Tavaszi havazás és más állatságok
Úgy kezdődött, hogy végre belibbent a tavasz. A nap sütött, a madarak versenyt ordibáltak egymással, bodrifelhők kergették egymást, szóval kishíjány csöpögős lányregénybe illő idő volt.
Ennek női lelkem természetesen örült. Nem kevésbé a vörös tuliknak és napocska színű nárciszoknak, amik azóta elvirágoztak (vala). A napsütést kevéssé tudtam ugyan kiélvezni, mertmivelhogy munkai havazódás lepett el, sőt, egy egész munkalavina.
Ezo-életem eddigi leghosszabb szombati napját, mikor is harminciksz embert kezeltem végig, egészen jól túléltem. Az már csak részletkérdés, hogy mindeközben jól felfáztam. Hiába no, a szentély a leghidegebb hely itt a Roxfortban.
Aztán eljött odakünn az esőzés, idebenn maradt a hózás, így a legutóbbi nagyrendezvényünkön debütálhattam mint aurafotós/elemző. Előző nap nagyon paráztam. Egyrészt, mert a fiúknak már elég nagy rutinjuk van émmeg csak most kullogok utánuk, másrészt mert nem kis felelősséggel jár egy ilyen elemzés. Szerencsére egészen jól vettem az akadályokat, mindenféle színű, különböző töltöttségű aurákat volt mákom látni és (szak)érteni. Ahogy az embereken le tudtam mérni, elégedettnek tűntek. Kicsit büszke is voltam magamra a nap végén.
Folyamatost szervezünk mindenféle megmozdulásokat, előadásokat, miegymást és lassúdad kezdem azt érezni, hogy baráti segélyt fogok kérni "más típusú töltődés" reményében.
Persze élvezem az emberekkel való foglalkozást, még akkor is, ha nincs hétvégém, vagy csak minimális a szabadidőm. Ezzel nincs gond. De tojdonképpen mással sincs.
Talántán fejlődgetek, kicsit talán tudatosabban működöm...ja! és ofcoz egyre jobban nézek ki:))
Nem mintha veszettül szeretnék a botsáskoid-seprűnyelekre hajazni, de szerencsére a has lapulgat, formálódgat....a többit meg a kíváncsiak élőben megtekintik;) (már ha épp nem az exhibíció mentes napjaimat élem XL-es pólóban, farmerban és bakancsban)
Bírnák még sokmindent írni, most, hogy nyugi van, időm is akad, meg kedvem is, de talán a mélyenszántást meghagyom másnak. Most inkább menek és örvendek a napsütinek:)
Hehh...majd elfelejtettem. Új lakó érkezett Roxfortba. 3 hónapos, Fárosz névre -egyelőre nem- hallgat, keleti-orientális típusú, sziámi színű, extra nagy fülű kandúrbandi. Gyönyörszép, csak még nagyon nyúl...nehezen szokja meg a helyet. Ha lenyugszik és hagyja magát fotózni -és vissza tudok emlékezni, hogy hogy a rákba kell képet csatolni a blogba- akkor megmutizom.
Ellenkező esetben kénytelen leszek írói képességeimet fejleszteni és hosszas leírásokban értekezni a macsról.
Reszkessetek!:D
Úgy kezdődött, hogy végre belibbent a tavasz. A nap sütött, a madarak versenyt ordibáltak egymással, bodrifelhők kergették egymást, szóval kishíjány csöpögős lányregénybe illő idő volt.
Ennek női lelkem természetesen örült. Nem kevésbé a vörös tuliknak és napocska színű nárciszoknak, amik azóta elvirágoztak (vala). A napsütést kevéssé tudtam ugyan kiélvezni, mertmivelhogy munkai havazódás lepett el, sőt, egy egész munkalavina.
Ezo-életem eddigi leghosszabb szombati napját, mikor is harminciksz embert kezeltem végig, egészen jól túléltem. Az már csak részletkérdés, hogy mindeközben jól felfáztam. Hiába no, a szentély a leghidegebb hely itt a Roxfortban.
Aztán eljött odakünn az esőzés, idebenn maradt a hózás, így a legutóbbi nagyrendezvényünkön debütálhattam mint aurafotós/elemző. Előző nap nagyon paráztam. Egyrészt, mert a fiúknak már elég nagy rutinjuk van émmeg csak most kullogok utánuk, másrészt mert nem kis felelősséggel jár egy ilyen elemzés. Szerencsére egészen jól vettem az akadályokat, mindenféle színű, különböző töltöttségű aurákat volt mákom látni és (szak)érteni. Ahogy az embereken le tudtam mérni, elégedettnek tűntek. Kicsit büszke is voltam magamra a nap végén.
Folyamatost szervezünk mindenféle megmozdulásokat, előadásokat, miegymást és lassúdad kezdem azt érezni, hogy baráti segélyt fogok kérni "más típusú töltődés" reményében.
Persze élvezem az emberekkel való foglalkozást, még akkor is, ha nincs hétvégém, vagy csak minimális a szabadidőm. Ezzel nincs gond. De tojdonképpen mással sincs.
Talántán fejlődgetek, kicsit talán tudatosabban működöm...ja! és ofcoz egyre jobban nézek ki:))
Nem mintha veszettül szeretnék a botsáskoid-seprűnyelekre hajazni, de szerencsére a has lapulgat, formálódgat....a többit meg a kíváncsiak élőben megtekintik;) (már ha épp nem az exhibíció mentes napjaimat élem XL-es pólóban, farmerban és bakancsban)
Bírnák még sokmindent írni, most, hogy nyugi van, időm is akad, meg kedvem is, de talán a mélyenszántást meghagyom másnak. Most inkább menek és örvendek a napsütinek:)
Hehh...majd elfelejtettem. Új lakó érkezett Roxfortba. 3 hónapos, Fárosz névre -egyelőre nem- hallgat, keleti-orientális típusú, sziámi színű, extra nagy fülű kandúrbandi. Gyönyörszép, csak még nagyon nyúl...nehezen szokja meg a helyet. Ha lenyugszik és hagyja magát fotózni -és vissza tudok emlékezni, hogy hogy a rákba kell képet csatolni a blogba- akkor megmutizom.
Ellenkező esetben kénytelen leszek írói képességeimet fejleszteni és hosszas leírásokban értekezni a macsról.
Reszkessetek!:D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése