píszfuli
Tegnap kaptam az egyik vendégemtől (azaz kettőtől, mert anya-lánya összeesküvés volt) egy hatalmas, gyönyörszép csokrot liliommal, halvány rózsaszín rózsákkal, meg valami gömbölyű izékből álló, hasonló színű virággal és "nyolcvanötféle" zölddel. Aztán éjfél után kaptam szép verset is, szintén szívemcsücske ügyfelektől, majd szintén tőlük, ma délelőtt külön-külön is jöttek a sms-ek. Teljesen jól esnek.
Igaz, a figyelem néha nem onnan jön, ahonnan várjuk, de attól még legalább annyira értékes.
Vasutas kedvesen megjegyezte, hogy immáron az ő táborukba tartozom.
Néztem rá hüjén: - miféle táborotokba?
Válasz: - hát a harmincasokéba!
ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni (már huszonötéves koromban sem éreztem annyinak magam, amennyi naptár szerint vagyok...ez meg nem látszik változni)
Majd nem sokkal később hozzátette: - egy nő harminc fölött az igazi...
Asszem ráhagytam, lévén ez az információ nem befolyásolja kapcsolatunk milyenségét.
A többiek hajnalban elindultak Németországba.
Jómagam szórólap vagdosással, XP szervizeléssel - hamarosan újra kell telepítenem:[ -, mosással és teregetéssel múlattam eddig az időt. Az előbb meg jól rendeltem magamnak egy szülinapi pizzát, meg egy salátát. (ha én, legyen kövér! mwuhahhaa)
Pár nappal ezelőtt még azt hittem, hogy ezen a napon, amikor itt ülök és írok mindenféléket, térdig leszek az önsajnálatban és hüppögve, szörcsögve - ahogy női személynek egyáltalán nem illene, de senki sem látja, tehát mégiscsak lehet - forgatom magamban a negatív gondolatok hegyesre fogazott késeit.
Aztán meg mégsem így lett, pedig a Teremtő lássa lelkem, megpróbáltam:))
Holnap rendezvényezünk a fenéknélküli tónál, vasárnap energiaátadás...aztán hétfőn elhussanok az anyukámhoz (és remélem lesz rá alkalmam) elmerenek az élet fontos dolgain, pl: hogy van-e élet harminc után és ha igen miféle? most egy új szakasz kezdődik, vagy a régi folytatódik? vagy egyáltalán nem történik semmi....
Cs. bácsi! Megbeszéltem b. kedvesével, hogy miután visszakeveredtem a vidéki élet nyugalmából, belevetném magam a társasági életbe ééééés -ön nyert!- veletek kezdeném:))
Sikítani fogok emilben, avagy sms-ben (attól függően, hogy műkszik-e az ámítógép, ill. lesz-e egység a foncsimon;> )
Addig is...puszi a hasakra!