Miértek
Na igen. Mostanában megint átmentem (és lehet ott is maradok) ÉrtetLenkébe.
Először is, nem értem, hogy ha az ember próbál korrekt lenni, miért sz@rnak a fejére...csak manapság, vagy egyáltalán nem lehet másoktól elvárni, hogy tisztességesek legyenek? Normálisnak számítanak az egyoldalú (emberi) kapcsolatok? És ez nem vérciki?
Kicsit olyan érzésem van, mintha átkísértem volna egy nyugdíjast a túloldalra, aki köszönésképpen nem csak a pénztárcámat veszi el, hanem még jól el is tángál. Vacak érzés.
Másodsorban, nem értem, miért szentimentálisodom el így év vége felé. A Karácsony már -sajnos- régen nem ok erre. Igaz, valahol él egy kép bennem az ideálisról... ha nagy leszek, majd megvalósítom.
Pár napja járt itt egy ismerősöm a távoli Ámerikából és elhozta a tündéri-telefonzsinórhajú-kávébarnabőrű tizenhathónapos babáját. [Úgy döntöttem örökbefogadom, de az anyja azt mondta nem adja:)) Ha lenne egy értelmes tárhely, tennék fel róla képeket...de mert még mindig lámajúzerben nyomom ezért ezt is egy későbbi alkalomra halasztom.] Szóval voltak ők, előtte másfél hétig P. kutyakölykét dajkáltam, aki típusát tekintve tibeti terrier. Öt hónapos és rossz, mint az ördög:)) Róla is lesz kép, ha...
Mindezekkel együtt filmekből leginkább az ilyen csöpögösek jönnének be, de ezt úgy sem vallom be senkinek, mert akkor oda lesz a "tököscsaj" imidzsem.
Azért, hogy írjak valami jót is, elmesélem, hogy összefutottam egy exkollegával. Öt éve, egy csúnyán becsődölt zenei kiadó&tévécsatorna cégnél voltunk munkatársak. Azóta állítólag (én nem emlékeztem:/) összefutottunk egyszer, cirka két éve egy aluljáróban. Pár hete felhívott és hosszas egyeztetgetések (időpont/anyagiak) után kedden jól beültünk egy vendéglátóipariegységbe és kipletyiztük magunkat "sztárokilag", persze túl a nosztalgiázásokon. Jó volt, remélem lesz ismétlés.
Evvan. A többit meg nem értem...:>
Kicsit olyan érzésem van, mintha átkísértem volna egy nyugdíjast a túloldalra, aki köszönésképpen nem csak a pénztárcámat veszi el, hanem még jól el is tángál. Vacak érzés.
Másodsorban, nem értem, miért szentimentálisodom el így év vége felé. A Karácsony már -sajnos- régen nem ok erre. Igaz, valahol él egy kép bennem az ideálisról... ha nagy leszek, majd megvalósítom.
Pár napja járt itt egy ismerősöm a távoli Ámerikából és elhozta a tündéri-telefonzsinórhajú-kávébarnabőrű tizenhathónapos babáját. [Úgy döntöttem örökbefogadom, de az anyja azt mondta nem adja:)) Ha lenne egy értelmes tárhely, tennék fel róla képeket...de mert még mindig lámajúzerben nyomom ezért ezt is egy későbbi alkalomra halasztom.] Szóval voltak ők, előtte másfél hétig P. kutyakölykét dajkáltam, aki típusát tekintve tibeti terrier. Öt hónapos és rossz, mint az ördög:)) Róla is lesz kép, ha...
Mindezekkel együtt filmekből leginkább az ilyen csöpögösek jönnének be, de ezt úgy sem vallom be senkinek, mert akkor oda lesz a "tököscsaj" imidzsem.
Azért, hogy írjak valami jót is, elmesélem, hogy összefutottam egy exkollegával. Öt éve, egy csúnyán becsődölt zenei kiadó&tévécsatorna cégnél voltunk munkatársak. Azóta állítólag (én nem emlékeztem:/) összefutottunk egyszer, cirka két éve egy aluljáróban. Pár hete felhívott és hosszas egyeztetgetések (időpont/anyagiak) után kedden jól beültünk egy vendéglátóipariegységbe és kipletyiztük magunkat "sztárokilag", persze túl a nosztalgiázásokon. Jó volt, remélem lesz ismétlés.
Evvan. A többit meg nem értem...:>
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése