Félig kész
Mármint a lakásom. Teljes, új, hópatyolat festést kapott a drága. Ezzel egy mókus félig kilökődött, lévén, ha túl leszek a festés okozta romok fel- és eltakarításán, végre kiadhatom bérbe a lakot. További újdonság, - már ha annak számít - asszem januártól keresek valami állásocskát...egyelőre fogalmam sincs, hogy mit, de talán majd súgnak fentről, vagy bentről valamit. Az élet errefelé szerintem: továbbra is zajlós ügyfeles tanfolyamos, ötleviharzós néha nekiülős realizálós, tudatállapotmódosulós, többször barátokra gondolós, de felhívni elfelejtős, telefonkártya lemerülős, vagy feltölteni nem tudós, esetleg jós-izés hangyabolyos. Szerintem.
Ez a helyzet. (remélem karácsonyra kapok egy minigumicsirkét a bátyámtól, olyanom még úgy sem volt)
Ezúton üzenem minden kedves ismerősömnek és az ellenségeimnek(nodepláne), hogy tessenek szorítni nekem így az év végére. Cserébe ...áj promiz...szükség esetén én is szorítok nekik, amikor köll.
Das Csend honol...
Na nem mintha nem lenne mit írni.
Az élet zajlik, mint szokott. Sőt! időnként jobban is:)
Csak éppen legalább hat kéz kellene, hogy mindent le tudjak írni. Ilyenkor az összes fejemben élő idea-mókus összegyűlik -persze mind mást akar- és erős dobolóversenyt rendeznek a homlokomon belülről. Remélem hamarosan eljön az idő és kialakul egy hierarhia közöttük és akkor szépen sorban meg tudnak nyilvánulni.
Addig tudatom mindenkivel: Élek! Jól vagyok! Gondolok rátok még a mókus-harcok közepette is!
a személyes találkozásig pedig a legjobbakat kívánom a szívem csücskeinek!
Something (the first one)
Every story has a beginning.
Except mine.
There are many lives behind me.
I was man, woman, slot and priest, farmer and marquis, killer, policeman and saint.
I don't always remember these lives. Fortunately.
And I don't always remember everything. Fortunately.
Until that day I lived my ordinary life.
Until that day...
Mókus invázió
Az történt, hogy még mindig igen érdekesen gyűröm szerencsétlen angol nyelvet, ezért hát megkértem az egyik barátnémat, legyen oly' nővérem és javíccsa;) ki a hibákat. Mit mondjak? Erőst mosolyogtam...kínomban. Sebaj, legalább tanulok.
Hamarost elutazgatok vidékre, anyázni egy kicsit. Remélem, hogy az ihlet is utazik velem és lesz némi késztetésem az írásra. Feltehetően meglátás lesz.
Egyéb iránt nagyon sok újdonságot nem tudok momentán publikálni. Volt csajos röfögés a törzshelyünkön. Mesmeg remek volt. Vacsiztunk, nosztalgiáztunk, csak ahogy az öreglányok szoktak. /Lehet, felvetem, hogy legközelebbtől a Gerbaudban találkozzunk, a szinte kötelezőnek számító, orrig mázolt vörös rúzzsal. Vidám lenne./
A fejemben momentán "mókusok világtalálkozója van". Csekély probléma, hogy mindegyik mókus mást akar és egyszerre, egy időben szándékoznak annyifelé rohanni, ahányan csak vannak. Úgyhogy jobbára számolgatom őket, kifelé. Kezdetben három konkrét mókusra koncentrálok, remélve, hogy előbb-utóbb egyre redukálódnak. Mázli az egészben, hogy kifelé ebből nem nagyon sok látszik, így nem kell tartanom tőle, hogy rámadják a muszájdzsekit.
Zeneileg vidám perceket szerzek magamnak Sarah Brightman Eden c. albumával...
Ímígyen mennek mostanság a bárányfelhők.
just thinking....
I'm just finished a book from Jackie Collins. It was not so bad, I learned many new words in english. By the way I'm not very good at the grammar, but as I said - I'm a warrior. Maybe one day...
Perhaps so, perhaps not.
In this time I'm in a special mood. There are too many things on my mind. Too many questions. Too many motivations, too many ways. Brainstorm. Perhaps, before long a new idea will be born and a way will clear up. I just hope so that I'll be strong enough for the realisation. Now, I just try to be in silence. Meditating, calm down. Just watching the storm. Something is approaching...
Heuréka!- avagy - nah, végre rájöttem!
Ki-, ámde annál tovább tartó munkámnak köszönhetően rádöbbenkedtem, hogy hogy a rákba tudok képet betenni a blogba. Pfff...mit mondjak? Szerénységem nem engedi, hogy döngessem a mellemet;)
Mostantól evribádi reszkessen, mert bár eddig képtelen voltam, ezentúl mindenre képes leszek.
(Jujj! ez nagyon rossz volt. Még tőlem is...)
Helyzet jelentés
Na szóval, mesmeg "sikeres" időszakot tudhatok a hátam mögött.
