Szirének

Anno...



Ma több ízben is eszembe jutott egy általam írt nemistommicsoda. Így szól: -Kiakadtam. Itt ülök az ágyon. Vagy mégsem?-

Nos, evvan, csak ágy nélkül.



Tegnap egy nagyon kellemeset röfögtünk Darshanban S.nénivel és Cs.bácsival. Kivételesen kevesebbet pörögtem, mint ilyenkor az nálam megszokott. Igaz, amikor Ő szóba került, valahogy felgyorsult minden és néha összeszavakat a kevertem. Viszont most teljesen szóhoz jutott mellettem más is. Fejlődöm!:)



Ő róla nem is tudom mit írjak/írhatnék. Hosszú kihagyás után vasárnap betoppant anyukával. Széles mosoly és két cuppanós puszi között közölte, hogy hozzám jött... Már kezdtem volna meglepődni, mikor kiderült, hogy oldás okán érkezett. Sebaj! Azé' vagyok. Megcsináltam, majd később anyukát is. Beszélgettünk, helyes-kedves volt. Átkarolta a derekamat, ráncigálta a hajamat, megfogta a vállamat...és mindeközben a jelenlegi barátnőjével való összeköltözésről beszélt. Bennem erősen körvonalazódott az "akkor most MI VAN?" kérdés, ámbátor nem adtam neki hangot. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni, hogy érzelmileg miért érint meg ennyire a személye.



Más! Ma végre lezárhatok egy három éves időszakot az életemben. 2001. május 8-án kezdődött minden, a szüleim halálával. Temetés ügyintézés, temetés, ezek viszonylag gyorsan mentek. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat másfél évet vett igénybe. Utána következhetett a hagyatéki tárgyalás. Rá háromnegyed évre már meg is kaptam a hagyatéki végzést. A lakásleadás körüli kálváriát már le sem akarom írni, megélni is elég volt és talán árnyaltam érzékelteti a helyzet komikusságát a mai nap is.

Ma 11 órára volt megbeszélve Zsiger úrral (nem vicc! ez a neve), hogy a Vagyonkezelő megbízásából kijön és átveszi a lakást. Két órát vártam, ezt az időt felhasználtam arra, hogy az összes létező telefonszámot megtudjam a VK-höz és Zsiger úrhoz. A végére kiderült, hogy az úr zsigerből elhúzott szabadnapozni, nagyot legyintve a naptárában ülő és rám vonatkozó időpontra. Végül is sikerült beszélni egy kolleganőjével, akivel kis - és jogos - háborgás után meg tudtam beszélni, hogy kifáradjon ő maga személyesen és átvegye a nyakamon lógó, ám az ő tulajdonukat képező ingatlant. Így lett lezárva az ügy.



Hazafelé tartva megrohantak az emlékek....próbálom summázni az eltelt időszakot, elengedni érzelmileg azokat, akik annyi bánatot és örömöt okoztak nekem és akiknek köszönhetően az ezotéria útját járom manapság. Hálás vagyok nekik azokért a dolgokért melyekkel gazdagítottak lelkiekben és szellemiekben...



...csak kicsit fáj az űr, amit maguk után hagytak.

Visszatekintés



Máma már ma van. Azaz szombat. Most épp kint vagyok Roxfortban és pötyögöm itten a hülyeségeimet.

Totál le vagyok nullázva érzelmileg és fizikailag egyarát. A kezem például bibis...több helyen is.

Hát evvan, meg az alant helyetfoglaló egyhetes sírás-nevetés...





Péntek: A mai nap halálos volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Magyarországon mitől működik valami...Képtelen vagyok elfogadni, hogy hivatalos helyeken olyanok ülnek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak. Tegnap csak öt darab önkormányzati irodában voltam. Mindenhol nagyon kedvesen csóválták a fejüket és mondták, hogy menjek máshová. A negyedik ilyen után megkérdeztem, hogy ugyan, aki a levelet írta, amivel felkerestem őket, az miért is nem illetékes és miért nem tud felvilágosítani...válasz természetesen nem volt.

Aztán jött a muri további része. Pakolás apuéknál. Nah...az is nagyon vidám volt. A banános karton szétvágta a kezeimet és olyan szinten dzsalt a körmöm alá a kosz, hogy régész kellene a kibányászásához.

Szerencsére egy kis (NAGY!) segítséget kaptam - persze nem onnan, ahonnan kellett volna, de nem is ez a lényeg - ez úton is köszönöm BA-nak és kedvenc manóm, T-nek, hogy lényem elviselése mellett fizikai segítséget is nyújtottak. A cuccok egy részét átvittük hozzám, amitől a lakásom most "Katasztrófa súlytotta területté" nyilváníttatott általam. Bár tegnap már nekiálltam pucoválni...nagyon lassan haladok.

A Domestos monnyon le! Igaz, hogy a dzsuvát leszedte a hűtőről, de a bőrt is a kezemről, ráadásul rá kellett döbbenjek, hogy a tisztítószer gőzének tömény belélegzése nem túl kellemes dolog. Hát valahogy így nézett ki a péntek.



Csütörtök: Menés az ügyvédhez, hogy lebeszéljem őt arról, hogy olyan dolgokat hajtsanak be rajtam, amihez semmi közöm. Meglepően gyorsan és könnyen ment. Tiszta heppi lettem. Annyira, hogy később, mikor S-val és Cs.bácsival találkoztam nem is bírtam leállni. Pörögtem ezerrel...lehet ennem kellett volna előtte:) Viszont megint kaptam ajit:) Cs.bácsi fordított egy könyvet...meg írt novellákat. Most a könyvet bújom...eddig tetszik.



Szerda: Irány az önkormányzat. A levél miatt megyek kérdezősködni. T.manó eltrabantogol engemet..

Bemegyek az irodába, keresem a fazont, aki illetékes. Magamban jót mosolygok azon, mikor felmerül bennem, csak nehogy egy jóképű férfiember legyen. Ennyit a kívánságokról! Bemegyek, látom, hogy maga a megtestesült zsáner ül az asztal mögött. Amúgy is zaklatott idegállapotomnak köszönhetően teljesen kivetkőztem magamból és úgy beszéltem mint egy szőkenő...pedig nagyon igyekeztem ám, hogy összeszedett legyek. Nem jött össze. Néztem a naaaagy barna szemeit...

Az persze némiképp kiábrándított, hogy segíteni nem tudott, pedig legalább 15 percig olvasgatta az iratokat. Hát evvan. Adtam a szarnak egy pofont.



Kedd: Ma vettem át a levelet, amiben arról értesít a Zuglói Önkormányzat, hogy 8 napon belül ürítsem ki apámék néhai lakását. Szánsájnheppidéj...



Hétfő: Egész jó hangulatban telt a mai nap. Húsvét lévén bátyó meg én lementünk meglátogatni anyukát, ami nem mindig felhőtlen szórakozás. Most az volt. Meg is lepődtem:)