Szirének

kalandok és nyavajgások

Vizilófija

Töprenkedek. (ne nézzé' hüjén! szoktam!) Legutóbb azon töprengtem a) írjam-e tovább a blogot, mert van értelme, b) ne írjam tovább, mert baromság az egész, c) írjam tovább, mert semmi értelme sincs, de legalább szórakoztat (engem) d) ^°˘145~ , vagy valami hasonló.
Nos, nem született túl sok megfejtés, mert a d) válasz kapcsán még egy pár alternatív lehetőség megfordult a fejemben.

Amúgy ma sikerrel búcsúztam egy vendégemtől. Energetikailag immár harmonikus, ha csak szét nem cincálja jó kis negatív gondolatokkal, egy jó darabig nem látom. Ennek örülök, mert mondhatom: megest "gyógyultan" távozott a kezeim közül egy humán életforma.
:köszöni a gratulációkat:

Most éppen két jövendölés-elemzés között vagyok. Várom a mai utolsó kíváncsi női személyt, meg a kérdéseit.

Amúgy ma kétszer telefonoztam a "vasutassal", véletlenül. Ő hívta az irodát, véletlenül meg pont én vettem fel. A helyzet változatlan, maradok tartózkodó...meg egyébként is! Fejlődésileg megjegyezném, hogy kicsit sem lett szaporább a pulzusom, szívverésem, térdremegésem. Köszönöm, jól vagyok:) Sőt, fent az erdei táborunkban a látványától sem lettem tizennégy...bár ennek lehet, hogy más, sokkal sötétebb és súlyosabb oka van.

Hát ennyit mára gyerkőcék. Remélem tetszett a mai mese is (Tényleg! A TV Maci sosem reklamált, hogy nem kap nézői visszajelzést? Jó, most nem arról beszélek, hogy autogrammgyűjtők hada várja a Szabadság téren....de mittomén. Így egy kicsit olyan, mintha a falnak beszélnék :és tényleg: ...kivéve cs. bácsi elegánsan elszórt kommentjeit)

Nyafi...

éhes vagyok (és fáradt. hehh), no meg nyafkamafka...hogy lehet az, hogy a szemeim még mindig (vagy már megint?) duzzadtak és vörösek? Nem is van most allergiám:( Nem is sokat számítógépelek...pedig kellene, mert meg köllene csinálni az angol nyelvű verzióját a weblapunknak.

Hmm...megyek, lövök valamit a fazékba...

Pfff....


ráadásul még a színeket is összekeverem, azután meg nem tudom, hogy milyen az eredeti...
valaki/k azonnal varázsojjanak valamit!!!!


Néni! Ezt a barna drazsét most nem szeretném bevenni a pirosra, meg a sárgára...
Milyen fehér kabát????

Következő post

Hmm...cseles főfájásom van. Kicselezte az algopirin+kávé koktélt, igaz, most kicsit hátrébbhúzódott a nyavajás, de csak nyomja a buksimat...:( A szemeim továbbra is csíkok (jajjanyu! remélem nem maradok így!! ugye nem?), visszasírdogálom a cicaszemű hétköznapokat.

A konyhában beszélgettünk ma a srácokkal, P-vel meg Öcsisajttal. Nagyon vicces volt. Például felemlegettem egy régebbi beszélgetésemet (korom kapcsán) Trallalával, mikor is megbeszéltük, hogyha sok pénzünk lenne, mire szórnánk el. Nálam az egyik verzió a "lakkbőrruci á lá macskanő" beszerzése és legalább egy napig a Roxfortos banda ijesztegetése ebben a mezben - volt. (nem, nem. semmi dominafíling...csak mert csillog, meg fekete, meg szoros...:D ) Az ő verziójára már nem emlékszem, de biztosan nem lehet algopirint cavintonnal együtt szedni...vagy lehet?

És egyébként is! Miért van mostanában ennyi esküvő???

Visszaszámlálás...

No, nem a végső...csak a harmadik X-ig. Bezomány...rohanvást közelg a nap. (nem írom, hogy a "nagy", mert a nem annyira bíztató kilátások szerint totál olyan lesz, mint az összes többi)
Azért valahol a szívem, vagy a tor- és potrohom valamelyikében remélem, hogy valamiféle csoda történik, hogy ez a hármas, mögötte egy nullával talán hoz valami újat (és itt nem a ráncokra gondolok). Persze lehet, hogy ez az egész egy jó nagy hülyeség, mert az ember lánya tizennyócéves kora után már ne ünnepeljen...vagy mittomén.
Ha a sors úgy döntött volna (de nem tette!), mehettem volna kirándulni a szülinapomon Németországba. Az szpesöl lett volna...már a többi ilyen naphoz képest. Most szpesöl házat fogok őrizni (és ki tudja, talán még ugatok is majd egy kicsit...végül is hozzáállás kérdése minden).

Tegnap regisztrálhattam a Mars hatását a való életre. Konkrétabban: az albérlőm orrát az orcám előtt verték véresre...régen láttam hiriget, igaz nem is nagyon hiányzott. Nem volt szép látvány, de viszonylag gyorsan lezajlott és az emberhez sem kellett mentőt hívni. Utána nőileg meghallgattam a lelkibajait, miközben itta a sört és sírdogált...(tovább is van, de nem mondom még, mert nem vagyok éppen egy halászjudit és mert utálatos vagyok:PPPP)

Ma meg egy szééép naaagy fejfájással és csíkszemekkel ébredtem. Gyorsan eltántorogtam a közeli gyógyszertárba Alvópirinért, meg vettem mindenféle ételkiegészítőbogyókat, mert harminc felett már ügyelni kell az egészségre, meg a hajra, bőrre, körömre és a vastartalomra, satöbbi. Főleg, ha a női személy legott keveset alszik, viszont kávét iszik, dohányzik és még az alkoholt sem veti meg. (fújj...most ugye nem dicsekszem?)

Hmm...a többi értelmességet majd egy későbbi postban közlöm (vagy nem közlöm, az érdeklődés hiánya miatt...) :fáj a feje: :férrebeszél: :neveddkomolyan:

Elme-rengés

Muzsikáló izraelita "fentezi"- szörnyek gyülekezete?
- Kohn-troll csoport.

Ma csak ennyire....

Kemet ka

tegnap egy ősi, egyiptomi beavatáson vehetett részt a "vasutas".
A háromból én voltam az egyik beavató, helyesebben fogalmazva, a beavató szertartás egyik szereplője.

A sors fura és erősen fintorog....

...és nem úsztam meg!

Ellenérzéseim dacára, tegnap mégiscsak ki kellett látogatnom a Szigetre. Hála a két rövidnek, valamint a litykó sörnek, egészen fílingesre sikerült, még akkor is, ha: tuc-tuc zenére riszáltam, utána sárban túráztunk (ami lehetett volna akadályverseny is...néhol olyan bűz volt, hogy házat lehetett volna építeni belőle), szarrá áztunk...viszont mindezt vidáman tettem. Az embermasszában időnként megpróbáltam a "hátha kiszúrok vmi ismerős" c. játékot, de aztán feladtam. Mindegy. Vicces volt, nem láttam egy együttest sem...talán, ha jövőre megjön a kedvem:)

Hmm...rulez.

Izé...

Olvasgatom a Szigetes beszámolókat, meg hallgatom a "kollegáktól" és nem /illetve nem nagyon/ értem, hogy miért érzek határtalan ellenszenvet az idei rendezvény iránt. Olyannyira, hogy kézzel-lábbal tiltakozom, nehogy ki kelljen mennem...
Hüje napjaim vannak, amit akár a szaturnusz-mars együttállás, vagy akármi más is okozhat, egy a lényeg: erősen kedvem lenne megszökni addig, amíg mindenkit utálok. Jó, ez így nem igaz. Nem utálok mindenkit, csak nincs kedvem a sokasághoz (sem).
Pöttyet elhanyagoltnak und haszontalannak érzem magam, de tudom, hogy ez is rövidesen elmúlik.... Már csak két hét szeptemberig!! :))

A fentieken kívül megest kivégeztem egy Koontz könyvet. Lehet lezüllök és már csak az ő írásai fognak tetszeni? Az eljövetel (bár van is utalás rá, nem is egyszer a könyvben) kicsit a Világok harcára emlékeztet, csak másképpen borzasztó. Ugyanakkor a "hátteret" tekintve meg egészen más. (Na, ezek után asszem nem megyek hivatásos könyvajánlónak, bárhogyan is könyörögnek nekem:>)

Gyorsan beszüntetem magam a következő: "Jajdevidámvagyok" postomig

Mindenféle...

