Szirének

Ember tervez...



Hétfő, hétfő, te csodás izé...( asszem most kiátkoznak a Garfield klubból, tekintve, hogy alapból utálni kellene a hétfőt, oszt mégsem, pedig mégis). Fenti mondat legalább annyira értelemes, mint a lelkivilágom momentán.

Reggel kellemes kis töltődéssel kezdtem a napot, majd összepakoltam az utolsó cuccokat is, hogy levonatoztassam őket magammal együtt anyámhoz. Egy órával később már tudtam, hogy ez ma nem fog menni. Közbeszólt a sors. Gyors telefon anyának, kicsit sírós hangon, hogy kénytelen lesz egyedül elfogyasztani a csirkepörköltöt és a jövőhétnél előbb ne is nagyon várjon. Ez van.



Helyette viszont mentem Plázába, annak is egyik bankjába, majd Match és heti takarmányvásárlás, mindezt szép szőke női kísérettel, mertmivelhogy B.-vel mentem. Hazafelé a buszon beszélgettünk a hétvégéről. Ugyan egy helyen voltunk, de egymással nem nagyon sikerült beszélgetni, így eléggé meglepődött, hogy nekem micsoda "kalandokban" volt részem. S mivel emlegetve lett, igaz általam, rögtön el is kezdődött a gyomorremegés, szívszorulás...Orvosot!!!



/ Közjáték: A remegést valamelyest gyógyítandó, hazaérve csináltam egy kis pároltzöldséget, úgyamúgy nasinak, ha már pirosak a szemeim, hagy legyek nyúl....finomságos volt, ezért döntöttem és feltehetően vacsira is belapátolok egy adaggal Kertészné zőccségeiből. /



Valami történhetett, mert ismeretlen eredetű személynek látszó valaki hangyás lufit rakott a gyomromba és ettől nem kicsit érzem magam hülyén. Teljesen felkavarodtam, meg felhorgadtam, aztán meg le...így néz ki az egyszemélyben hullámvasút. Annak az egynek örülök, hogy ezt kívülről viszonylag kevesen érzékelték a környezetemben, t.i. csak egyszer vágtam be magam mögött a fürdőszobaajtót. Értetlenségemből eredő bosszúm ezzel le is zárult és egy óra múlva már bágyadtan mosolyogtam, mint a fáradt őszi napokon a napocs.



Nemrég beesett Gy., akit alkalmasint /de már nem emlékszem miért/ Papinak szoktam szólítani és titokzatos arccal közölte: - na mit hoztam? Fogalmam sem nem volt. Néztem rá, mintha tényleg kölke lennék, csészealjnagyságú szemekkel, mondok: - nemtom. mit?

Kiderült, hogy cirka három havi vadászat után végre sikeredett megszereznie a tékából a Karib tenger kalózait. Juppiiiiiiiii...., ámbátor legyünk óvatos duhajok, hátha mégis nem olyan jó az a film. Belegondolva tök mindegy. A lényeg, hogy Depp és Bloom bácsikkal tölthetek vizualice egy-másfél órát, ez már megalapozza a holnapi jókedvet.