Például voltam anyukámnál, Szigeteltem (nyitó und záró napokon)...stb.
Mindkettő eléggé rendben volt, bár ez utóbbi méginkább. Egészen vidám fícsör volt.
Most éppen a "dolgozó nő"-s korszakomat élem, tekintve, hogy titkárnő-helyettes helyettes lettem egy ismerősöm cégénél egy teljes hétig. Tegnap meg volt az első nap. Kellemesen telt és ahhoz képest ezret dolgoztam. Igaz, a reggeli negyed hetes keléskor még leginkább a harakiri gondolata foglalkoztatott, de aztán elhalasztottam és marha bátran nekiindultam a vadidegen helynek, embereknek, mittoménminek. Teljesen hátbaveregettem magam, lévén ez a fajta hozzáállásom eleddig ismeretlen volt számomra. Nah, így kell meglepni s.k. magunkat.
A "dalospacsirta a médiában" című tragikomiszatíropera szintén halasztódik. Feltehetően azért is nem hívtak be a drágák, mert majdhogynem agresszív kismalacos bemutatkozást küldtem:) Hehh...evvan. Addig is maradok a konyhának, meg az ufóknak....
Röviden szabadjon ennyit erről.
Hamarost megérkezik a kínai csócsám...egzotikus csikin, meg sült banán, aztán, ha minden jól megy délután megnézzük a Shrek 2-t a skacokkal.
Nah...menek
Tirrarirra
Meguntam az előző felállást, ezért nekiálltam und megreszkíroztam az átalakítást. Legalábbis blogilag.
Nomost, érzésem a következő: még mindig van mit tanulnom - spec. nyelvet, akár az angolt, akár a html-t vesszük. Ámbátor még az is megtörténhet az is, hogy felvilágosultabb pajtásaimtól fogok segélyt kérni.
A kép beszúrás még mindig nem megy, úgyhogy hamarosan megszabadítom a netet a Siha-klónoktól és leszedem őket a felpakolt helyről. Pffff.
Viszontellenbende, azt tervezem, hogy majd valahogy másképpen színesítem a blogocskát.
[ Már ha lesz kedvünk, Drágaszág;) ]
Na szóval...
Most van egy kis türelmem, így a tegnap "elveszett", ámde egyik legkedvesebb versemet ismét felkopiztam ide. Még a végén ahhoz is lesz türelmem, hogy kicsit kitatarozzam a blogot, hátha a kreatív munka meghozza az életkedvemet.
Úgyamúgy nincsen nagy gáz -kedves ismerőseimet megnyugtatandó- csak a szokásos nyünnyögés és nem elfogadása a dolgoknak. Hiába, no! Ha mással nincs alkalom konfrontálódni, akkor magamnak esem. Így szép a harc, mert egyidőben nyerek is, meg nem is.
Azért némi haladást is vélek felfedezni magammal kapcsolatban....legalábbis a jobb oldalammal már egy hete nem történt semmilyen baleset. Remélem ez annak a jele, hogy lassan letudom, amit le kell. Legalábbis egy időre.
Erős koncentrálásba fogok, asszem, hogy sikerüljön kicsit az anyagi bázisomat felfejleszteni. (meglehet inkább valami tibeti kolostorba kellene menjek. ott se számlát nem kell fizetni, se az öltözködésre...stb.stb.stb. nem kell költeni, kaját a falusiak összedobják, oszt még lelkiéletet is élhetek...ja! és kész szerencse, hogy mivel kopasz lennék fésülködni sem kellene!)
Hmm...meggyőztem magam. Inkább koncentrálok. Sok mindenről képes vagyok lemondani, de ennyire azért mégsem.
Ha sikeredik valami, akkor jól be fogok számolni róla....most meg olvassátok alant a hangulatjelentést József Attila
EZÜST ÉLET
1
Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek.
Győzni épp oly szép, mint a virág,
De én az uccákon lődörgök,
Vagy esőt hallgatok szobámban
S nagyon hallgatok, hogyha dörgött.
Ezüstös lesz majd nagy szivetek,
Bárha a győzők ti maradtok,
Zászlótok is ezüstté őszül
S egyszer győzni is elfáradtok.
Csatazaj mögött eljön halkan
Hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
Meg a halottak, meg a rétek.
2
Nagycsöndű, komoly kisértet kisér
S hová lépek, kibú a föld alól
-Az árnyékom, mely mindenütt követ
S találkozunk is egyszer valahol.
Olyan szép dolog elfáradni és
Pihenni, mit nem ad se harc, se más,
Kedves árnyékban leheverni, le
S bennünk eleve ott a fáradás.
Bennünk eleve ott a fáradás,
Mely a szűz hónak testvére lehet
-Ha nagyon fázik már a föld, lehull,
Csak hull a hó s új tavaszig befed.
Egy télestén a földet csöndesen
Betakarta a fáradtság, a szent,
Az én szavammal együtt, hisz az is
Végtelen hideg világban kereng.
