D Feltehetően még megnézzünk. Párszor.:D Mindenkinek csak ajánlani tudom!
- Szerdán megyek karácsonyozni bátyóval, meg unokatesókkal énanyumhoz, aztán a Csücsököm meg titokban utánam jön, felvesz és megyünk tovább őanyujáékhoz. Aztán remélhetőleg habzsidőzsi, olaszos családi élet, pihenés, Szeretet, Béke.
Nektek is Kellemetest, meg Boldogot kívánok, nem feltétlenül csak Karácsonyra!;)
Címkék:
helyzetjelentés,
izé
megjegyzés (2)
Izé...
Az előző postomat a technika ördöge rendezte. Ezúton is köszönöm neki.
Momentán nincs sok kedvem felidézni a benne foglaltakat, mert ma undok napom van.
Az a lényeg, hogy a diagnózis megszületett és rajta vagyok a gyógyuláson. Reményeim szerint hamarosan minden nagyon büfé lesz.
Most mentem is pihenkélni.
Most mentem is pihenkélni.
Címkék:
depi,
helyzetjelentés
megjegyzés (0)
Mi van?
Az eltelt pár napban sok minden megesett. Elég sok volt a para is: fogorvosi kezelés, egy héttel később húzás (kiderült, hogy tejfog. ember! 34 évesen...pfff). Aztán meg az van, hogy a nyáron besikerült egy kis emésztési probléma. Ebből meg nagy emésztési probléma lett, úgyhogy most leginkább emiatt van para, bár most még viszonylag nyugodt vagyok. Pénteken megyek colonoszkopiára, valahogy nem várom. Mint ahogy a holnapi napot sem, amikor meg egész nap fosni fogok, hogy jól kitisztuljanak a beleim. Mindegy. Remélhetőleg túlélem.
Lehet szorítani. (Baromira szeretnék egészséges lenni...ezer tervem van még.)
Lehet szorítani. (Baromira szeretnék egészséges lenni...ezer tervem van még.)
Címkék:
r.i.p.
megjegyzés (0)
She's like the wind
Életének 57. évében elhunyt Patrick Swayze.
Nyugodjon békében!
Címkék:
broáf,
családi élet,
nyafi,
összefoglalás
megjegyzés (0)
The laughing evil
Főhősünk nem várta ezt a napot. Arra gondolt, hogy a gonosz (A Gonosz) miért nem ríddogál inkább, vagy nyögdécsel, nyüszít, vicsorog, üvölt. Na, miért nem? Ehelyett huncut szikrákkal szemében gúnyvigyorog, felröhhint, cinkosan rákacsint....pfff. Bézbólütőt neki!....
...eközben in the real world:
A mézi napok után meglátogattuk édesanyámat. Jómagam, a bátyóm(45), unokaöcsi (16) és unokahugi (9) társaságában. A sorsnak van annyi humorérzéke, hogy nem várt még két napot, hanem konkrétan szombatra időzítette a "bizonyos napokat", ezzel is elősegítve - mintegy hormonálisan támogatva a szenzitivitás hülyeséggel egyenes arányossá válását (no most, lehet, hogy ez lila, de ennél szebben nem tudom felvázolni).
Az édesanyánk öregszik. Fájlalja a derekát, alig-alig megy, hajol, vagy ül, de hiába minden riposzt, kedves vagy harcias kirohanás, miszerint kérjen beutalót és nézesse meg magát szakemberrel, tojik rá. Inkább szenved.
Aztán meg szintén az öregedés jeleként értékelhető, hogy sajnálta, hogy az egyik kismacskája eltűnt.
Ez azért fura, mert több alomnyi nemkívánatos cicakölkeket segített már át a cicamennyországba (az állatvédőknek leírnám, hogy sajnos a kedves cicamamák félvadak és tök nem lehet őket begyűjteni ivartalanításra, ezért aztán szinte állandó utánpótlás van....) - amitől nekem hideg és idegrázásom van. Hiába, az élet vidéken már csak ilyen...
