Szirének

Nemtom, de nem is érdekel...



Valahogy így érzem most magam. Péntek délután van. Megjártuk a kínai piacot, de még hogy! Annyira ciki, hogy inkább le sem írom... Kint megy lefelé a nap. Bent viszonylagos csend uralkodik. Megint dolgos hétvégénk lesz. Holnap klub nap, vasárnap mesmeg energia-átadós. Kíváncsi vagyok kik jönnek el. Talán ő is eljön... Most hirtelen azt sem tudom minek örülnék jobban: ha eljönne, vagy ha nem. Igaz erősen valószínűsíthető, hogy ez előbbire esne a választásom, de hát ember tervez....



Mostanában amúgy is hülyéket álmodom. Férjhez megyek (pffff) anyám (és magam) tudta nélkül, mindezt kék színű habos ruciban teszem, valamilyen báli rendezvény kellős közepén, ráadásképpen egy olyan emberrel, akit két éve nem láttam, nem is gondoltam rá és soha nem voltam vele közelebbi kapcsolatban. Evvan. A tudatalattim érdekesen bír működni.



Kedvem zéró, ami csak azért nem rossz, mert lehetne rosszabb is. Határeset. Asszem megyek és nekiállok hajat festeni...hátha az segít.

Izé..



Régen jártam erre. Meg is volt rá az okom. Eleinte azért, mert úgy gondoltam,jól vagyok, aztán meg azért mert fordítva gondoltam:) Hát igen. A női lélek rejtelmei.

Meg kellett tapasztaljam (mesmeg), hogy 'roxfortos' körökben is létező fogalom: a szarkavarás. Néha nem győzöm csodálkozni saját naivitásomon...viszont megint tanultam valamit a történtek által magamról is és másokról is. A lényeg: így, vagy úgy, de gazdagabb lettem. Igaz, az ezzel járó gyomor- és sírógörcsöt megspóroltam volna, talán majd legközelebbre ez is működni fog.



Azért történtek ám jó dolgok is. Pl. nemrég felhívott exem, W. Annyira örültem neki! Az exeim közül ő az egyetlen, akinek nem csak telefonikusan örülök, hanem találkozni is szeretek vele. Teljesen aribari volt, megmelengette pici szívemet a hívása.



A hétvége nyugisnak ígérkezett és többnyire az is volt, ameddig ki nem derült egy-két dolog. Hökkentemben a fennebb vázolt módokon reagáltam. Aztán tisztázása következett és a konklúzió levonása.



Viszont láttam videjón a Minden6ót és az jó volt. Valamint befejeztem a "Frenchman's creek" c. könyvecskét, amire azért vagyok nagyon büszke, mert ez az első angol nyelvű könyv, akit ki tudtam olvasni és nagyrészt még értettem is, hogy miről szól.:) Kalózos történet sok izgalommal, némi romantikával és fél heppienddel. (Tekintve, hogy a főszereplő néni 'Lady St. Columb' mégiscsak nem ment el a kalózzal, hanem inkább a gyerekeivel és a pipogya férjével maradt. Ellenben kiszabadította a kalózt a halálos fogságból..tehát heppi is meg nem is.)



Momentán Castaneda-t olvasok. Ez az első próbálkozásom vele és így, a 40. oldal tájékán járva azt kell mondjam: eddig jó. Amikor nem olvasok, akkor meg varázsolgatok...ihlet már volt, most jön : az új munkahely, új autó, stb. persze mindegyik másnak. Eddig összejött, remélem működik ezután is.