Ma megpróbáltam...
...sok mindent. Und rá kellett jönnöm, hogy talán nem kellene, mert a technikai evil rámszabadult. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak béna vagyok. Nu, majd később probíren.
Kalandos az élet
Megest jó régen nem írtam, pediglen a dolgok történnek. Jók is:)
Múlt héten voltam megint anyukázni. Az eleje (első három nap) egészen kellemes volt. Aztán szombatra jött egy kis horror, amit a hormonháztartásom viharzása csúcspontozott. Kúúúl. Vasárnapra azért lehiggadtam, úgyhogy normin tértem haza.
Szerencsére kaptam még egy nap kimenőt Roxfortból, úgyhogy hétfőn nekiálltam rakottkrumplit barkácsolni. Külső vélemények szerint jól sikerült:)
Más! Volt megint sikerem a tarotban. Kedvenc exem W. múlthéten küldött sms-t, hogy jósoljak neki sikeres vizsgát. Megtörtént, bár ez nem annyira rajtam múlott. Végülis az jött ki, hogy ugyan garantáltan meg lesz a fránya vizsga, de azért ne csak a csodában bízzon, készüljön is rá. Kedden 4-esre vizsgázott!:))) Ennek örömére gyorsan meg is beszéltük, hogy jövőhéten megünnepelgetjük egymást... izgi lesz;)
Aztán egy ügyfelemnek is dolgozik már a jóslat, amit készítettem. Tök ügyi vagyok!:)
Mint visszaolvasgattam, mostanában sokat ajjaj-hajjajogtam...:) pediglen nem is biztos, hogy kellett volna. Kiderült, hogy a kompromittálók, nem is annyira azok. Hijába, az a büdös egó eléggé félős.
A lényeg, hogy már tök régen (több mint egy hete) nem láttam a szívemnek kedvest és csütörtökre erős parában voltam, mert tudtam, hogy jön. Jött is. Örültem is neki.
Szerencsére nem tudom megmagyarázni, hogy miért zsezsgek tőle, viszont nagyon.
Meg van a pozitív motiváció:D
No, most ennyikét a szószátyárságból..
Ajjajj...
Erős lebukás-szagot érzékelek. Asszem a kompromittáló adatokat legkésőbb holnap eltüntetem. Remélem minden érdeklődő elolvasta, amit szeretett volna.
Szorráj...
Már megint...
...itt van a szerelem.
Totálisan, teljesen.
Szerdán teljesen jót röfögtünk S.-val és Cs.-bácsival. Bibííí hamarost kézbemarkolhatom a legújabb novelláját (amit CSbácsi írt)! Természetesen elmeséltem az új "kalandomat", ami vidám is meg nem is. Most leginkább mégiscsak azt hiszem, hogy nem foglalkozom semmivel, hanem örülök az érzésnek amíg tart, akár beteljesül, akár be;)))))
- CENSORED -
Remélem, hogy fogom tudni hozni a jobbik formámat, este speciális tűzöjárásunk lesz, remélem nem lesz durvább, mint az eddigiek...már utólag:)
Jelentem a hotlinkelés még mindig nem megy...bár megjelenik a privjúban, hogy kép lenne ott, csak a kép nem jelenítődik meg...donnó miért. Majd, ha lesz türelmem, próbálkozom. Addig meg menek és játszom az életben Hódítót>:)
Hajjajj...
Az úgy volt...hogy kiderült, hogy egy erotomán állat vagyok.
Node, ne vágjunk a dolgok elibe.
Kezdjük jó messziről. Vagy leginkább az ősrobbanástól.:>
Kiderült ugye, hogy életveszélyes a vízmelegítőm, ezért ki kellett a drágát cseréltetnem. Igazából nem került sokba, csak hát azok a fránya viszonyszámok...
Egyszóval pont annyiba került, amennyi pénzem összesen volt, így sikerült lenulláznom magam. Ezen felbátorodva -persze a hörr-hörr-csapkod-anyáz-sír-zokog-beletörődik kisopera után- rájöttem, hogy ha másnak tudok programozni (á lá Agykontroll) akkor magamnak vajh miért nem? Úgyhogy nekifeküdtem a témának és programoztam. Jelentem már meg van az első sikerem...eszerint folytatom majd a továbbiakban:)
Egy a lényeg: életveszély elhárult és ez is már valami.
Közjáték: a fogalmazásgátló kifejlesztését a Mattel támogatta
Erotománság...Hmm...hát most kb. egy tucat kiéhezett nőstényoroszlán és egy 16 éves kamaszlányokkal zsúfolt osztály foglal helyet bennem. Ez így kívülről figyelve is roppant mulatságosnak tűnik..belűlről meg..khm...el lehet képzelni:D
Persze hozzátesz a dologhoz az is, hogy egy illető férfiszeméllyel roppant csiklandós beszélgetéseket bírunk folytatni, bár valszeg ez marad is ilyen plátói.
- CENSORED -
Ám nem bánom...úgy is elmúlik. Azon azért elgondolkodtam, hogy egy hasonló paritásokkal bíró pasira szívesen beneveznék.
Hajjajj...:)
Más!
Boszika:) Jövőhéten szerda du/este? Sikítsatok rám emilben, vagy sms-ben!
Az élet meg frankón zajlik
Megest bazi régen nem jártam erre.
Assem t'om hol áll a fejem.
Lényeg: végre találkoztam legjobbjóbarátommal, R-el és egy naggyon kellemes késődélután-estét töltöttünk együtt, egy nem kevésbbé kellemes vacsora mellett. Megmutattam a legfrissebb sztárfotóimat, amiket előzőnap készített kedvenc manóm T. és amelyek meglepő módon mindenkinek tetszettek. Voltak olyan felhangok, miszerint kimondottan fotogén vagyok, de ezt úgy is le fogom tagadni:) Bár lehet, hogy az egy különleges, fotogéncsütörtök volt, amikor készültek:)...és, hogy mi okból készültek?
Hát azért, mert jelentkeztem az egyik kereskedelmi tvcsatorna dalversenyének második felvonására.:))) Remélem, amikor behívnak próbadalolásra, akkor is ilyen bátor leszek:DD
Akkortájt derült ki az is, hogy menek előadni sok emberek elé Budakeszire, Gyógyító Napokra. Voltam is, csak elő nem adtam, mert a sok emberek úgy döntöttek, Gurrá! Itten a május és végre egy szombat amikor nem esik! Irány a kert! Így aztán kolleganőmmel B.B.-vel többnyire csak hostoltunk, viszont így is elosztogattuk a szórólapjainknak több mint felét és kellemeset beszélgettünk az arrajáró emberekkel.
A hétvége további részét erős takarítással töltöttem, minek következtében - mit nekem konditerem felkiáltással - testszerte izomlázasan ébredtem a hétfői napra:) Jelentem a dzsuva 80%-a felszámolva! Lassúdad még embert is hajlandó leszek beengedni a lakba.
Viszont dögöjjön meg az a szomszéd, aki megint kiírtotta a vadszőlőmet:( Jó, azért meg ne dögöjjön, de erőst kívántam - és még most is - , hogy azt kapja, amit ő adott.
Most akkor csúnya vagyok?
Hétfőn jött a kéményseprő, oszt szerencse helyett valami egészen mást hozott. Közölte, van 10 napom kicseréltetni az életveszélyessé vált vízmelegítőmet. Úgyhogy most ekörül forgolódom. Kölcsön kell kérnem, mert semmi lóvém nincs a szereltetésre. Ráadásul a kedves kormos lovag közölte, hogy még a kéményt is béleltetnem kellene - az csupán 100 ezerbe kerül számla nélkül-valamint a régi, törött kaminluk takaró helyett vegyek fémből készültet 4500 körüli HUF-ért.
Nah...ezután egy pöttyet megfordult velem a világ. Gondoltam varázsolok magamnak, úgyhogy szólítottam is három angyalt, hátha... Most várakozó állásponton vagyok. Az életveszélyt elháríttatom mindenképpen. A bankrablásról meg lemondtam. A lottózáson még gondolkodom. De még az is lehet, hogy a végén dolgozóhelyet kell keresnem...pfff...ebben nem a hely, meg a dolgozás a fujjujjujj, hanem a rabszolgaság, mások hülyeségének elviselése és hozzá való jópofi vágása. Ha találnék egy helyet, ahol ezt nem kell megtenni, akkor odamennék. Addig meg maradok a bizonytalanság bölcsességénél és igyekszem nyitott szemmel járni, hátha rálépek egy lehetőségre.
Evvan, gyermekeim az Úrban.
Anno...
Ma több ízben is eszembe jutott egy általam írt nemistommicsoda. Így szól: -Kiakadtam. Itt ülök az ágyon. Vagy mégsem?-
Nos, evvan, csak ágy nélkül.
Tegnap egy nagyon kellemeset röfögtünk Darshanban S.nénivel és Cs.bácsival. Kivételesen kevesebbet pörögtem, mint ilyenkor az nálam megszokott. Igaz, amikor Ő szóba került, valahogy felgyorsult minden és néha összeszavakat a kevertem. Viszont most teljesen szóhoz jutott mellettem más is. Fejlődöm!:)
Ő róla nem is tudom mit írjak/írhatnék. Hosszú kihagyás után vasárnap betoppant anyukával. Széles mosoly és két cuppanós puszi között közölte, hogy hozzám jött... Már kezdtem volna meglepődni, mikor kiderült, hogy oldás okán érkezett. Sebaj! Azé' vagyok. Megcsináltam, majd később anyukát is. Beszélgettünk, helyes-kedves volt. Átkarolta a derekamat, ráncigálta a hajamat, megfogta a vállamat...és mindeközben a jelenlegi barátnőjével való összeköltözésről beszélt. Bennem erősen körvonalazódott az "akkor most MI VAN?" kérdés, ámbátor nem adtam neki hangot. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni, hogy érzelmileg miért érint meg ennyire a személye.
Más! Ma végre lezárhatok egy három éves időszakot az életemben. 2001. május 8-án kezdődött minden, a szüleim halálával. Temetés ügyintézés, temetés, ezek viszonylag gyorsan mentek. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat másfél évet vett igénybe. Utána következhetett a hagyatéki tárgyalás. Rá háromnegyed évre már meg is kaptam a hagyatéki végzést. A lakásleadás körüli kálváriát már le sem akarom írni, megélni is elég volt és talán árnyaltam érzékelteti a helyzet komikusságát a mai nap is.
Ma 11 órára volt megbeszélve Zsiger úrral (nem vicc! ez a neve), hogy a Vagyonkezelő megbízásából kijön és átveszi a lakást. Két órát vártam, ezt az időt felhasználtam arra, hogy az összes létező telefonszámot megtudjam a VK-höz és Zsiger úrhoz. A végére kiderült, hogy az úr zsigerből elhúzott szabadnapozni, nagyot legyintve a naptárában ülő és rám vonatkozó időpontra. Végül is sikerült beszélni egy kolleganőjével, akivel kis - és jogos - háborgás után meg tudtam beszélni, hogy kifáradjon ő maga személyesen és átvegye a nyakamon lógó, ám az ő tulajdonukat képező ingatlant. Így lett lezárva az ügy.
Hazafelé tartva megrohantak az emlékek....próbálom summázni az eltelt időszakot, elengedni érzelmileg azokat, akik annyi bánatot és örömöt okoztak nekem és akiknek köszönhetően az ezotéria útját járom manapság. Hálás vagyok nekik azokért a dolgokért melyekkel gazdagítottak lelkiekben és szellemiekben...
...csak kicsit fáj az űr, amit maguk után hagytak.
Visszatekintés
Máma már ma van. Azaz szombat. Most épp kint vagyok Roxfortban és pötyögöm itten a hülyeségeimet.
Totál le vagyok nullázva érzelmileg és fizikailag egyarát. A kezem például bibis...több helyen is.
Hát evvan, meg az alant helyetfoglaló egyhetes sírás-nevetés...
Péntek: A mai nap halálos volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Magyarországon mitől működik valami...Képtelen vagyok elfogadni, hogy hivatalos helyeken olyanok ülnek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak. Tegnap csak öt darab önkormányzati irodában voltam. Mindenhol nagyon kedvesen csóválták a fejüket és mondták, hogy menjek máshová. A negyedik ilyen után megkérdeztem, hogy ugyan, aki a levelet írta, amivel felkerestem őket, az miért is nem illetékes és miért nem tud felvilágosítani...válasz természetesen nem volt.
Aztán jött a muri további része. Pakolás apuéknál. Nah...az is nagyon vidám volt. A banános karton szétvágta a kezeimet és olyan szinten dzsalt a körmöm alá a kosz, hogy régész kellene a kibányászásához.
Szerencsére egy kis (NAGY!) segítséget kaptam - persze nem onnan, ahonnan kellett volna, de nem is ez a lényeg - ez úton is köszönöm BA-nak és kedvenc manóm, T-nek, hogy lényem elviselése mellett fizikai segítséget is nyújtottak. A cuccok egy részét átvittük hozzám, amitől a lakásom most "Katasztrófa súlytotta területté" nyilváníttatott általam. Bár tegnap már nekiálltam pucoválni...nagyon lassan haladok.
A Domestos monnyon le! Igaz, hogy a dzsuvát leszedte a hűtőről, de a bőrt is a kezemről, ráadásul rá kellett döbbenjek, hogy a tisztítószer gőzének tömény belélegzése nem túl kellemes dolog. Hát valahogy így nézett ki a péntek.
Csütörtök: Menés az ügyvédhez, hogy lebeszéljem őt arról, hogy olyan dolgokat hajtsanak be rajtam, amihez semmi közöm. Meglepően gyorsan és könnyen ment. Tiszta heppi lettem. Annyira, hogy később, mikor S-val és Cs.bácsival találkoztam nem is bírtam leállni. Pörögtem ezerrel...lehet ennem kellett volna előtte:) Viszont megint kaptam ajit:) Cs.bácsi fordított egy könyvet...meg írt novellákat. Most a könyvet bújom...eddig tetszik.
Szerda: Irány az önkormányzat. A levél miatt megyek kérdezősködni. T.manó eltrabantogol engemet..
Bemegyek az irodába, keresem a fazont, aki illetékes. Magamban jót mosolygok azon, mikor felmerül bennem, csak nehogy egy jóképű férfiember legyen. Ennyit a kívánságokról! Bemegyek, látom, hogy maga a megtestesült zsáner ül az asztal mögött. Amúgy is zaklatott idegállapotomnak köszönhetően teljesen kivetkőztem magamból és úgy beszéltem mint egy szőkenő...pedig nagyon igyekeztem ám, hogy összeszedett legyek. Nem jött össze. Néztem a naaaagy barna szemeit...
Az persze némiképp kiábrándított, hogy segíteni nem tudott, pedig legalább 15 percig olvasgatta az iratokat. Hát evvan. Adtam a szarnak egy pofont.
Kedd: Ma vettem át a levelet, amiben arról értesít a Zuglói Önkormányzat, hogy 8 napon belül ürítsem ki apámék néhai lakását. Szánsájnheppidéj...
Hétfő: Egész jó hangulatban telt a mai nap. Húsvét lévén bátyó meg én lementünk meglátogatni anyukát, ami nem mindig felhőtlen szórakozás. Most az volt. Meg is lepődtem:)
Mese-est
Mivelhogy jobbára körös-körül elkettyent egyedek ténferegnek (köztük jómagam is), úgy döntöttem, hogy bekopizom egy régi "művemet". Ez tojdonképpen arról szól, hogy hogyan lehet a semmiről viszonylag hosszasan, ámde érdekfeszítően értekezni. Valamiért akkor sem voltam normális, és most hasonlóan HÜLYÉBEN nyomom....ezt jelenleg nehezen viselem. ( Jelzem, a Koontz könyv megest jólesett a lelkemnek. Lehet rászokom a palira...)
[Ami a helyesírást illeti a "művel" kapcsolatban...ehh...szóval erős frísztájlban készült, lévén csetre nyomtam be anno]
Mese
Eccer volt, hol nem volt, volt eccer egy kis Valami.
Ez a kis Valami elindult valamerre, mert Valakitől azt az utasítást kapta, hogy egy Bármit hozzon Akárhonnan erdejéből.
A kis valami ment is, csomagoltatott a Valakijével egy kis hamubansült izét és nekivágott a rengeteg erdőnek. Már ment vagy három napja Akárhol környékén, benézett minden micsoda alá, de nem lelte a Bármit. Leszállt a sötét, a kis Valami is elfáradt, leheveredett egy hümm alá és elaludta magát.
Fura álmot látott: az erdő közepén járt és ott talált egy semmmiből készült várat és a vár legfelső szobájában egy kalitkában ott volt a Bármi. Szomorúan gubbasztott a kalitban, talán még a könnye is kicsordult. Valamink tovább álmodott.. Eccercsak a kalit és benne a Bármi elé árnyék vetült, ami egy kedves és szépséges tündorkánytól származott, aki megsajnálta a kis Bármit és elvitte magával Akárhonnanból Holba.
Holban látta, hogy a kis Bárminek felderül a kedve, mert a tündorkány kastélyában régelveszettnek hitt kedvesét, Akármijét látta viszont.
Ekkor Valami felébredte magát és elindult az álma után.
Ment mendegélt, elért a semmiből készült várhoz, megtalálta a szobát és benne a Bármi kalitkáját...üresen.
- Hmm..-gondolta Valami- akkor lehet, hogy a többi is igaz?
Elindult hát Akárhonnan erdejéből Holba, hogy meglátogassa a tündorkány kastélyát.
Hosszú útja során elfogyott a hamubansült izéje és bizony nagyon mardosta már a gyomrát az éhség.
Már majdnem éhen halt /amikor szomjan halt...he-he/..amikor odaért a tündorkány kastélyába, aki varázslatos lévén tudta, hogy miért jött Valami hozzá. Jóllakatta szegény kis fáradt Valamit és ágyat vetett neki, majd megkérte gondolja meg, hogy elviszi-e magával a kis Bármit.
Megmutatta neki a kis Bármit új lakhelyén, az ő kis csicsergő-csevegő Akármijével.
Valamink erőst gondolkozott, majd a kimerültségtől álomba szenderült.
Másnap mikor felébredt úgy döntött, hogy nem viszi magával a Bármit Valakinek, mert amúgy sem tudta, hogy mire kell neki. Sőt! Annyira jól érezte magát a Tündorkány otthonában hogycsakna. Főleg, mikor a Tündorkány szolgálóvalamije visszajött a szülei meglátogatásából.
Valamink sosemis érezte még magát ilyen boldognak. Úgy döntött, nem is tér vissza hazájába, hiszen oda már nem köti semmi és mivel a kis Szolminak is nagyon teccett ő, hamarosan egybekeltek és boldogan éltek a Tündorkány udvarában amíg Más nem lett belőlük.
Ittavége.
Jóccakát!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááá!!!!Nemvagyoknormális! Le a hormonokkal! Éljen a tél és a a fotoszintézis!
Nővérke!Hol a kék pirulám???
Esik eső...
...sajnos nem karikára, hanem mindenüvé. Igazából nem is bánom. Ez hozzátartozik a "real spring feeling"-hez. Amúgy most a bambabirka c. műsort nyomom. A légnyomás meg engem:)) Muhaha!
Tegnap mítingeltem W-vel. Jó volt. Erről talán többet nem is írok.
Éppen az imént kaptam R-től smst. Ennek viszont nagyon örültem:) Végre ezt is megértem...sms tartalmát tekintve úgy érzem, hogy talán lesz lehetőségem még az idén összefutni vele és hatalmasat beszélgetni. Furcsa dolog, de nagyon hiányzik a lelkemnek az ő jelenléte és a néhai "gyorsan fejlesszünk weboldalt" elnevezésű összefutásaink kevesek a 'karbantartáshoz'. Ámbátor az is könnyen elképzelhető, hogy csak telhetetlen vagyok.
Asszem az este további részében rá fogok kattanni a Koontz könyvre és amíg bírom szemmel, olvasom.
Régen volt már olyan, hogy egy szerzőtől egymás után három könyv is tetszik. Hehh...lehet ez engem minősít, de ez annyira nem is érdekel. Azaz....közben eszembe jutott, hogy szimultánban olvasok, mert van egy másik könyv is, az pediglen a hipnózisról szól. Az is tetszik. Valószínűleg ez utóbbi ihletettségétől vezérelve hamarosan újabb meditációk fognak születni a már meglévő kettő mellé. Éljen a pozitív gondolkodás!
Más! Tegnap betyár hangulatom volt, úgyhogy gyorsan írtam egy ajándék-levelet, melyben pár (3 db) régi versemet küldtem el valakinek. Csak úgy...
A hétvége kommensie-hirtelen és megint munkás lesz. Szombat klubnap, vasárnap energiaátadás. Vattafíling...addig is időnként sikerrel lögyböltetem a hallójáratomat az Alextől kapott LOTR zenékkel, sőt, alkalmasint kezelek is rájuk. Márminthogy aláfestő zene, miközben kedves vendéget pucoválom energetikailag. Naaaaagyon remek!:)
Nah...elkonvergálok vacsorázni, aztán irány a könyv!
Hétfő
Hatszázhuszonötezerkéccáz éve nem írtam. Pedig az élet zajlik. Pl. voltam megint anyukánál, ami megint vegyes érzelmekkel töltött el. Viszont kiolvastam megint egy Koontz könyvet és eléggé tetszett is.
Amúgy elég rendesen zajlott az élet, de nem tudnám pontosan felidézni, lévén itt a tavasz és a hormonok rajzása némiképpen kuszálttá teszi a memóriámat.
Furcsa, hogy az ember még a sokadik X környékén is megkergül, amikor jön a tavasz. Van ebben valami szép... Meg egyébként is. Mostanság azt veszem észre magamon, hogy mintha nem depiznék be olyan sűrűn, vagy legalább ha mégis megteszem, sokkal gyorsabban túl vagyok rajta. A végén még normális, sőt, optimista, életvidám figura válik belőlem. Pfff:))
Nah...ha picit összeszedettebb leszek, majd még írok, addig meg irány a tavasz, meg a zsezsegés:))
Hózás minden mennyiségben
Kezdjük kis visszatekintéssel.
Kettő szombattal ezelőtt voltam Megasztáron, élőben. Mármint a műsor is élő volt, und én is ott voltam két "roxfortos" kollegámmal. Nagyon tetszett a heppening. Akkor is éppen marhára esett a hó. Nagy mázlink volt, mert az egyik műsorvezető vendégeként első körben bejutottunk, így a fagyhalált megúsztuk:) Aztán bepillantást nyerhettünk a hangyabolyba, hogyankészítsünknagyprodukcióthatévésekvagyunk címmel. Ez is élvezetes volt. Régi médiásként - persze sokkal kisebben - már megtapasztaltam, de volt itt azért meglepi bőven. A tapsoltató emberen nem is csodálkoztam és a kezdeti ellenérzések dacára a végén egész kedvessé vált a szememben. Nem mellesleg az aznapi produkciók is szuperek voltak, úgyhogy ez a kirándulás nagy-nagy pozitívumnak számított.
Vasárnap energiaátadós nap volt. Ő persze nem jött, anyuka is csak úgy hirtelenjében, lévén utazott törökbe. Evvan. Felejtős in progress.
Hét közben a szokásos program zajlott: ügyfelezés, töltődés, némi havazással megspékelve.
A vidám az volt, hogy felhívott B. Cirka fél éve nem beszéltünk, úgyhogy eléggé örültem neki, főleg hogy egy sor pozitív dolog esett meg vele mostanság, ennek meg csak örülni lehet. Persze némi gondbaj is akad, bár szerintem ez már régen nem az a kategória. Remélem ebben is sikerül valami pozitív előrenyomulást felmutatnia és onnantól kezdve a pasas teljesen rendben lesz. Hiába no! Eccerűen szeretem, ha boldogok az ismerőseim.
A pénteki összefutás S.-el és A-val szintén jól sikerült. Igaz, valami rejtélyes oknál fogva elkapott a gépszíj és a szájam külön életet kezdett élni. Szerencsére azért lyuk nem keletkezett egyik női személy hasában sem...legközelebb vagy többet, vagy kevesebbet kell innom és akkor ők is szóhoz jutnak:)
A.-meglepett - és ezúton is ezer hála und köszönet neki! - hozott nekem Gyűrűk ura soundtracket mp3-ban, ráadásul mindhármat eccerre!juppiiiii:) Szombaton azt hallgattam lelkiorvosolandó magamat.
