Szirének

A felhőfényképész

Már lassan egy hete, hogy megérkeztünk a nyírjesi táborból. Annyira jó volt, hogy az már pöttyet túlzás. Nehezen is zökkenek vissza a régi kerékvágásba - de a velünk táborozók is így vannak ezzel (legalább nem egyedül cipelem ennek terhét). Most megint próbálkozom, hátha sikerül majd képeket is csatolnom...egyelőre kreáltam egy tároldalt magamnak, hátha nem leszek megint überlúzer:) Muszájos lenne leírnom, hogy a griffmadárnyi szúnyogok ellenére, mennyire szép volt a táj. Még sosem jártam a Cserháton (vagy Cserhátban?)....égigérő fenyők, nyír és nyár fák buja zöldje, az erdőt szétszabdaló, elpottyantott kis tavak - melyek ugyan nádasak, békásak, meg lencsések, meg hínárosak, mégis nagyon szépek - a Segítő Szűz Mária forrás "mézeskalács házikója" mind külön is megérnének egy misét. Szállásunk egy a halmozottan fogyatékos gyermekek számára létrehozott bentlakásos iskolában volt. Félkörben, ill. V alakban álló kis házikók, középen hatalmas füves tér, fehér kaviccsal felszórt X alakban összefutó utakkal, a házak fölött őrt álló - feljebb is jegyzett- hatalmas fenyőkkel és az időjárásnak köszönhető bodros, nagyhasú, eső-, máskoron fürge, kergebirkafelhőkkel gazdag és szemet/lelket pihentető és gyönyörködtető látvány volt. Megértem, hogy miért itt alakították ki a gyerkőcéknek a sulit.

Nah...most kiörömködtem magam!!:)))))

Ja! Hazafelé majdnem 15 percet motorozhattam a "vasutas" jóvoltából....nem kellett volna. Nagyon megszerettem. Mármint a motorozást, helyesbítve chopperezést. Woww és woww és woww és jajdejólennemégmégmég sokat:) Ehh... na mindegy.

Hétfőtől megyek megint tetkárnőhelyettesnek oda, ahol tavaly is voltam. Ma átvettem a munkát, úgyhogy két hétre ismét "civil" is leszek. (Majd a seprűmmel kicsit távolabb parkolok, nehogy lebukjak!)

Puszi a hasakra, menek mert kifolyik a szemem....!;)