Szirének

Mese-est



Mivelhogy jobbára körös-körül elkettyent egyedek ténferegnek (köztük jómagam is), úgy döntöttem, hogy bekopizom egy régi "művemet". Ez tojdonképpen arról szól, hogy hogyan lehet a semmiről viszonylag hosszasan, ámde érdekfeszítően értekezni. Valamiért akkor sem voltam normális, és most hasonlóan HÜLYÉBEN nyomom....ezt jelenleg nehezen viselem. ( Jelzem, a Koontz könyv megest jólesett a lelkemnek. Lehet rászokom a palira...)

[Ami a helyesírást illeti a "művel" kapcsolatban...ehh...szóval erős frísztájlban készült, lévén csetre nyomtam be anno]



Mese



Eccer volt, hol nem volt, volt eccer egy kis Valami.

Ez a kis Valami elindult valamerre, mert Valakitől azt az utasítást kapta, hogy egy Bármit hozzon Akárhonnan erdejéből.

A kis valami ment is, csomagoltatott a Valakijével egy kis hamubansült izét és nekivágott a rengeteg erdőnek. Már ment vagy három napja Akárhol környékén, benézett minden micsoda alá, de nem lelte a Bármit. Leszállt a sötét, a kis Valami is elfáradt, leheveredett egy hümm alá és elaludta magát.

Fura álmot látott: az erdő közepén járt és ott talált egy semmmiből készült várat és a vár legfelső szobájában egy kalitkában ott volt a Bármi. Szomorúan gubbasztott a kalitban, talán még a könnye is kicsordult. Valamink tovább álmodott.. Eccercsak a kalit és benne a Bármi elé árnyék vetült, ami egy kedves és szépséges tündorkánytól származott, aki megsajnálta a kis Bármit és elvitte magával Akárhonnanból Holba.

Holban látta, hogy a kis Bárminek felderül a kedve, mert a tündorkány kastélyában régelveszettnek hitt kedvesét, Akármijét látta viszont.

Ekkor Valami felébredte magát és elindult az álma után.

Ment mendegélt, elért a semmiből készült várhoz, megtalálta a szobát és benne a Bármi kalitkáját...üresen.

- Hmm..-gondolta Valami- akkor lehet, hogy a többi is igaz?

Elindult hát Akárhonnan erdejéből Holba, hogy meglátogassa a tündorkány kastélyát.

Hosszú útja során elfogyott a hamubansült izéje és bizony nagyon mardosta már a gyomrát az éhség.

Már majdnem éhen halt /amikor szomjan halt...he-he/..amikor odaért a tündorkány kastélyába, aki varázslatos lévén tudta, hogy miért jött Valami hozzá. Jóllakatta szegény kis fáradt Valamit és ágyat vetett neki, majd megkérte gondolja meg, hogy elviszi-e magával a kis Bármit.

Megmutatta neki a kis Bármit új lakhelyén, az ő kis csicsergő-csevegő Akármijével.

Valamink erőst gondolkozott, majd a kimerültségtől álomba szenderült.

Másnap mikor felébredt úgy döntött, hogy nem viszi magával a Bármit Valakinek, mert amúgy sem tudta, hogy mire kell neki. Sőt! Annyira jól érezte magát a Tündorkány otthonában hogycsakna. Főleg, mikor a Tündorkány szolgálóvalamije visszajött a szülei meglátogatásából.

Valamink sosemis érezte még magát ilyen boldognak. Úgy döntött, nem is tér vissza hazájába, hiszen oda már nem köti semmi és mivel a kis Szolminak is nagyon teccett ő, hamarosan egybekeltek és boldogan éltek a Tündorkány udvarában amíg Más nem lett belőlük.

Ittavége.

Jóccakát!







ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááá!!!!Nemvagyoknormális! Le a hormonokkal! Éljen a tél és a a fotoszintézis!



Nővérke!Hol a kék pirulám???

Esik eső...



...sajnos nem karikára, hanem mindenüvé. Igazából nem is bánom. Ez hozzátartozik a "real spring feeling"-hez. Amúgy most a bambabirka c. műsort nyomom. A légnyomás meg engem:)) Muhaha!



