Szirének

Még mindig rózsaszínben:)

Úgy esett, hogy a szülinapom előtt valamivel elrebegtem egy afféle óhajt a pasimnak, miszerint "be szép lenne, ha együtt tudnánk tölteni azt a napot", mire ő közölte, hogy akkor megy és intézi, hogy akkor szabadnapos legyen!!!!:D Ilyen.
Ezért aztán előző este hazavitt, aztán kaptam reggelire (nem ágyba, mert nem szeretek ágyban enni, ha nem vagyok beteg) melegszendvicst, meg kávét, utána elvitt lósimogatóba - mert még nem merek felülni, csak tapizni:) -, majd megnéztük a túloldalról, Párkányból is a Bazilikát (Párkányban van egy út, amin ha haladsz Esztergom felé, van egy kockaház és egy darabig úgy tűnik, mintha a panel tetejére lenne építve a Bazilika. Legközelebb lefényképezem.), utána felmentünk Pilisszentlélekre a kolostorromokhoz romantikázni, utána vettünk uzsit, meg sütit, utána visszamentünk a kolostorhoz naplementézni. Azt hiszem, eddig ez volt az egyik legszebb szülinapom! - és amikor ezt írom rendes öreglányhoz méltón kicsit könnyeznek a szemeim... :'D

Az összhatást még az sem rombolta le, hogy mikor a sok napos túrából anno hazajött, annyira örültünk egymásnak, hogy cirka hat hólyagból álló különítmény jelent meg a felső ajkamon (merthogy a drága borostás és ugyan borotválkozik, de minek, amikor a borosta gyorsan nő?:D), amitől két napig - legalábbis szájilag - hasonlítottam a Geronazzo Máriára, de legalábbis a Keleti Györgyire. (levontam a konzekvenciát, fene se akar szájfeltöltetni;) ) Simán bevállalnám mégegyszer.

Asszem majd csak pár bejegyzés múlva írok nem vigyorgósokat. De az sem biztos...;)