Szirének

Na szóval...



Most van egy kis türelmem, így a tegnap "elveszett", ámde egyik legkedvesebb versemet ismét felkopiztam ide. Még a végén ahhoz is lesz türelmem, hogy kicsit kitatarozzam a blogot, hátha a kreatív munka meghozza az életkedvemet.

Úgyamúgy nincsen nagy gáz -kedves ismerőseimet megnyugtatandó- csak a szokásos nyünnyögés és nem elfogadása a dolgoknak. Hiába, no! Ha mással nincs alkalom konfrontálódni, akkor magamnak esem. Így szép a harc, mert egyidőben nyerek is, meg nem is.

Azért némi haladást is vélek felfedezni magammal kapcsolatban....legalábbis a jobb oldalammal már egy hete nem történt semmilyen baleset. Remélem ez annak a jele, hogy lassan letudom, amit le kell. Legalábbis egy időre.

Erős koncentrálásba fogok, asszem, hogy sikerüljön kicsit az anyagi bázisomat felfejleszteni. (meglehet inkább valami tibeti kolostorba kellene menjek. ott se számlát nem kell fizetni, se az öltözködésre...stb.stb.stb. nem kell költeni, kaját a falusiak összedobják, oszt még lelkiéletet is élhetek...ja! és kész szerencse, hogy mivel kopasz lennék fésülködni sem kellene!)

Hmm...meggyőztem magam. Inkább koncentrálok. Sok mindenről képes vagyok lemondani, de ennyire azért mégsem.

Ha sikeredik valami, akkor jól be fogok számolni róla....most meg olvassátok alant a hangulatjelentést József Attila



EZÜST ÉLET



1

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,

Ha most kicsit halkabban élek.

Halkabban élnek a felhők is,

Meg a halottak, meg a rétek.



Győzni épp oly szép, mint a virág,

De én az uccákon lődörgök,

Vagy esőt hallgatok szobámban

S nagyon hallgatok, hogyha dörgött.



Ezüstös lesz majd nagy szivetek,

Bárha a győzők ti maradtok,

Zászlótok is ezüstté őszül

S egyszer győzni is elfáradtok.



Csatazaj mögött eljön halkan

Hozzátok is az ezüst élet.

Nagyon halkan élnek a felhők,

Meg a halottak, meg a rétek.



2

Nagycsöndű, komoly kisértet kisér

S hová lépek, kibú a föld alól

-Az árnyékom, mely mindenütt követ

S találkozunk is egyszer valahol.



Olyan szép dolog elfáradni és

Pihenni, mit nem ad se harc, se más,

Kedves árnyékban leheverni, le

S bennünk eleve ott a fáradás.



Bennünk eleve ott a fáradás,

Mely a szűz hónak testvére lehet

-Ha nagyon fázik már a föld, lehull,

Csak hull a hó s új tavaszig befed.



Egy télestén a földet csöndesen

Betakarta a fáradtság, a szent,

Az én szavammal együtt, hisz az is

Végtelen hideg világban kereng.