Aztán ebéd, majd kávézás...közben felteszi az első kérdést, ami boldogságom tárgyáról szól:, imígyen:NŐS? Szemeim kikerekednek, állam lepadlózik, majd kisvártatva kedvesen érdeklődök, hogy ezt a hülye kérdést hogy sikerült kitalálnia? Majd válaszolok is: Nem, nem nős. Mire ő: Miért? Hány éves? Lehetne az! Mondok: Harminc. Lehetne, ámde nem az! Mire ő: Sokan ebben a korban már el is válnak. Erre én már csak szememet tudtam mereszteni, mert a fejemben egy fogaskerék nyikorogva megállt, a mókus kihalt, vagy mittomén. - Ha burleszk író kívánnék lenni, biztosan hasonló párbeszédeket gyártanék.
Ezután úgy döntött női szülőm, hogy több "hülye" kérdéssel nem is vesződik, hanem inkább tájékoztatja a bátyámat a családon belüli botrányról és annak fejleményeiről. Történt ugyanis, hogy anyukám egyik hímnemű féltestvére (36 v. 37) rajtakapta hites feleségét éjszaka a birtokon egy ismerőssel. Jelenleg válnak. Három közös gyerek van, ebből egynek (vagy másfélnek) tuti ő az apja, a legkisebbnek meg tuti nem. Az asszony, meg a hapsija között HÉT éve tart a viszony. A hapsinak szintén van élettársa, meg gyerekei (akiket persze nem akar - vagy nem tud/mer/stb- otthagyni). Nos, ennek részleteit tárgyalta anyukánk, meg hogy mindenki tudta, csak szegény testvére nem, de szerencsére már érzelmileg viszonylag feldolgozta az esetet.
Aztán egy percig próbált felállni a fotelból, majd elindult (csoszogott), hogy összekészítse a kaját, amit viszünk haza. Gondoltam, máskor is ez volt az az alkalom, amikor beszélgettünk, úgyhogy mentem vele. Nem nagyon kérdezett, gondoltam mesélek én, hátha az megtöri a jeget. Amikor odaértem, hogy a Kedves milyenségét méltatom (kedves, aranyos, figyelmes- igen, ez leírva tök nyál és mégis:D) annyit tudott reagálni bicskanyitogató stílben, hogy idézem "...eleinte mind az".
Ekkor csendben felálltam és kivonultam a konyhából.
A menzesszel járó hormonális- és az anyám stílusától felkorbácsolt lelkiviharral küzdve, hűdéses fejjel vánszorogtam be a nappaliba és kérdeztem meg a tesómat: Mikor megyünk?
Furcsa, hogy az elmúlt harmincsokév alatt sem tudtam megszokni, néha még elfogadni sem anyám keresetlen stílusát, hogy csak a negatív érzelmeit tudja választékosan megfogalmazni és többszörösen mások tudtára adni, hogy elismerő szavai csak magával és konkrétan a főztjével kapcsolatban vannak és ezt is egy órán belül háromszor legalább el kell mondani. Az, hogy velem mi van maximálisan nem érdekli, hiszen minden héten felhívom és meghallgatom az újabb nagyszerű főztjeim című eposzt. Arra gondoltam, hogy kitagadom, hogy megkímélem magam a rosszindulatától, meg hogy hátha elgondolkodik majd egy kicsit, hogy vajon miért nem megyünk gyakrabban, de rá kellett jönnöm, hogy sem ez, sem az nem működik.
Feltehetően ezek alapján marad minden a régiben.
Aztán este beszéltem a Kedvesemmel, aki megnyugtatott, hogy nála is hasonló a háttér. Ezt megünneplendő vasárnap "elrabolt", ám az este/éjszaka/reggel történtekről csak annyi álljon itt: nagyon-nagyon jó volt!;)
Hétfőn reggel jelentős késéssel, szédülve érkezem munkába. A kávé elfogyasztása után sem javult a helyzet. Félig zombi állapotban éltem túl a napot, hogy a vacsora közben az egyik fogam azt mondja: reccs. Így esett, hogy a legnagyobb mumussal (MUMUS) találtam szemközt magam.
