Szirének

Napok és a Solaris



csütörtök: semmi különös. ügyféldömping, fáradtság...



péntek: T.-manó hazatrabantogolt engem, ahol is könyvek haza, újak el kérdéskörben folyt a tevékenység, az este meg a szokásos pénteki menet szerint zajlott.



szombat: ascun. közepes mennyiségű embertömeg, kedvenc ügyfél fia nélkül érkezett, lévén első iskolai napját nem akarta volt elhalasztani, de ígérte, jönni fog. magam részéről kíváncsian várom (talán némi reménnyel a 'belsőmben'). a kezdeti zavarodottságon túl vagyok, de lehet ez még rosszabb is...vagy jobb, ahogy mindig is lenni szokott. este, kis auchanbeli vásárlás után, megasztár nézés...ez tetszett most a legkevésbbé.



vasárnap. befejeztem Lem: Solarisát...hmm. nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog, főleg nem a Clooneys film után. asszem beveszem a kedvencek közé. mivel erősen ülepedőben van az élmény, így még semmi magasztosan nem tudok írni. foszlányokban feldobódik ugyan néha egy-egy szó, egy érzés az általa nyújtott élménnyel kapcsolatban, de ez elég kevés lenne ahhoz, hogy elmondjam, mit váltott ki belőlem, miért ragadott meg. amúgy csend és nyugalom van. isteni! kint sütkérezik a napocs, mellettem csak a gép zümmög (mert hát, kérem, ő marha nagy, tehát muszáj zümmögnie), rajta kívül csak a klaviatúra kattogása teszi tökéletlenné kicsit a képet, de egyelőre ez is ideálisnak mondható. holnap végre elutazom lögyböltetni a test-lélek-szellem nevű holisztikus háromszögemet, hátha kiegyenlítődnek, mire visszatérek (bár már így is eléggé buddhásan érzem magam, csak nem tudom, hogy vajon ő is annyira álmos volt-e, miközben átszellemült mosollyal üldögélt a mittoménmilyenfa alatt.)



rövid helyzetjelentésemet ezennel berekesztettnek nyilvánítom