...ez itt az én blogom. előre figyelmeztetek mindenkit, hogy olykor csúnya szóviccekre ragadtatom magam, érzelmileg és tehetségileg is erősen hullámzom. csak saját felelősségre!
ja, és hogy miért lett szirének? Szirén-Én-Ének...
Beware of this being. It's biter and eating orks (somethimes vampires too).
...érezheti valaki lelkileg úgy magát, mintha egy lepukkant bronxi bérház lenne? egyáltalán: van a házaknak lelkük? ha nincs, akkor mitől a kisugárzásuk, hangulatuk? ha van, akkor élnek? hmm.... ezek járnak most a fejemben.
volt régen egy ilyen darkos mesekönyv, fekete-fehér, bazi sok, profi illusztrációkkal, ami arról szólt, hogy van egy kis ház, amit körbenő a betondzsungel. persze, le akarják dózerolni, hogy parkolót építsenek a helyére... de ő tüskéket növeszt, meg csőreped, meg mindenféle trükköt bevet - de a végén majdnem mégis letolják. úgy ússza meg, hogy beleköltözik ezer madár, akik elrepítik a legutsó oldalon valami békés, távoli tájra. nagyon szerettem azt a könyvet.
meg aztán van ez a Pelevin nevű orosz író-zseni is, neki is van (ha jól emlékszem, neki van) olyan novellája, aminek a főhőse egy hétvégi ház. nagyon kemény, buddhistás felhangokkal. (asszem.) ez csak ángliusul van, de ha gondolod...
szóval szerintem a válasz igen. és az ember simán érezheti úgy magát, mint egy ház, pláne akkor, ha tudja, milyen az a ház. a gondolatok meg a lakóink. és néha az egész kommuna depressziós.
hmm...köszönöm szépen a comment:) tetszett jól. valahogy hasonlóan gondoltam én is. meg rémlik, hogy dedkoromban olvastam hasonlóakat...de már nemlékszem rá, hogy kitől és pontosan mit. hiába no, a kor...
2 megjegyzés:
volt régen egy ilyen darkos mesekönyv, fekete-fehér, bazi sok, profi illusztrációkkal, ami arról szólt, hogy van egy kis ház, amit körbenő a betondzsungel. persze, le akarják dózerolni, hogy parkolót építsenek a helyére... de ő tüskéket növeszt, meg csőreped, meg mindenféle trükköt bevet - de a végén majdnem mégis letolják. úgy ússza meg, hogy beleköltözik ezer madár, akik elrepítik a legutsó oldalon valami békés, távoli tájra. nagyon szerettem azt a könyvet.
meg aztán van ez a Pelevin nevű orosz író-zseni is, neki is van (ha jól emlékszem, neki van) olyan novellája, aminek a főhőse egy hétvégi ház. nagyon kemény, buddhistás felhangokkal. (asszem.) ez csak ángliusul van, de ha gondolod...
szóval szerintem a válasz igen. és az ember simán érezheti úgy magát, mint egy ház, pláne akkor, ha tudja, milyen az a ház. a gondolatok meg a lakóink. és néha az egész kommuna depressziós.
remélhetőleg ritkán...
hmm...köszönöm szépen a comment:) tetszett jól. valahogy hasonlóan gondoltam én is. meg rémlik, hogy dedkoromban olvastam hasonlóakat...de már nemlékszem rá, hogy kitől és pontosan mit. hiába no, a kor...
Megjegyzés küldése