Nagy találkozások



Múlt vasárnap végre sikeredett találkoznom R.-rel, igaz, szigorúan (!?) munkaügyileg, tekintettel a honlapfrissítés fontosságára. Egész izgalmas volt - már amikor nyomon tudtam követni "Villámkezű R."-t - a html kódolásba belekóstolni. Remélem mire sikerül accot szereznem még emlékezni fogok rá:)



Tegnap, azaz szerdán pediglen összefutottam az ÖTYE-vel. Tavaly óta nem "röfögtünk", úgyhogy már ideje volt. Igaz, a hangulatom elég lapos volt, de feltunningoltam magam mire a törzshelyünkre értem. Aztán egészen jól telt a röfizés. Kiderült, hogy megint bejött a papírforma, tök jó banya vagyok, történetesen megint babát várunk:))) Ez lesz a második gyerekem, akit én jósoltam meg...elgondolkodtam rajta, hogy lassan csinálnom kellene egy referencia albumot a "gyerekeimről" és a többi megfogható dologról:) A legjobbabb dumát meg majdnem elfelejtettem! É. -ezeréve barátném- közölte, hogy annak ellenére, hogy marha sokat fogyott, minden nap eszik édességet. Kérdem: sütizel? csokizol? Mondja: nem! gyümölcsjoghurtozom... :D Végem volt. Azt mondta, szerinte a gyümölcsjoghurt igen is édesség, a natúr meg nem. Kérdeztem tőle, hogy akkor a natúr az savanyúságnak számít? ....Ebben maradtunk.



Ma megint "hullámvasutazom", sokadik barátném egón lépett engem én meg zokon vettem. Igaz, ez nem tartott hosszú ideig. Csináltam rajta két tisztító kezelést és már meg is voltam nyugodva:)

Valentin



Elhatároztam -amúgy Bridget Jonesosan -, hogy juszt sem bilifülezek. Hát, eddiglé tartom magam, de ki tudja meddig. Erős kedvem lenne befordulni és sajnálgatni magam...Másik felem vállrándítással és flegma "Naés?"-sel reagálja le a dolgokat...lehet, hogy inkább rá fogok hallgatni. Amúgy ma a klubon sem veszek részt, viszont házőrzősködöm. Vau!:)



Ha történik valami érdemleges, még jövök...

Péntek 13.



Még jó, hogy nem vagyok babonás:) Ha az lettem volna, most erősen csalódtam volna, tekintve, hogy nem történt semmi rossz. Sőt! Egészen jól sikeredett a napom. Vidám röfögést tartottunk régen látott barátnémmal, igaz a téma nem mindig volt humoros, de végeredményben vigyorogtunk sokat és ez a lényeg.

A forraltborozás utáni plázában tett körútunk végére gazdagabb lettem egy ezüst 'ankh' medállal és egy lánccal. Az előbbit magam vettem - akármilyen alkalomból, de lehet, hogy Valentinre - magamnak, az utóbbit pedig S.-től kaptam:)

Az este hátralevő része a sokásos mederben zajlott, bár vidám volt az is, hogy két "roxfortos" kollegával összefutottam a buszon, így legalább volt társaság.



Kint a hózás be akarta hozni a karácsonyi lemaradást, viszont szép volt.

A Gyűrűhordozó visszatér



Rövid összefoglalás álljon itt az elutazás körülményeiről, a megérkezés után eltelt időszakról...stb.

Szóval, hétfő, dél után valamivel: állok a nyamvadt Kőbánya-alsó elnevezésű vasúti megállóhelyen. Körülöttem vihar tombol, sőt!, tombolik! Kettőhússzal zúz az arcomba, püfölget kicsit, majd lankad - hehh! mondanám, de természetszerűleg némi erőgyűjtés után mesmeg pofáncsap. Pfff...cirka háromnegyed óra, mi az nekem? Lilára fagyott szájjal próbálkoztam erősen meditálni, hátha nem lesz mindenféle -vese/petefészek/arcüreg/középfültő gyulákkal dolgom, mert az erősen kínos lenne egy "majdnemgyógyító" esetében. Mindegy. Vonat jött, akkor amikor kellett. Hely volt, meleg volt, pozitív volt. Három óra után valamivel megérkeztem anyukához. Félreértések tisztázása után ( már aszittem nem is jössz) remek csirkepörkölt ebéd elfogyasztása - aznap az első étkezés, de rögvest 2000 kalória...muhaha! züllök!! Majdan értekezés arról, hogy unokatesóim mennyire milyenek voltak szombaton, amikor bátyókám leszállította őket nagymaminézőbe. Ezután majdnem sikerrel összeveszejtett ten anyánk minket, mert "félrebeszélt". Ezt orvosolandó, szerencsére nem füstölgő orrlukakkal, felhívtam telefonikusan a bátyámat és kérdőre vontam az itt most nem kitémázott tárgyban, amit ő így kommentált némi iróniával a hangjában: Oké hugi. Szóval, anyánk megint hülye. Ne foglalkozz vele.

