Szirének

Anno...



Ma több ízben is eszembe jutott egy általam írt nemistommicsoda. Így szól: -Kiakadtam. Itt ülök az ágyon. Vagy mégsem?-

Nos, evvan, csak ágy nélkül.



Tegnap egy nagyon kellemeset röfögtünk Darshanban S.nénivel és Cs.bácsival. Kivételesen kevesebbet pörögtem, mint ilyenkor az nálam megszokott. Igaz, amikor Ő szóba került, valahogy felgyorsult minden és néha összeszavakat a kevertem. Viszont most teljesen szóhoz jutott mellettem más is. Fejlődöm!:)



Ő róla nem is tudom mit írjak/írhatnék. Hosszú kihagyás után vasárnap betoppant anyukával. Széles mosoly és két cuppanós puszi között közölte, hogy hozzám jött... Már kezdtem volna meglepődni, mikor kiderült, hogy oldás okán érkezett. Sebaj! Azé' vagyok. Megcsináltam, majd később anyukát is. Beszélgettünk, helyes-kedves volt. Átkarolta a derekamat, ráncigálta a hajamat, megfogta a vállamat...és mindeközben a jelenlegi barátnőjével való összeköltözésről beszélt. Bennem erősen körvonalazódott az "akkor most MI VAN?" kérdés, ámbátor nem adtam neki hangot. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni, hogy érzelmileg miért érint meg ennyire a személye.



Más! Ma végre lezárhatok egy három éves időszakot az életemben. 2001. május 8-án kezdődött minden, a szüleim halálával. Temetés ügyintézés, temetés, ezek viszonylag gyorsan mentek. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat másfél évet vett igénybe. Utána következhetett a hagyatéki tárgyalás. Rá háromnegyed évre már meg is kaptam a hagyatéki végzést. A lakásleadás körüli kálváriát már le sem akarom írni, megélni is elég volt és talán árnyaltam érzékelteti a helyzet komikusságát a mai nap is.

Ma 11 órára volt megbeszélve Zsiger úrral (nem vicc! ez a neve), hogy a Vagyonkezelő megbízásából kijön és átveszi a lakást. Két órát vártam, ezt az időt felhasználtam arra, hogy az összes létező telefonszámot megtudjam a VK-höz és Zsiger úrhoz. A végére kiderült, hogy az úr zsigerből elhúzott szabadnapozni, nagyot legyintve a naptárában ülő és rám vonatkozó időpontra. Végül is sikerült beszélni egy kolleganőjével, akivel kis - és jogos - háborgás után meg tudtam beszélni, hogy kifáradjon ő maga személyesen és átvegye a nyakamon lógó, ám az ő tulajdonukat képező ingatlant. Így lett lezárva az ügy.



Hazafelé tartva megrohantak az emlékek....próbálom summázni az eltelt időszakot, elengedni érzelmileg azokat, akik annyi bánatot és örömöt okoztak nekem és akiknek köszönhetően az ezotéria útját járom manapság. Hálás vagyok nekik azokért a dolgokért melyekkel gazdagítottak lelkiekben és szellemiekben...



...csak kicsit fáj az űr, amit maguk után hagytak.