Mindenféle gyökércsakrás problémák kísértenek....jujj!:) Pénteken megyek a fogorvoshoz, mindenki szorítson, aki csak bír!:/
....főhősünk eztán arra gondolt, hogy talán másképp is boldogulna a gonosszal szemben, de ez meg már egy másik történet.
Az édesanyánk öregszik. Fájlalja a derekát, alig-alig megy, hajol, vagy ül, de hiába minden riposzt, kedves vagy harcias kirohanás, miszerint kérjen beutalót és nézesse meg magát szakemberrel, tojik rá. Inkább szenved.
Aztán meg szintén az öregedés jeleként értékelhető, hogy sajnálta, hogy az egyik kismacskája eltűnt.
Ez azért fura, mert több alomnyi nemkívánatos cicakölkeket segített már át a cicamennyországba (az állatvédőknek leírnám, hogy sajnos a kedves cicamamák félvadak és tök nem lehet őket begyűjteni ivartalanításra, ezért aztán szinte állandó utánpótlás van....) - amitől nekem hideg és idegrázásom van. Hiába, az élet vidéken már csak ilyen...
Aztán ebéd, majd kávézás...közben felteszi az első kérdést, ami boldogságom tárgyáról szól:, imígyen:NŐS? Szemeim kikerekednek, állam lepadlózik, majd kisvártatva kedvesen érdeklődök, hogy ezt a hülye kérdést hogy sikerült kitalálnia? Majd válaszolok is: Nem, nem nős. Mire ő: Miért? Hány éves? Lehetne az! Mondok: Harminc. Lehetne, ámde nem az! Mire ő: Sokan ebben a korban már el is válnak. Erre én már csak szememet tudtam mereszteni, mert a fejemben egy fogaskerék nyikorogva megállt, a mókus kihalt, vagy mittomén. - Ha burleszk író kívánnék lenni, biztosan hasonló párbeszédeket gyártanék.
Ezután úgy döntött női szülőm, hogy több "hülye" kérdéssel nem is vesződik, hanem inkább tájékoztatja a bátyámat a családon belüli botrányról és annak fejleményeiről. Történt ugyanis, hogy anyukám egyik hímnemű féltestvére (36 v. 37) rajtakapta hites feleségét éjszaka a birtokon egy ismerőssel. Jelenleg válnak. Három közös gyerek van, ebből egynek (vagy másfélnek) tuti ő az apja, a legkisebbnek meg tuti nem. Az asszony, meg a hapsija között HÉT éve tart a viszony. A hapsinak szintén van élettársa, meg gyerekei (akiket persze nem akar - vagy nem tud/mer/stb- otthagyni). Nos, ennek részleteit tárgyalta anyukánk, meg hogy mindenki tudta, csak szegény testvére nem, de szerencsére már érzelmileg viszonylag feldolgozta az esetet.
Aztán egy percig próbált felállni a fotelból, majd elindult (csoszogott), hogy összekészítse a kaját, amit viszünk haza. Gondoltam, máskor is ez volt az az alkalom, amikor beszélgettünk, úgyhogy mentem vele. Nem nagyon kérdezett, gondoltam mesélek én, hátha az megtöri a jeget. Amikor odaértem, hogy a Kedves milyenségét méltatom (kedves, aranyos, figyelmes- igen, ez leírva tök nyál és mégis:D) annyit tudott reagálni bicskanyitogató stílben, hogy idézem "...eleinte mind az".
Ekkor csendben felálltam és kivonultam a konyhából.