Rollingsztonsz lefele a szívemről, mert hát rút dolog családi körben a hirig. Viszontellenbende tartottam egy kis - és nőiesen visszafogott - három mondatos előadást az életemről, hátha szülémnek is feltűnik, miszerint a saját életemet élem, nem másét, ígyképpen magam vagyok felelős érte. Jól viselte. A későbbiekben a különböző ételek rejtelmeiről beszélgettünk, vagy olvastunk, tévét néztünk, mintha nem is egy hónapja láttuk volna egymást. Ellenben kielégítő volt, mert legalább agyilag is tudtam néha pihenni.



Keddi étkezések száma 4 - már ha kalóriadús emlékeim nem csalnak - a nap elég normálisan telt, végére kiolvastam a Beszélgetések Sai Babával c. könyvet. Egész érdekes volt, helyenként még értettem is. Este anyuka kérdez: hát az meg milyen gyűrű a nyakadban? - néz arra gigahiperatlantiszi góliát méretű férfigyűrűre, akit igen sok ideje hordozok - Mondok: Anya! Már vagy fél éve hordom!Ügyfélé, és azért lógik a nyakamban, mert tisztul, meg átrezeg és egyéb ilyen ezoterikus akármik okán.:)



Közjáték: Fel is ködlik előttem, amikor még kezdő gyűrűhordozó voltam és nagy lendülettel hajoltam le, mondjuk cipőt felvenni, bekötni, ijes, mily marha módon bírt állonvágni ez az impozáns darab. (nem is csodálom, hogy Frodót a műanyagfejűfijúval játszatták el:D ) Na, persze eleinte azt is nehéz volt megszokni, hogy éjszaka amikor egyik oldalamról a másikra hengeredtem éktelen kolompolásba kezdett a gyűrű meg tenrezgéseimet bíró holdkő ingám. Hehh...minden kezdet vidám.





Szerda hazaút. Koránkelés. Anyuka már tízkor ebédelésre szeretne bírni, de mondok: nem, majd egy óra múlva. Lent a kiskonyhában beszélgetünk erről is, arról is ( bevillan-lehet így kellett volna kezdeni is?)...mamika pörög, pucol, kavar, gyúr, néha egy-egy gőzölgő kanalat tart a szám elé (hol fából, hol fémből), hogy az étel milyenségét felmérje. /Ez valami tradíció lehet, merthogy ő nem nagyon kóstolgatja az ételt, viszont sokat, sokszor és jól főz. Tehát, lehet azért csinálja ezt, mert azt hiszi az én kedvemért van. Sebaj, élvezetes játék:))/ Egy óra múlva ebédelésmímelés - csak a leves megy le, a másodikat inkább hazacuccolom- nem nagyon tudok utazás előtt enni. Talán ezért nem hánytam eddig közlekedési eszközön.

Ebéd után rövid telefon. Mamus megint előráncigálja a "ésabarátnődnemtudnekedvalamilyenállást" című kedvenc opuszát, melyet megest aribari módon, gyorsan és fájdalommentesen hárítok. Utána gyors kimenés a vidéki vasútállomásra, már csak százhússzal fúj a szél, de legalább a vonatra nem kell várni. Felszáll, leül, meleg van, hely van. Sallala.



