Visszatekintő
Cegléd szép város. Főleg így tavasszal. Voltaképpen elég nehéz visszaadnom azt az vizuálflash-t (vagy akárhogy is írják, tekintve a százas teszten elért eredményemet), amit a kétsávos út fölé hajló, harsányzöld, dús kobakkal bólogató faóriások nyújtottak számomra. Ősszel mindez citromsárgában pompázik és a taxis utazásom során (mert megérdemlem) ezen a részen áhitatos csendben üldögélek az anyósülésen, miközben az eleven alagúton átsuhanunk. Mindezekből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mesmeg meglátogattam női szülőmet, mely egyébiránt kellemesen telt. Lehet, hogy fejlődőképes vagyok és már nem veszem fel drága anyám berögződéseit, vagy csak szimplán örexem...nemtom. Egy biztos, három napra hazavágtam a diétát - amit elkezdtem volt egy hónapja -, aztán két napra hazavágtam a gyomromat... pfff velljessz, a kockázatok nélküli élet unalmas vala. Szóval a joghurtos, bulátás, antiélesztős, -lisztes, -cukros napok után a körömpörkölt, káposztástészta, lecsó und sültkolbász kenyérrel körítve és félig lájt levekkel öblögetve nem éppen kímélős volt, de bátor gyerek lévén nem törődtem vele. Hazaérkezésem után azért visszatértem a reggeli joghurtra, mert finom és mert -legalább részben- törődök a magammal:)
Tulajdonképpen büszke vagyok magamra jól, mert - ha "kis" kilengésekkel ugyan, de - tartom a kúrát és szervezetileg úgy érzékelem: ez jó! Valamint az régebbi postokban említett "nyanyatorna" hasazós részét művelem, ami a visszajelzések alapján szintén büfé (nem a Phoebe), úgyhogy folytatom is. A közeljövőben más testrészeimet is kívánom alakítgatni, igaz nem úgy mint a K. Barbie Anna, ráadásképpen a fejemhez nem is nagyon nyúlok:P
Egyébiránt ezerrel rohannak a napok, dolgozunk, szervezkedünk, csak mint rendesen. Ezzel együtt csak sikerült fél év után szívemcsücskeivel találkozni, ami meg roppant lélekemelő volt - már nagyon kellett a zuzámnak. Szóval Cs.bácsi és S.néni (pff.. ezért mit kapnék!?) nagy öleléssel lettek üdvözölve, igaz, ezzel még valahogy év elején lettek megfenyegetve, viszont érzékeny női személy lévén tartom is magam az ilyen szentimentális ígéretekhez/megnyilvánulásokhoz. Az ölelőzés után eltrappogtunk/pótvillamosbuszoztunk a törzsfalodába, ahol mi, nők a "törzsétket", Cs.bácsi meg Rémlevest evett, azt is sajtból:) A vendéglátós helyen aztán jól megbeszélgettük a "kivel-mi történt- mióta-nem-láttuk-egymást" c. történeteket...szerény becsléseim szerint kb. egyharmadát a valódi történéseknek...bár ez senkinek nem róható fel. Naja! A viszontlátás öröme egy olyanfajta radírként működik, mely a látszólag fontos dolgokat a kedvesek láttán vágólapra helyezi, aztán a találkák végén visszakopizza a megfelelő helyre, hogy aztán homlokcsapkodva utazhass hazafelé "affrancba! ezt is elfelejtettem elmesélni! no mindegy..." -jellegű félig hangos-félig belső felkiáltásokkal egyetemben. Az étkezés végeztével az a megtiszteltetés ért, hogy elsőként láthattam A LAK-ot. Rögtön bele is szerelmesedtem a kazettás álmennyezetbe és India-szobába és a többi helység sem riasztott el...úgyhogy reszkessetek csücskök! jövök!:)))))))
A hazafelé út kicsit horror volt az utolsó busz para miatt, de aztán csak sikerült elérni:)
Mára ennyit...a szerelemről majd egy későbbi postban regélek;)
Jóccakát!
Tulajdonképpen büszke vagyok magamra jól, mert - ha "kis" kilengésekkel ugyan, de - tartom a kúrát és szervezetileg úgy érzékelem: ez jó! Valamint az régebbi postokban említett "nyanyatorna" hasazós részét művelem, ami a visszajelzések alapján szintén büfé (nem a Phoebe), úgyhogy folytatom is. A közeljövőben más testrészeimet is kívánom alakítgatni, igaz nem úgy mint a K. Barbie Anna, ráadásképpen a fejemhez nem is nagyon nyúlok:P
Egyébiránt ezerrel rohannak a napok, dolgozunk, szervezkedünk, csak mint rendesen. Ezzel együtt csak sikerült fél év után szívemcsücskeivel találkozni, ami meg roppant lélekemelő volt - már nagyon kellett a zuzámnak. Szóval Cs.bácsi és S.néni (pff.. ezért mit kapnék!?) nagy öleléssel lettek üdvözölve, igaz, ezzel még valahogy év elején lettek megfenyegetve, viszont érzékeny női személy lévén tartom is magam az ilyen szentimentális ígéretekhez/megnyilvánulásokhoz. Az ölelőzés után eltrappogtunk/pótvillamosbuszoztunk a törzsfalodába, ahol mi, nők a "törzsétket", Cs.bácsi meg Rémlevest evett, azt is sajtból:) A vendéglátós helyen aztán jól megbeszélgettük a "kivel-mi történt- mióta-nem-láttuk-egymást" c. történeteket...szerény becsléseim szerint kb. egyharmadát a valódi történéseknek...bár ez senkinek nem róható fel. Naja! A viszontlátás öröme egy olyanfajta radírként működik, mely a látszólag fontos dolgokat a kedvesek láttán vágólapra helyezi, aztán a találkák végén visszakopizza a megfelelő helyre, hogy aztán homlokcsapkodva utazhass hazafelé "affrancba! ezt is elfelejtettem elmesélni! no mindegy..." -jellegű félig hangos-félig belső felkiáltásokkal egyetemben. Az étkezés végeztével az a megtiszteltetés ért, hogy elsőként láthattam A LAK-ot. Rögtön bele is szerelmesedtem a kazettás álmennyezetbe és India-szobába és a többi helység sem riasztott el...úgyhogy reszkessetek csücskök! jövök!:)))))))
A hazafelé út kicsit horror volt az utolsó busz para miatt, de aztán csak sikerült elérni:)
Mára ennyit...a szerelemről majd egy későbbi postban regélek;)
Jóccakát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése