Szirének

...Murphy végez. Persze eszembe jutott még egy hasonló mondat, de távol álljon tőlem a blaszfémia...vagy mi. Több ízben nekiültem, hogy 'no, akkor mostan blogolás lesz ezerrel' aztán vagy elillant az ihlet, vagy elkérték a gépet, vagy félbeszakítottak írás közben, holmi dologgal, vagy csak egész egyszerűen nem jutottam a közelébe. Így történt, hogy nem és nem bírtam frissíteni.
Tekintve, hogy nagyrészt tojdonképpen magamnak írok, ez talán nem olyan nagy tragédia. (jelzem senki nem reklamált, hogy jajj...má' mé' nem írsz.........igazából nemt'om mi tart vissza tőle, hogy jól beszüntessem a blogom...)
Ezeröccázhuszonnyócezer dolog esett meg mióta nem írtam. Találkozások, beszélgetések, nagy evések-ivások, nevetés, könnyek, szenvedés - mint rendesen, majd önmagunk arconröhögése. Kis pihenkélés, anyukához látogatás, sokat evés és ennek örülés.
Momentán az algériámat hevergetem kifelé. A bagzó nyúl szeme szerintem kék, legalábbis az enyémhez képes. Ráadásul ha nem viszket, akkor húzódik...márha ilyet tud a szem. (Az enyémnek megy.) Ez nagyban befolyásolja a monitornézegetési együtthatómat, úgyhogy igyekszem kevesebbet írni a semmiről, mint szoktam.
Itten most egy nagy hörgős, artikulálatlan izé helye van..........................................................mert torlódnának a sok vicces és nem annyira tréfás dolgok, de majd egykoron, ha visszaolvasom talán eszembe jut, hogy mijaszöszt akartam itt.
Remélem legközelebb sikerül nem ennyire lilának lenni és talán illusztrálom a bécsi kirándulást, meg a nyírjesi tábort....majd látjuk.