Megérkezik Alsóra, leszáll, haza tüpptürüpp. Kiveszi a gázos értesítését, miszerint ő már többet erre nem jön, hívjak ingyen számot és olvassak be nekik. Ilyen szíves kérésnek ki tud ellenállni? Megtettem. Felhívtam. Középkorú női hölgy indiszkréten megkérdezte, hogy mi a gázóra gyári száma. Csészealj szemekkel meredek a levegőbe...két hete, amikor szintén beolvastatták, akkor nem kellett, most minek és honnan?...mondok neki, muszáj? majdnem szőke vagyok, nem találok én itt hirtelenjében ilyet. Közben néni csacsog, kiderül megtalálja az engemet anélkül is a számítógépen - akkor meg mit ijeszteget!!??-beolvastam neki. Az óraállást. Megköszöntem. Lettem. Rágyújtottam. Egyszerre két cigire. Legalábbis úgy tűnt. Következő telefoncsörte rövidebb volt, viszont eredménytelen. Így jár, aki a TB-vel akar beszélni. Pedig nekem muszáj lenne...Mindegy. Törölköző bedob. Cucc fel. Irány Dunakeszi.



A nap hátralevő részében semmi különös történés, ha csak az nem, hogy megjavították a beteg XP-t. A kis hüje elfelejtett egy kernel fájlt, emiatt kényszerújraindította magát. Kicsit olyan volt, mint a farkát kergető kutya. Természetesen nem derült ki, hogy mijaszösz gazolta ki szegény fájlt a helyéről, de most legalább megy. Igaz, némiképpen gyanús, hogy már négy napja nem kaptunk levelet a "Kitekintő gyorsvonattal", de ez biztosan nem az ő hibája.



A mai napon volt sok ügyfél. Nálam konkréten egy, de HáZénál sok, ami viszont természetes. Kellemesen telt a nap...visszafogott kalóriákkal körítve, bár asszem rögvest rávetődöm a hűtőszekrényre, mert kiesnek a szemeim. ( az a baj, hogy a hasam is kicsit kiesősnek tűnik, de majd lelohasztom valahogy )

Nah...intelligens Valóvilág megy...úgyhogy megyek én is, hátha tanulok valamit, oszt festhetem a lelkemet is egy színnel sötétebbre...

Napok és a Solaris



csütörtök: semmi különös. ügyféldömping, fáradtság...



péntek: T.-manó hazatrabantogolt engem, ahol is könyvek haza, újak el kérdéskörben folyt a tevékenység, az este meg a szokásos pénteki menet szerint zajlott.



szombat: ascun. közepes mennyiségű embertömeg, kedvenc ügyfél fia nélkül érkezett, lévén első iskolai napját nem akarta volt elhalasztani, de ígérte, jönni fog. magam részéről kíváncsian várom (talán némi reménnyel a 'belsőmben'). a kezdeti zavarodottságon túl vagyok, de lehet ez még rosszabb is...vagy jobb, ahogy mindig is lenni szokott. este, kis auchanbeli vásárlás után, megasztár nézés...ez tetszett most a legkevésbbé.



vasárnap. befejeztem Lem: Solarisát...hmm. nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog, főleg nem a Clooneys film után. asszem beveszem a kedvencek közé. mivel erősen ülepedőben van az élmény, így még semmi magasztosan nem tudok írni. foszlányokban feldobódik ugyan néha egy-egy szó, egy érzés az általa nyújtott élménnyel kapcsolatban, de ez elég kevés lenne ahhoz, hogy elmondjam, mit váltott ki belőlem, miért ragadott meg. amúgy csend és nyugalom van. isteni! kint sütkérezik a napocs, mellettem csak a gép zümmög (mert hát, kérem, ő marha nagy, tehát muszáj zümmögnie), rajta kívül csak a klaviatúra kattogása teszi tökéletlenné kicsit a képet, de egyelőre ez is ideálisnak mondható. holnap végre elutazom lögyböltetni a test-lélek-szellem nevű holisztikus háromszögemet, hátha kiegyenlítődnek, mire visszatérek (bár már így is eléggé buddhásan érzem magam, csak nem tudom, hogy vajon ő is annyira álmos volt-e, miközben átszellemült mosollyal üldögélt a mittoménmilyenfa alatt.)



rövid helyzetjelentésemet ezennel berekesztettnek nyilvánítom

Broáf...



