Szirének

Az élet meg frankón zajlik



Megest bazi régen nem jártam erre.

Assem t'om hol áll a fejem.

Lényeg: végre találkoztam legjobbjóbarátommal, R-el és egy naggyon kellemes késődélután-estét töltöttünk együtt, egy nem kevésbbé kellemes vacsora mellett. Megmutattam a legfrissebb sztárfotóimat, amiket előzőnap készített kedvenc manóm T. és amelyek meglepő módon mindenkinek tetszettek. Voltak olyan felhangok, miszerint kimondottan fotogén vagyok, de ezt úgy is le fogom tagadni:) Bár lehet, hogy az egy különleges, fotogéncsütörtök volt, amikor készültek:)...és, hogy mi okból készültek?

Hát azért, mert jelentkeztem az egyik kereskedelmi tvcsatorna dalversenyének második felvonására.:))) Remélem, amikor behívnak próbadalolásra, akkor is ilyen bátor leszek:DD





Akkortájt derült ki az is, hogy menek előadni sok emberek elé Budakeszire, Gyógyító Napokra. Voltam is, csak elő nem adtam, mert a sok emberek úgy döntöttek, Gurrá! Itten a május és végre egy szombat amikor nem esik! Irány a kert! Így aztán kolleganőmmel B.B.-vel többnyire csak hostoltunk, viszont így is elosztogattuk a szórólapjainknak több mint felét és kellemeset beszélgettünk az arrajáró emberekkel.



A hétvége további részét erős takarítással töltöttem, minek következtében - mit nekem konditerem felkiáltással - testszerte izomlázasan ébredtem a hétfői napra:) Jelentem a dzsuva 80%-a felszámolva! Lassúdad még embert is hajlandó leszek beengedni a lakba.

Viszont dögöjjön meg az a szomszéd, aki megint kiírtotta a vadszőlőmet:( Jó, azért meg ne dögöjjön, de erőst kívántam - és még most is - , hogy azt kapja, amit ő adott.

Most akkor csúnya vagyok?



Hétfőn jött a kéményseprő, oszt szerencse helyett valami egészen mást hozott. Közölte, van 10 napom kicseréltetni az életveszélyessé vált vízmelegítőmet. Úgyhogy most ekörül forgolódom. Kölcsön kell kérnem, mert semmi lóvém nincs a szereltetésre. Ráadásul a kedves kormos lovag közölte, hogy még a kéményt is béleltetnem kellene - az csupán 100 ezerbe kerül számla nélkül-valamint a régi, törött kaminluk takaró helyett vegyek fémből készültet 4500 körüli HUF-ért.



Nah...ezután egy pöttyet megfordult velem a világ. Gondoltam varázsolok magamnak, úgyhogy szólítottam is három angyalt, hátha... Most várakozó állásponton vagyok. Az életveszélyt elháríttatom mindenképpen. A bankrablásról meg lemondtam. A lottózáson még gondolkodom. De még az is lehet, hogy a végén dolgozóhelyet kell keresnem...pfff...ebben nem a hely, meg a dolgozás a fujjujjujj, hanem a rabszolgaság, mások hülyeségének elviselése és hozzá való jópofi vágása. Ha találnék egy helyet, ahol ezt nem kell megtenni, akkor odamennék. Addig meg maradok a bizonytalanság bölcsességénél és igyekszem nyitott szemmel járni, hátha rálépek egy lehetőségre.



Evvan, gyermekeim az Úrban.