Tegnap mítingeltem W-vel. Jó volt. Erről talán többet nem is írok.



Éppen az imént kaptam R-től smst. Ennek viszont nagyon örültem:) Végre ezt is megértem...sms tartalmát tekintve úgy érzem, hogy talán lesz lehetőségem még az idén összefutni vele és hatalmasat beszélgetni. Furcsa dolog, de nagyon hiányzik a lelkemnek az ő jelenléte és a néhai "gyorsan fejlesszünk weboldalt" elnevezésű összefutásaink kevesek a 'karbantartáshoz'. Ámbátor az is könnyen elképzelhető, hogy csak telhetetlen vagyok.



Asszem az este további részében rá fogok kattanni a Koontz könyvre és amíg bírom szemmel, olvasom.

Régen volt már olyan, hogy egy szerzőtől egymás után három könyv is tetszik. Hehh...lehet ez engem minősít, de ez annyira nem is érdekel. Azaz....közben eszembe jutott, hogy szimultánban olvasok, mert van egy másik könyv is, az pediglen a hipnózisról szól. Az is tetszik. Valószínűleg ez utóbbi ihletettségétől vezérelve hamarosan újabb meditációk fognak születni a már meglévő kettő mellé. Éljen a pozitív gondolkodás!



Más! Tegnap betyár hangulatom volt, úgyhogy gyorsan írtam egy ajándék-levelet, melyben pár (3 db) régi versemet küldtem el valakinek. Csak úgy...



A hétvége kommensie-hirtelen és megint munkás lesz. Szombat klubnap, vasárnap energiaátadás. Vattafíling...addig is időnként sikerrel lögyböltetem a hallójáratomat az Alextől kapott LOTR zenékkel, sőt, alkalmasint kezelek is rájuk. Márminthogy aláfestő zene, miközben kedves vendéget pucoválom energetikailag. Naaaaagyon remek!:)



Nah...elkonvergálok vacsorázni, aztán irány a könyv!

Hétfő





Hatszázhuszonötezerkéccáz éve nem írtam. Pedig az élet zajlik. Pl. voltam megint anyukánál, ami megint vegyes érzelmekkel töltött el. Viszont kiolvastam megint egy Koontz könyvet és eléggé tetszett is.

Amúgy elég rendesen zajlott az élet, de nem tudnám pontosan felidézni, lévén itt a tavasz és a hormonok rajzása némiképpen kuszálttá teszi a memóriámat.

Furcsa, hogy az ember még a sokadik X környékén is megkergül, amikor jön a tavasz. Van ebben valami szép... Meg egyébként is. Mostanság azt veszem észre magamon, hogy mintha nem depiznék be olyan sűrűn, vagy legalább ha mégis megteszem, sokkal gyorsabban túl vagyok rajta. A végén még normális, sőt, optimista, életvidám figura válik belőlem. Pfff:))



Nah...ha picit összeszedettebb leszek, majd még írok, addig meg irány a tavasz, meg a zsezsegés:))

Hózás minden mennyiségben



Kezdjük kis visszatekintéssel.

Kettő szombattal ezelőtt voltam Megasztáron, élőben. Mármint a műsor is élő volt, und én is ott voltam két "roxfortos" kollegámmal. Nagyon tetszett a heppening. Akkor is éppen marhára esett a hó. Nagy mázlink volt, mert az egyik műsorvezető vendégeként első körben bejutottunk, így a fagyhalált megúsztuk:) Aztán bepillantást nyerhettünk a hangyabolyba, hogyankészítsünknagyprodukcióthatévésekvagyunk címmel. Ez is élvezetes volt. Régi médiásként - persze sokkal kisebben - már megtapasztaltam, de volt itt azért meglepi bőven. A tapsoltató emberen nem is csodálkoztam és a kezdeti ellenérzések dacára a végén egész kedvessé vált a szememben. Nem mellesleg az aznapi produkciók is szuperek voltak, úgyhogy ez a kirándulás nagy-nagy pozitívumnak számított.



