Szirének

ványadt ványadtovics...



Huhh...asszem szemileg kapitulálok, vagy átmegyek ázsiaiba. Igaz is, lassan már kezdek sárgulni is...pfff.

A háttérben egy nemValóvilág lakói nyünnyögnek...néha elfog a nosztalgia, tisztára, mintha a 'roxfortos' baráti körömet látnám:) Kis különbségek persze vannak. Többek között, nem szavazunk ki senkit, viszont nem is markol fel senki közülünk se pénzt, se lakást, se autót se. Se-baj!



Ma bírtam végre emilt gyártani régen látott ismerősömnek, S.-nek. Reményeim szerint hamarosan összehozunk valami röfögést (vele és lieblingjével Cs.bácsival) némi forraltborral körítve. Mostanság eléggé hiányoznak néhány emberek. Imígyen nyelvtanilag helytelenül, viszont nagyon. V. és D. sorsáról sem tudok mostanság semmit, úgyhogy majd jól rájukkérdezek a többiektől. Rosszabb esetben telefonos segítséget kérek:)



R.-el is beszéltem ma végre telefonikusan. Bár visszafogtam magam, azért erősen örültem neki, hogy hallottam a hangját. Elég fura szituáció a miénk. Személyem bejön neki (testileg is) viszont fordítva más a helyzet. A lelkét, a lényét szeretem, csak...és ez az a csak, amellyel nem tudok mit tenni. Kombináltam már jobbra-balra, de mindig ugyanoda jutottam. A sors fintorog. Hasonló legjobbjóbarátból rajta kívül csak egyet tartok, P-t. Szerencsére őt többet látom.



A mai kajaindex: fél adag rántott sajt, fél adag petrezselymes burgonyával, ....hát mit mondjak? Ettem már többet is, jobbat is. Gyarló módon, kései vacsora címmel, hamarosan lerohanom azt a két vaníliás pudingot, akik eddig a hűtőben laktak. Reszkessenek!



Aztán olvasom tovább Kingtől a Nem jön szememre álom c. könyvet...ez az egyik kedvencem tőle. Majd valamikor, hajnali 1 körül megint beesek az ágyba, berakom a Vangelis Voices kazi B felét és mesmeg arra fogok elaludni, mert hajnaltájt ez tesz jót a lelkemnek.



Irány a hűtő!:)



Jóccakát!