Viszonylag jól kezdődött a nap. Rövid töltődés után gyorsan visszaspuriztam az ágyba, hátha bírok még egy kicsit álmodni, valami jót. Of coz nem sikerült. Még elaludni sem. Fél órás gyötrődés után feladtam és inkább felkeltem. Elindultam a boltba. Odakünn megdöbbentő élményben volt részem. A szürke felhők alatt legalább 15 fok rejlett, s ha ezt magamtól nem vettem volna észre, akkor a fákon "üvöltöző" madarak figyelmeztettek volna rá. ( ezek szerint a pár napja megjelent ragyák jogosak - tavasz rulez! - szerény személyem "Jós ragyákat" növesztett. Mit nekem tarot! Pfff...



Elfelejtettem mondani, hogy "Kalózék" tetszettek. Erősen le voltam döbbenve ugyan Jack Sparrow kapitányon (is)...azt ugyan nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc filmem, de még megnézném egyszer.



Tegnap estetájt R. sms-t küldött nekem, amiben tudatta, hogy halálra gályázza magát, ezért nem igen tudunk a héten összefutni, sem magánilag, sem emberileg, sem tanítási célzattal sem. A hirtelen erőst megfogyatkozott jókedvemet az sem tudta helyrehozni, miszerint márciusra Gathering koncert várható.

Most őszintén: Kivel menjek el? ...itt kezdődött el a "Broáf" napja...



Ma délután sikerrel magamhoz vettem némi madártejet (nem, nem a fákon ordítozókat fejtem meg) és némi zőccséget, amúgy meg iszom a juharos-citromos levet. Nem is vagyok éhes, legalábbis nem nagyon.



Délután, kalóriaégetésileg (is) lemostuk HáZé autómobilját a szőkeszirénnel. Az vidám volt. Viszonylag.

Szőkeszirén annyira felpörgött - gondolom - az autómosástól, hogy rögtön nekifogott, hogy Papi kocsiját is tisztába tegye. Full of energie. Lehet átkeresztelem Duracellnek:)



Mindezek után a hullámvasutas kedvem a mélypontjához érkezett és halálomat kívántam. Mások szerencsétlenségére ez most csak kb. 10 percig tartott ....hehh, fejlődök spirituálisan. Gyors kört futottam az egóm körül, sajnálgattam magam, mérgelődtem egy pöttyet, majd úgy döntöttem, hogy totál hülye vagyok, hogy ilyen dolgokra pazarékolom az időt. A témakörök is (melyek felmerültek a sajnál-dühöng-mittomén-broáf okán) elég változatosak voltak: pasik, barátok, jómagam, pasik, barátok, broáf,broáf... valami ilyes volt a délután második fele.



Jah, B. szólt, hogy holnap ő nem lesz, úgyhogy megkért legyek holnap én a tetkárnéni. Mondok: persze, simán. Ezer gyakorlatom van benne. Úgy elviszem a titkárságot, ahogy csak kell. Erről ennyit.



Feltettem a 'cég' februári programjait, meg hírlevelet írtam...tisztára termékeny napom volt.



Nah...kis verbális közjáték után elment a maradék ihletem is..

Ennyi

Keddi történések



Először is szeretném jelezni, hogy kiesnek a szemeim. Vagy be. Végül is nem az irány számít, csak az, hogy nem jó érzés.

Túl vagyunk lassan az ügyfeles napon. Nemlékszem rá hogyan, mert én meg klimpíroztam a gépen, gyártottam a weboldal bővítéséhez a cuccost, reklamáltam a netszolgáltatónál levelezés ügyileg és a nap végére elmondhatom, hogy intéztem is ma valamit, jogos a fáradtság. (Fej simogat, ügyi vagy Deletke)



A gyomortáji remegés még adott, de remélem még valami nagyobb hüjeség előtt sikeresen le tudom magam beszélni a régi szintemre. Lehet szorítani!



Nátting további fontosnak érzett közlésem nincsen mára magamhoz (se), úgyhogy irány a pizsama...

Ember tervez...



Hétfő, hétfő, te csodás izé...( asszem most kiátkoznak a Garfield klubból, tekintve, hogy alapból utálni kellene a hétfőt, oszt mégsem, pedig mégis). Fenti mondat legalább annyira értelemes, mint a lelkivilágom momentán.

