Szirének

fárasztó péntek



A dátum ellenére reggel "vidáman" sikítottam fel: Itt a tavasz! Lévén rügyetbontottam, nem is egyet.

Hajdanvolt kamaszkoromban azzal vígasztaltam magam, hogy fölnőttként legalább ezzel nem lesz gondom. Aham, mer' persze! Erőst gondolkodtam is, hogy melyik nylon zacsi megy az öltözékemhez, hogy még vonzóbbá tegyem magam, már ha ez lehetséges. A rövid hiszti után beláttam, hogy nem nagy tragédia az az egy-két furunkulus az orcámon, úgyhogy fejenzacskó nélkül indultam útnak.



Innen kicsit pörgős lett a muri: beérkezés pestre, átszállás, megérkezés kőbányára, irány a posta, onnan haza, majd ismét posta, majd röltex, dm, újságos, vissza buszra, irány vidék. Nyami. Pöttyet sikerült elfáradnom.



T., kedvenc 'házi manóm' rávilágított, amikor kiértem, hogy valamiért a "régi" cuccok nem ismerik fel a zenei cd-ket....vidám vagyok. Fogalmam sincs az XP-ről, még mindig. Valszeg ezt is kalapáccsal fogom megjavítani, márha...



Holnap klubbozunk az emberekkel (bár inkább aludnék végre egy kiadósat), vasárnap meg egésznapos fesztivál lesz errefelé. No mindegy. Hétfőn lemenek vidékre (mitől?)sebes vonattal és az ottani csenddel fogom lögyböltetni a lelkemet. Tisztára buddhás leszek, mire visszajövök. Ez részben köszönhető a mama főztjének is....



Kalapál, szereli XP-t. Kikapcs.