Szirének

Hétfő





Hatszázhuszonötezerkéccáz éve nem írtam. Pedig az élet zajlik. Pl. voltam megint anyukánál, ami megint vegyes érzelmekkel töltött el. Viszont kiolvastam megint egy Koontz könyvet és eléggé tetszett is.

Amúgy elég rendesen zajlott az élet, de nem tudnám pontosan felidézni, lévén itt a tavasz és a hormonok rajzása némiképpen kuszálttá teszi a memóriámat.

Furcsa, hogy az ember még a sokadik X környékén is megkergül, amikor jön a tavasz. Van ebben valami szép... Meg egyébként is. Mostanság azt veszem észre magamon, hogy mintha nem depiznék be olyan sűrűn, vagy legalább ha mégis megteszem, sokkal gyorsabban túl vagyok rajta. A végén még normális, sőt, optimista, életvidám figura válik belőlem. Pfff:))



Nah...ha picit összeszedettebb leszek, majd még írok, addig meg irány a tavasz, meg a zsezsegés:))