Vasárnap energiaátadós nap volt. Ő persze nem jött, anyuka is csak úgy hirtelenjében, lévén utazott törökbe. Evvan. Felejtős in progress.



Hét közben a szokásos program zajlott: ügyfelezés, töltődés, némi havazással megspékelve.

A vidám az volt, hogy felhívott B. Cirka fél éve nem beszéltünk, úgyhogy eléggé örültem neki, főleg hogy egy sor pozitív dolog esett meg vele mostanság, ennek meg csak örülni lehet. Persze némi gondbaj is akad, bár szerintem ez már régen nem az a kategória. Remélem ebben is sikerül valami pozitív előrenyomulást felmutatnia és onnantól kezdve a pasas teljesen rendben lesz. Hiába no! Eccerűen szeretem, ha boldogok az ismerőseim.



A pénteki összefutás S.-el és A-val szintén jól sikerült. Igaz, valami rejtélyes oknál fogva elkapott a gépszíj és a szájam külön életet kezdett élni. Szerencsére azért lyuk nem keletkezett egyik női személy hasában sem...legközelebb vagy többet, vagy kevesebbet kell innom és akkor ők is szóhoz jutnak:)

A.-meglepett - és ezúton is ezer hála und köszönet neki! - hozott nekem Gyűrűk ura soundtracket mp3-ban, ráadásul mindhármat eccerre!juppiiiii:) Szombaton azt hallgattam lelkiorvosolandó magamat.



Szombaton kis létszámú klubnap volt. I., a másik előadó annyira el volt ragadtatva önnön nagyszerűségétől, hogy nem jutott rám idő. Tehát ment fuccsba a munkám, meg a para, amit készülés néven adtam elő a héten. Ez csak ennyiben esett rosszul. Még szerencse, hogy kijelöltek a feladatra és nem én jelentkeztem, mert akkor valószínűleg csúnya hirig lett volna belőle. Mindegy. A "gyógyzene" megtette áldásos hatását, Kösszépen, már jól vagyok.



Vasárnap kapitális pihengetésben volt részem a gyerekszittelés után. G. Cintia névre hallgató kislánya lefoglalta a délelőttömet, amit nem bántam, mert csípom a kölköt. Olvastunk Öreg néne őzikéjét, klimpíroztunk "babazongorán", rúzsoztunk, paciztuk...szóval elvoltunk rendesen. Aztán ők el, én meg nyugiban nekiálltam az esedékes, ámde nagy volumenű csúszással megejtett hajrenoválásnak. Vágás, festés. Momentán a "maradék majd lekopik" stádiumban vagyok. Egy két helyen némi bőrmegfogás tapasztalható, de ez már akár 1 hajmosással is korrigálható. Mindent összevetve: ügyi vagyok.



A hétvégén eluralkodott rajtam a "zabálus maximus" minden ehető dolgot behabzsiztam. Előrször a lelkemre gondoltam, mármit, hogy ő az okozója, aztán meg a télre - mert tudtam, hogy megint hózni fog.

Nos, a megoldás mindegy is, there is no bűntudat. Jól esett.



A fiúk eközben Zalaegerszegen tartottak tanfolyamot. Alapot. A hírek szerint egész sikeres volt, de mint tudjuk, minden überelhető. Úgy legyen!



Most is jól esik. Sűrűn kevereg lefele a hav, igaz, most nem akkora pölyhökben, mint pénteken. Sebaj, így is jó lesz. Azért remélem, hogy a tavasz már a sarkon van és végetér a zima, még ha nem is volt olyan kemény telünk. Hátha idén lesz tavasz, meg normális nyár, meg ősz is.

Ma küldött W. sms-t, hogy mikor találkozunk. Nehéz ügy. Amikor neki lenne jó, nekem nem az. Tiszta Murphy...fogalmam sincs mikor tudjuk realizálni a találkozást, ráadásul egy sereg dologra nem jut időm, amire szeretném... Valamit rosszul csinálok, lehet. Asszem fogom magam és megnézem a tarot-ot, vajon mit javasol.