Szirének

Mese-est



Mivelhogy jobbára körös-körül elkettyent egyedek ténferegnek (köztük jómagam is), úgy döntöttem, hogy bekopizom egy régi "művemet". Ez tojdonképpen arról szól, hogy hogyan lehet a semmiről viszonylag hosszasan, ámde érdekfeszítően értekezni. Valamiért akkor sem voltam normális, és most hasonlóan HÜLYÉBEN nyomom....ezt jelenleg nehezen viselem. ( Jelzem, a Koontz könyv megest jólesett a lelkemnek. Lehet rászokom a palira...)

[Ami a helyesírást illeti a "művel" kapcsolatban...ehh...szóval erős frísztájlban készült, lévén csetre nyomtam be anno]



Mese



Eccer volt, hol nem volt, volt eccer egy kis Valami.

Ez a kis Valami elindult valamerre, mert Valakitől azt az utasítást kapta, hogy egy Bármit hozzon Akárhonnan erdejéből.

A kis valami ment is, csomagoltatott a Valakijével egy kis hamubansült izét és nekivágott a rengeteg erdőnek. Már ment vagy három napja Akárhol környékén, benézett minden micsoda alá, de nem lelte a Bármit. Leszállt a sötét, a kis Valami is elfáradt, leheveredett egy hümm alá és elaludta magát.

Fura álmot látott: az erdő közepén járt és ott talált egy semmmiből készült várat és a vár legfelső szobájában egy kalitkában ott volt a Bármi. Szomorúan gubbasztott a kalitban, talán még a könnye is kicsordult. Valamink tovább álmodott.. Eccercsak a kalit és benne a Bármi elé árnyék vetült, ami egy kedves és szépséges tündorkánytól származott, aki megsajnálta a kis Bármit és elvitte magával Akárhonnanból Holba.

Holban látta, hogy a kis Bárminek felderül a kedve, mert a tündorkány kastélyában régelveszettnek hitt kedvesét, Akármijét látta viszont.

Ekkor Valami felébredte magát és elindult az álma után.

Ment mendegélt, elért a semmiből készült várhoz, megtalálta a szobát és benne a Bármi kalitkáját...üresen.

- Hmm..-gondolta Valami- akkor lehet, hogy a többi is igaz?

Elindult hát Akárhonnan erdejéből Holba, hogy meglátogassa a tündorkány kastélyát.

Hosszú útja során elfogyott a hamubansült izéje és bizony nagyon mardosta már a gyomrát az éhség.

Már majdnem éhen halt /amikor szomjan halt...he-he/..amikor odaért a tündorkány kastélyába, aki varázslatos lévén tudta, hogy miért jött Valami hozzá. Jóllakatta szegény kis fáradt Valamit és ágyat vetett neki, majd megkérte gondolja meg, hogy elviszi-e magával a kis Bármit.

Megmutatta neki a kis Bármit új lakhelyén, az ő kis csicsergő-csevegő Akármijével.

Valamink erőst gondolkozott, majd a kimerültségtől álomba szenderült.

Másnap mikor felébredt úgy döntött, hogy nem viszi magával a Bármit Valakinek, mert amúgy sem tudta, hogy mire kell neki. Sőt! Annyira jól érezte magát a Tündorkány otthonában hogycsakna. Főleg, mikor a Tündorkány szolgálóvalamije visszajött a szülei meglátogatásából.

Valamink sosemis érezte még magát ilyen boldognak. Úgy döntött, nem is tér vissza hazájába, hiszen oda már nem köti semmi és mivel a kis Szolminak is nagyon teccett ő, hamarosan egybekeltek és boldogan éltek a Tündorkány udvarában amíg Más nem lett belőlük.

Ittavége.

Jóccakát!







ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááá!!!!Nemvagyoknormális! Le a hormonokkal! Éljen a tél és a a fotoszintézis!



Nővérke!Hol a kék pirulám???