A menzesszel járó hormonális- és az anyám stílusától felkorbácsolt lelkiviharral küzdve, hűdéses fejjel vánszorogtam be a nappaliba és kérdeztem meg a tesómat: Mikor megyünk?
Furcsa, hogy az elmúlt harmincsokév alatt sem tudtam megszokni, néha még elfogadni sem anyám keresetlen stílusát, hogy csak a negatív érzelmeit tudja választékosan megfogalmazni és többszörösen mások tudtára adni, hogy elismerő szavai csak magával és konkrétan a főztjével kapcsolatban vannak és ezt is egy órán belül háromszor legalább el kell mondani. Az, hogy velem mi van maximálisan nem érdekli, hiszen minden héten felhívom és meghallgatom az újabb nagyszerű főztjeim című eposzt. Arra gondoltam, hogy kitagadom, hogy megkímélem magam a rosszindulatától, meg hogy hátha elgondolkodik majd egy kicsit, hogy vajon miért nem megyünk gyakrabban, de rá kellett jönnöm, hogy sem ez, sem az nem működik.
Feltehetően ezek alapján marad minden a régiben.
Aztán este beszéltem a Kedvesemmel, aki megnyugtatott, hogy nála is hasonló a háttér. Ezt megünneplendő vasárnap "elrabolt", ám az este/éjszaka/reggel történtekről csak annyi álljon itt: nagyon-nagyon jó volt!;)
Hétfőn reggel jelentős késéssel, szédülve érkezem munkába. A kávé elfogyasztása után sem javult a helyzet. Félig zombi állapotban éltem túl a napot, hogy a vacsora közben az egyik fogam azt mondja: reccs. Így esett, hogy a legnagyobb mumussal (MUMUS) találtam szemközt magam.
Mindenféle gyökércsakrás problémák kísértenek....jujj!:) Pénteken megyek a fogorvoshoz, mindenki szorítson, aki csak bír!:/
....főhősünk eztán arra gondolt, hogy talán másképp is boldogulna a gonosszal szemben, de ez meg már egy másik történet.
Még mindig rózsaszínben:)
Úgy esett, hogy a szülinapom előtt valamivel elrebegtem egy afféle óhajt a pasimnak, miszerint "be szép lenne, ha együtt tudnánk tölteni azt a napot", mire ő közölte, hogy akkor megy és intézi, hogy akkor szabadnapos legyen!!!!:D Ilyen.
Ezért aztán előző este hazavitt, aztán kaptam reggelire (nem ágyba, mert nem szeretek ágyban enni, ha nem vagyok beteg) melegszendvicst, meg kávét, utána elvitt lósimogatóba - mert még nem merek felülni, csak tapizni:) -, majd megnéztük a túloldalról, Párkányból is a Bazilikát (Párkányban van egy út, amin ha haladsz Esztergom felé, van egy kockaház és egy darabig úgy tűnik, mintha a panel tetejére lenne építve a Bazilika. Legközelebb lefényképezem.), utána felmentünk Pilisszentlélekre a kolostorromokhoz romantikázni, utána vettünk uzsit, meg sütit, utána visszamentünk a kolostorhoz naplementézni. Azt hiszem, eddig ez volt az egyik legszebb szülinapom! - és amikor ezt írom rendes öreglányhoz méltón kicsit könnyeznek a szemeim... :'D
Az összhatást még az sem rombolta le, hogy mikor a sok napos túrából anno hazajött, annyira örültünk egymásnak, hogy cirka hat hólyagból álló különítmény jelent meg a felső ajkamon (merthogy a drága borostás és ugyan borotválkozik, de minek, amikor a borosta gyorsan nő?:D), amitől két napig - legalábbis szájilag - hasonlítottam a Geronazzo Máriára, de legalábbis a Keleti Györgyire. (levontam a konzekvenciát, fene se akar szájfeltöltetni;) ) Simán bevállalnám mégegyszer.
Asszem majd csak pár bejegyzés múlva írok nem vigyorgósokat. De az sem biztos...;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)