Szirének

kalandok és nyavajgások

Szóvicc(?)

Rossz zenész, vagy nagyon hangos, számítógépes felhasználó:
- Lármajúzer.



bocsánatot kérek;>

Miértek

Na igen. Mostanában megint átmentem (és lehet ott is maradok) ÉrtetLenkébe.

Először is, nem értem, hogy ha az ember próbál korrekt lenni, miért sz@rnak a fejére...csak manapság, vagy egyáltalán nem lehet másoktól elvárni, hogy tisztességesek legyenek? Normálisnak számítanak az egyoldalú (emberi) kapcsolatok? És ez nem vérciki?
Kicsit olyan érzésem van, mintha átkísértem volna egy nyugdíjast a túloldalra, aki köszönésképpen nem csak a pénztárcámat veszi el, hanem még jól el is tángál. Vacak érzés.

Másodsorban, nem értem, miért szentimentálisodom el így év vége felé. A Karácsony már -sajnos- régen nem ok erre. Igaz, valahol él egy kép bennem az ideálisról... ha nagy leszek, majd megvalósítom.
Pár napja járt itt egy ismerősöm a távoli Ámerikából és elhozta a tündéri-telefonzsinórhajú-kávébarnabőrű tizenhathónapos babáját. [Úgy döntöttem örökbefogadom, de az anyja azt mondta nem adja:)) Ha lenne egy értelmes tárhely, tennék fel róla képeket...de mert még mindig lámajúzerben nyomom ezért ezt is egy későbbi alkalomra halasztom.] Szóval voltak ők, előtte másfél hétig P. kutyakölykét dajkáltam, aki típusát tekintve tibeti terrier. Öt hónapos és rossz, mint az ördög:)) Róla is lesz kép, ha...
Mindezekkel együtt filmekből leginkább az ilyen csöpögösek jönnének be, de ezt úgy sem vallom be senkinek, mert akkor oda lesz a "tököscsaj" imidzsem.

Azért, hogy írjak valami jót is, elmesélem, hogy összefutottam egy exkollegával. Öt éve, egy csúnyán becsődölt zenei kiadó&tévécsatorna cégnél voltunk munkatársak. Azóta állítólag (én nem emlékeztem:/) összefutottunk egyszer, cirka két éve egy aluljáróban. Pár hete felhívott és hosszas egyeztetgetések (időpont/anyagiak) után kedden jól beültünk egy vendéglátóipariegységbe és kipletyiztük magunkat "sztárokilag", persze túl a nosztalgiázásokon. Jó volt, remélem lesz ismétlés.

Evvan. A többit meg nem értem...:>

Elgondolkodtató

Hát igen. A megélhetési kérdés.

Elsőként arra a következtetésre jutottam, hogy meg sem tudnám nevezni, mi a foglalkozásom.

Természetgyógyász nem vagyok. Egyrészt, mert nem a természetet "javítom", hanem az embereket, másrészt nem végeztem semmi ilyest.
Ahogy a "gugliba" beírtam, rájöttem, humán energetikus sem lehetek, az valami teljesen más...illetve a nénik-bácsik mást neveznek így, mint amire gondolok. Lehet, hogy nem is kellene semmilyen nevet kitalálni annak, amit csinálok? Lehet, hogy nem kell majd válaszolnom arra a kérdésre: és te mivel foglalkozol? (ééééééén? bindzsizek! nyünyizek! -bármit is jelentsen ez)
Ez most ciki?

Jó. Tegyük félre egy kicsit a "mineknevezzelek"-et. Megélhetés. Mihezképest?
Vannak jobb napok/hetek, meg rosszabbak. Lehetne sok pénzért is csinálni ugyanezt, de nekem nincs pofám hozzá. Persze, valamiből élni is kell, de nem tartanám etikusnak, ha olyan áron dolgoznék, hogy aki szerényebb anyagi körülmények között él, ne tudja megfizetni. Ezért dolgozom hitelbe is, meg esetenként tök ingyen is. Evvan.
Majd bővül a repertoár és akkor talán jobb lesz.