Szirének

A Gyűrűhordozó visszatér



Rövid összefoglalás álljon itt az elutazás körülményeiről, a megérkezés után eltelt időszakról...stb.

Szóval, hétfő, dél után valamivel: állok a nyamvadt Kőbánya-alsó elnevezésű vasúti megállóhelyen. Körülöttem vihar tombol, sőt!, tombolik! Kettőhússzal zúz az arcomba, püfölget kicsit, majd lankad - hehh! mondanám, de természetszerűleg némi erőgyűjtés után mesmeg pofáncsap. Pfff...cirka háromnegyed óra, mi az nekem? Lilára fagyott szájjal próbálkoztam erősen meditálni, hátha nem lesz mindenféle -vese/petefészek/arcüreg/középfültő gyulákkal dolgom, mert az erősen kínos lenne egy "majdnemgyógyító" esetében. Mindegy. Vonat jött, akkor amikor kellett. Hely volt, meleg volt, pozitív volt. Három óra után valamivel megérkeztem anyukához. Félreértések tisztázása után ( már aszittem nem is jössz) remek csirkepörkölt ebéd elfogyasztása - aznap az első étkezés, de rögvest 2000 kalória...muhaha! züllök!! Majdan értekezés arról, hogy unokatesóim mennyire milyenek voltak szombaton, amikor bátyókám leszállította őket nagymaminézőbe. Ezután majdnem sikerrel összeveszejtett ten anyánk minket, mert "félrebeszélt". Ezt orvosolandó, szerencsére nem füstölgő orrlukakkal, felhívtam telefonikusan a bátyámat és kérdőre vontam az itt most nem kitémázott tárgyban, amit ő így kommentált némi iróniával a hangjában: Oké hugi. Szóval, anyánk megint hülye. Ne foglalkozz vele.

Rollingsztonsz lefele a szívemről, mert hát rút dolog családi körben a hirig. Viszontellenbende tartottam egy kis - és nőiesen visszafogott - három mondatos előadást az életemről, hátha szülémnek is feltűnik, miszerint a saját életemet élem, nem másét, ígyképpen magam vagyok felelős érte. Jól viselte. A későbbiekben a különböző ételek rejtelmeiről beszélgettünk, vagy olvastunk, tévét néztünk, mintha nem is egy hónapja láttuk volna egymást. Ellenben kielégítő volt, mert legalább agyilag is tudtam néha pihenni.



Keddi étkezések száma 4 - már ha kalóriadús emlékeim nem csalnak - a nap elég normálisan telt, végére kiolvastam a Beszélgetések Sai Babával c. könyvet. Egész érdekes volt, helyenként még értettem is. Este anyuka kérdez: hát az meg milyen gyűrű a nyakadban? - néz arra gigahiperatlantiszi góliát méretű férfigyűrűre, akit igen sok ideje hordozok - Mondok: Anya! Már vagy fél éve hordom!Ügyfélé, és azért lógik a nyakamban, mert tisztul, meg átrezeg és egyéb ilyen ezoterikus akármik okán.:)



Közjáték: Fel is ködlik előttem, amikor még kezdő gyűrűhordozó voltam és nagy lendülettel hajoltam le, mondjuk cipőt felvenni, bekötni, ijes, mily marha módon bírt állonvágni ez az impozáns darab. (nem is csodálom, hogy Frodót a műanyagfejűfijúval játszatták el:D ) Na, persze eleinte azt is nehéz volt megszokni, hogy éjszaka amikor egyik oldalamról a másikra hengeredtem éktelen kolompolásba kezdett a gyűrű meg tenrezgéseimet bíró holdkő ingám. Hehh...minden kezdet vidám.





Szerda hazaút. Koránkelés. Anyuka már tízkor ebédelésre szeretne bírni, de mondok: nem, majd egy óra múlva. Lent a kiskonyhában beszélgetünk erről is, arról is ( bevillan-lehet így kellett volna kezdeni is?)...mamika pörög, pucol, kavar, gyúr, néha egy-egy gőzölgő kanalat tart a szám elé (hol fából, hol fémből), hogy az étel milyenségét felmérje. /Ez valami tradíció lehet, merthogy ő nem nagyon kóstolgatja az ételt, viszont sokat, sokszor és jól főz. Tehát, lehet azért csinálja ezt, mert azt hiszi az én kedvemért van. Sebaj, élvezetes játék:))/ Egy óra múlva ebédelésmímelés - csak a leves megy le, a másodikat inkább hazacuccolom- nem nagyon tudok utazás előtt enni. Talán ezért nem hánytam eddig közlekedési eszközön.

Ebéd után rövid telefon. Mamus megint előráncigálja a "ésabarátnődnemtudnekedvalamilyenállást" című kedvenc opuszát, melyet megest aribari módon, gyorsan és fájdalommentesen hárítok. Utána gyors kimenés a vidéki vasútállomásra, már csak százhússzal fúj a szél, de legalább a vonatra nem kell várni. Felszáll, leül, meleg van, hely van. Sallala.



Megérkezik Alsóra, leszáll, haza tüpptürüpp. Kiveszi a gázos értesítését, miszerint ő már többet erre nem jön, hívjak ingyen számot és olvassak be nekik. Ilyen szíves kérésnek ki tud ellenállni? Megtettem. Felhívtam. Középkorú női hölgy indiszkréten megkérdezte, hogy mi a gázóra gyári száma. Csészealj szemekkel meredek a levegőbe...két hete, amikor szintén beolvastatták, akkor nem kellett, most minek és honnan?...mondok neki, muszáj? majdnem szőke vagyok, nem találok én itt hirtelenjében ilyet. Közben néni csacsog, kiderül megtalálja az engemet anélkül is a számítógépen - akkor meg mit ijeszteget!!??-beolvastam neki. Az óraállást. Megköszöntem. Lettem. Rágyújtottam. Egyszerre két cigire. Legalábbis úgy tűnt. Következő telefoncsörte rövidebb volt, viszont eredménytelen. Így jár, aki a TB-vel akar beszélni. Pedig nekem muszáj lenne...Mindegy. Törölköző bedob. Cucc fel. Irány Dunakeszi.



A nap hátralevő részében semmi különös történés, ha csak az nem, hogy megjavították a beteg XP-t. A kis hüje elfelejtett egy kernel fájlt, emiatt kényszerújraindította magát. Kicsit olyan volt, mint a farkát kergető kutya. Természetesen nem derült ki, hogy mijaszösz gazolta ki szegény fájlt a helyéről, de most legalább megy. Igaz, némiképpen gyanús, hogy már négy napja nem kaptunk levelet a "Kitekintő gyorsvonattal", de ez biztosan nem az ő hibája.



A mai napon volt sok ügyfél. Nálam konkréten egy, de HáZénál sok, ami viszont természetes. Kellemesen telt a nap...visszafogott kalóriákkal körítve, bár asszem rögvest rávetődöm a hűtőszekrényre, mert kiesnek a szemeim. ( az a baj, hogy a hasam is kicsit kiesősnek tűnik, de majd lelohasztom valahogy )

Nah...intelligens Valóvilág megy...úgyhogy megyek én is, hátha tanulok valamit, oszt festhetem a lelkemet is egy színnel sötétebbre...