Reggel kellemes kis töltődéssel kezdtem a napot, majd összepakoltam az utolsó cuccokat is, hogy levonatoztassam őket magammal együtt anyámhoz. Egy órával később már tudtam, hogy ez ma nem fog menni. Közbeszólt a sors. Gyors telefon anyának, kicsit sírós hangon, hogy kénytelen lesz egyedül elfogyasztani a csirkepörköltöt és a jövőhétnél előbb ne is nagyon várjon. Ez van.



Helyette viszont mentem Plázába, annak is egyik bankjába, majd Match és heti takarmányvásárlás, mindezt szép szőke női kísérettel, mertmivelhogy B.-vel mentem. Hazafelé a buszon beszélgettünk a hétvégéről. Ugyan egy helyen voltunk, de egymással nem nagyon sikerült beszélgetni, így eléggé meglepődött, hogy nekem micsoda "kalandokban" volt részem. S mivel emlegetve lett, igaz általam, rögtön el is kezdődött a gyomorremegés, szívszorulás...Orvosot!!!



/ Közjáték: A remegést valamelyest gyógyítandó, hazaérve csináltam egy kis pároltzöldséget, úgyamúgy nasinak, ha már pirosak a szemeim, hagy legyek nyúl....finomságos volt, ezért döntöttem és feltehetően vacsira is belapátolok egy adaggal Kertészné zőccségeiből. /



Valami történhetett, mert ismeretlen eredetű személynek látszó valaki hangyás lufit rakott a gyomromba és ettől nem kicsit érzem magam hülyén. Teljesen felkavarodtam, meg felhorgadtam, aztán meg le...így néz ki az egyszemélyben hullámvasút. Annak az egynek örülök, hogy ezt kívülről viszonylag kevesen érzékelték a környezetemben, t.i. csak egyszer vágtam be magam mögött a fürdőszobaajtót. Értetlenségemből eredő bosszúm ezzel le is zárult és egy óra múlva már bágyadtan mosolyogtam, mint a fáradt őszi napokon a napocs.



Nemrég beesett Gy., akit alkalmasint /de már nem emlékszem miért/ Papinak szoktam szólítani és titokzatos arccal közölte: - na mit hoztam? Fogalmam sem nem volt. Néztem rá, mintha tényleg kölke lennék, csészealjnagyságú szemekkel, mondok: - nemtom. mit?

Kiderült, hogy cirka három havi vadászat után végre sikeredett megszereznie a tékából a Karib tenger kalózait. Juppiiiiiiiii...., ámbátor legyünk óvatos duhajok, hátha mégis nem olyan jó az a film. Belegondolva tök mindegy. A lényeg, hogy Depp és Bloom bácsikkal tölthetek vizualice egy-másfél órát, ez már megalapozza a holnapi jókedvet.

Krisztusi-energia, tömegzsezsegés



Ma egy különleges nap volt több szempontból is. Közel hetven ember fordult meg ma HáZénál egy speciális energia okán. Ebben az energiatípusban az a pláne, hogy nem éli fel az aura, ill. a szervezet. Hatására feloldódnak az önbecsülési problémák, az életbevetett bizalom hiánya, éberebbé, mentálisan rugalmasabbá válik az ember stb.



Délelőtt tíztől folyamatosan pörögtünk, tömeg volt és ennek köszönhetően kellemesen halk piaci hangulat uralkodott egészen este fél hatig. Ritkán látok egy napon belül ennyi mosolygós arcot. Igaz, én is úgy vigyorogtam, mint vadalma. Nőileg is beszedtem egy csomó bókot, ami csak azért nyom a latban valamit, mert többnyire nők bókoltak. (hehh...vénségemre mit kell megéljek!?)



