Szirének

A húrok közé...

...csaptam. Szó szerint.
Az idő továbbra is jár, de leginkább esik. Tavaszkor ez nem szokatlan, viszont ilyenkor következik be az a tényállás, amelyet első bejegyzéseim egyikében ecseteltem - vagy pamacsoltam - miszerint a kávé ilyenkor csak nyaktól lefelé hat. Ergo, míg a fejem koppanni készült asztalra, klaviatúrára, miegymásra, addiglé a többi testrészem vadul pogózott és szökni próbált. Belül ezt elég nehezen éltem meg...törekedjünk a harmóniára...közelíteni próbáltam a két végletet. Délután háromra totál elborult az agyam, így fogtam magam és előkaptam a gitáromat.

[Pfff...legalább fél éve volt szerencsétlen a sutban foghíjasan, lévén, hogy kétnapos használat után arcra esett a drága és eltépődött két vadiúj húr. Akkor jól felmérgesedtem és lemondtam arról, hogy rövidtávon Erica Clapton legyek.]

A legutóbbi húrozós akcióm után maradt két damilom (asszem egy ' G' meg egy 'H') akiket szépet felcuccoltam az 'E' und az 'A' húrok helyére...szeeeegééééény gityóm.... [Szégyen gyalázat, de muszáj volt!] Hát mit mondjak? Szólni szóltak, csak épp lifegtek pöttyet...
A húrozás után vadul a fürdőbe rontottam és hirtelen felindulásból elkövetett balkéz körömtelenítést végeztem. (nagyon hüjén néz ki...főleg a másik kezem mellett)

Végeredményben azért így is vadul fájnak az ujjaim (kérek rá puszit!) és reménykedem, hogy legalább addig kitart ez a roham, amíg normális húrokat sikerül felhajtani...hátha nem megint fél év múlva jön rám, hogy "de szívesen elpöntyögném" a Let it be-t ...