Csütrörtökön elkezdtem írni egy nagyon helyes (pfff!), szentimentális postot bent a melóhelyen, mert marhára megihletett az idő, meg az iroda ablakából táncoláson rajtakapott jegenye. A későbbiekben majd pótolom ezt a bejegyzést, hátha valakinek nem elég a "nőcis" fícsör a naplómban:) [merthogy a saját blogomat a cégtől nem láttam, lévén a renccergazdik letiltották a "-"-el kezdődő címeket....vajon milyen címek lehetnek, amelyek ennyire gyanúsak???]

Pénteken letettem a munkát. Furcsa volt megint eljönni a cégtől - akárcsak egy éve, bár akkor csak egy hetet voltam - igaz, némi vigaszt nyújtott, hogy a fiúk búcsú véleménye szerint "hétfőtől rossz világ köszönt rájuk", ami akár azt is jelenthette, hogy szívesebben dolgoznak velem, mint az igazi titkárnőnénivel. Ahamm...asszem ez a verzió megfelel az egómnak:)))

A búcsút követően összefutottam 364 nappal fiatalabb barátnémmal az ő kedvenc szocreál törzshelyén, a Bambiban. Verbális ámokfutottam neki, tekintve, hogy röpke fél óra alatt ledaráltam az elmúlt két hét "kalandjait", hatalmas vihogások közepette. Tiszta tinifíling volt.
Aztán kibuszoztam Roxfortba, szerencsésen összefutottam az egyik kedvenc "kollegával", így végigdumcsiztuk az utat. Kint aztán egy röpke vacsorát követően ledőltem szundítani, aztán úgy is maradtam:)))) Viszont kialudtam magam.

Tegnap elmentünk a srácokkal inni. Úgy döntöttem bátor leszek, mivel napközben eléggé trágya volt a hangulatom, lévén, hogy egész nap - déltől este ötig - ablakkeretet kentem mestertapasszal...pffff...a végén elmegyek szobafestő-hámozónak, vagy ezer"barkács"mesternek. A spakli, meg én lesz a címe az általam írt memoárnak. Visszagondolva nemtom, hogy mitől tendált lefelé irányba a hangulatom, illetve abban sem vagyok biztos, hogy lent volt,. Egyszerűen csak olyan furi volt.

Aztán este elindultunk inni. Beültünk a Crazy Caféba, ittam egy Mai Tai-t - mert bátor vagyok - és nagyon jól esett:) Aztán észrevettük, hogy a buckalakók elfelé szállingóznak, úgyhogy mi is továbbálltunk, merthogy emberek közé akartunk menni. Így a végén kikötöttünk a Cactus Juice-ban. Hmm...:)
Ott rendeltem még egy Mai Tait, majd meg sem várva, hogy kihozzák, B.-vel elindultunk a táncparkett irányába. [úgy emlékszem régen ezeken a helyeken a nemek aránya 70:30 volt a nők javára, most meg 60:40 a pasikéra. tök meglepődtem! hiába no, ritkán járok ilyen helyekre]

Szóval eszement táncolást rendeztünk, váltottam pár szót egy Richard nevű fazonnal, aki nagyon helyesen marasztalt volna, egy jól sikerült tánc után. Rá kellett jönnöm, hogy a Mai Tai erősen rombolja az angoltudásomat, úgyhogy eléggé gáz volt az a pár mondat, amit aztán sikerült kiizzadnom magamból. Összefutottunk egy régi ismerősünkkel is...ari volt. Aztán fél háromkor leléptünk mert a sofőrünk G. reggel korán kelt, így muszájos volt, pedig nagyon bennem volt a boogie:) Kifelé jövet szintén kapott egy pofont az angoltudásom, mikor is két 20 év körüli fiatal hímszervezet megkérdezte, hogy merre találnak valami "göd pábot". Háromszor kérdeztem vissza, hogy milyen pábot, mire az egyik kollegám - aki nem beszél angolul elvileg - közölte, hogy menjenek a Cactusba mert ott van a sok jó ember. Ezután esett le, hogy göd=good. Egész úton hazafelé, amikor nem énekeltem, vagy táncoltam az autóban, ezen röhögtem.

Nincs mese, valaki gyakoroljon velem angolt!!! Lécciléccilécciiiiii!