Valami furcsa megérzéstől vezérelve, no meg a tegnapiakból okulva, ma a jobbik felemet vetettem be és nőnek öltöztem, sőt, még sminkeltem is:) Eleinte persze úgy látszott, hogy a sors keresztbe tesz és ebbéli terveimet meghiúsítja...ehelyett úgy rendezte, hogy az általam választott gúnya helyett egy "még" nőiesebb nemtommit ( találóskérdés: minekhívjákazt, aminek 3/4-es ujja van, kötött, vállat szabadonhagyó izé? ) legyek kénytelen felvenni.



Történt pediglen, hogy reggel ébresztőnek betettem az egyik kedvenc The Gathering albumomat és nekiálltam vasalni az egyik kedvenc fehér felsőmet. Kedvenc manóm, T., jövögetett befelé és kérdezte, hogy mi ez, amit hallgatok. Mondok neki: 'Gathering', Mondja ő: Ne haragudj meg érte, de nekem nem tetszik. Röhögök, mondok: nem is kell, elég, ha én szeretem, azért hallgatom. Vigyorog. Ennyiben maradtunk. Folytattam a vasalást, mire a vasaló úgy döntött, hogy neki most gőzölhetnékje van és kipöffentett egy rakomány vizet a lyukain...nah, ezt nem kellett volna, tekintve, hogy valami barnás und vízköves szmöttyöt sikerült így két pillanat alatt felvinni a hófehér pamut cuccra. Pöttyet billegni kezdett a lelkiegyensúlyom, aminek sűrű káromkodások közepedte adtam hangot. Próbálkoztam egy pezsgőszínű, kacéran hasított toppal is. Ő pediglen kormos lett. Nah, ezután jött a tökmindegymitveszekfeljajjénszerencsétlen és a női színű, nőileg (de ízlésesen) fodrosított izémicsodát vettem fölülre. (színe okán kicsit Barbie-nak éreztem magam, majd miután tudatosítottam, hogy a fent említett hölgyszemélynek nincsen is akkora segge, mint nekem, megnyugodtam, hogy nem vagyok ő)

Alulra farmert és a Martens bakancsomat vettem fel, hogy mindennek ellenére még jól is érezzem magam:)





Természetesen be is toppant a tegnapi bejegyzésemben "érdekes jelenségnek" titulált férfiúi személy is. Ez már meg sem lepett. Az már inkább, amikor búcsúzkodás közben megsimogatta (?) az orrnyergemet /jujj! lóválettem?/, mertmivelhogy az ki bírt száradni és picit hülyén festett alapozósan a kiszáradt bőröm.... Normál esetben reflexből lemegyek hídba, ha valaki 'idegen' keze elindul a fejem felé, most meg álltam ott hűdötten, néztem rá, mint a kiskölök, akinek maszatos arcáról anyuka benyálazott zsepivel törölgeti a csokifoltot és egyik felem nem hitte el, hogy a másik felem hagyja megtörténni. Valami hirig lehet a két felem között. Közben az ő anyukája jelentőségteljes pillantásokat küldött felénk. A "Jól van gyerekek, hajrá, haladtok!" c. üzenetet véltem kivenni a nézéséből és ettől is elég furcsán éreztem magam. Persze, aztán végiggondolva a dolgot, úgy döntöttem, hogy a mai nap fura volt és kész, nem magyarázok semmibe semmit.



Miután elmentek az ügyfelek, T-manócska jött, hogy Palmbeli segítséget kérjen:))))) Eléggé vihogtam a vüzsadés szitu miatt, majd rövid úton meggyőztem róla, hogy tudásomhoz képest lehetetlenséget kér.



Az HBO-n Móriában pont most jelentette ki Legolas, hogy : Orkok!:))) Bőbeszédű a tündefiú, node nem ezért szeretjük;)



Húúúú....kezdek szana meg szerteszéjjel hullani, úgyhogy asszem hamarost megnézem, hogy hol lakik az ágyikóm. Jut is eszembe! Ki kellene mosni állandó hálótársamat, a palackhasú (értsd: vízmelegítő palackos) elefánimat, mert igencsak varacskosdisznónak néz ki.



Nah, kis időre ennyi. Holnap utazom anyukámhoz, kipihenkélem a hét/vége/ fáradamait. Legalábbis erőst remélem.



Deletke voltam ma is....