Szombaton kis létszámú klubnap volt. I., a másik előadó annyira el volt ragadtatva önnön nagyszerűségétől, hogy nem jutott rám idő. Tehát ment fuccsba a munkám, meg a para, amit készülés néven adtam elő a héten. Ez csak ennyiben esett rosszul. Még szerencse, hogy kijelöltek a feladatra és nem én jelentkeztem, mert akkor valószínűleg csúnya hirig lett volna belőle. Mindegy. A "gyógyzene" megtette áldásos hatását, Kösszépen, már jól vagyok.
Vasárnap kapitális pihengetésben volt részem a gyerekszittelés után. G. Cintia névre hallgató kislánya lefoglalta a délelőttömet, amit nem bántam, mert csípom a kölköt. Olvastunk Öreg néne őzikéjét, klimpíroztunk "babazongorán", rúzsoztunk, paciztuk...szóval elvoltunk rendesen. Aztán ők el, én meg nyugiban nekiálltam az esedékes, ámde nagy volumenű csúszással megejtett hajrenoválásnak. Vágás, festés. Momentán a "maradék majd lekopik" stádiumban vagyok. Egy két helyen némi bőrmegfogás tapasztalható, de ez már akár 1 hajmosással is korrigálható. Mindent összevetve: ügyi vagyok.
A hétvégén eluralkodott rajtam a "zabálus maximus" minden ehető dolgot behabzsiztam. Előrször a lelkemre gondoltam, mármit, hogy ő az okozója, aztán meg a télre - mert tudtam, hogy megint hózni fog.
Nos, a megoldás mindegy is, there is no bűntudat. Jól esett.
A fiúk eközben Zalaegerszegen tartottak tanfolyamot. Alapot. A hírek szerint egész sikeres volt, de mint tudjuk, minden überelhető. Úgy legyen!
Most is jól esik. Sűrűn kevereg lefele a hav, igaz, most nem akkora pölyhökben, mint pénteken. Sebaj, így is jó lesz. Azért remélem, hogy a tavasz már a sarkon van és végetér a zima, még ha nem is volt olyan kemény telünk. Hátha idén lesz tavasz, meg normális nyár, meg ősz is.
Ma küldött W. sms-t, hogy mikor találkozunk. Nehéz ügy. Amikor neki lenne jó, nekem nem az. Tiszta Murphy...fogalmam sincs mikor tudjuk realizálni a találkozást, ráadásul egy sereg dologra nem jut időm, amire szeretném... Valamit rosszul csinálok, lehet. Asszem fogom magam és megnézem a tarot-ot, vajon mit javasol.
Nemtom, de nem is érdekel...
Valahogy így érzem most magam. Péntek délután van. Megjártuk a kínai piacot, de még hogy! Annyira ciki, hogy inkább le sem írom... Kint megy lefelé a nap. Bent viszonylagos csend uralkodik. Megint dolgos hétvégénk lesz. Holnap klub nap, vasárnap mesmeg energia-átadós. Kíváncsi vagyok kik jönnek el. Talán ő is eljön... Most hirtelen azt sem tudom minek örülnék jobban: ha eljönne, vagy ha nem. Igaz erősen valószínűsíthető, hogy ez előbbire esne a választásom, de hát ember tervez....
Mostanában amúgy is hülyéket álmodom. Férjhez megyek (pffff) anyám (és magam) tudta nélkül, mindezt kék színű habos ruciban teszem, valamilyen báli rendezvény kellős közepén, ráadásképpen egy olyan emberrel, akit két éve nem láttam, nem is gondoltam rá és soha nem voltam vele közelebbi kapcsolatban. Evvan. A tudatalattim érdekesen bír működni.
Kedvem zéró, ami csak azért nem rossz, mert lehetne rosszabb is. Határeset. Asszem megyek és nekiállok hajat festeni...hátha az segít.
Izé..
Régen jártam erre. Meg is volt rá az okom. Eleinte azért, mert úgy gondoltam,jól vagyok, aztán meg azért mert fordítva gondoltam:) Hát igen. A női lélek rejtelmei.
Meg kellett tapasztaljam (mesmeg), hogy 'roxfortos' körökben is létező fogalom: a szarkavarás. Néha nem győzöm csodálkozni saját naivitásomon...viszont megint tanultam valamit a történtek által magamról is és másokról is. A lényeg: így, vagy úgy, de gazdagabb lettem. Igaz, az ezzel járó gyomor- és sírógörcsöt megspóroltam volna, talán majd legközelebbre ez is működni fog.
Azért történtek ám jó dolgok is. Pl. nemrég felhívott exem, W. Annyira örültem neki! Az exeim közül ő az egyetlen, akinek nem csak telefonikusan örülök, hanem találkozni is szeretek vele. Teljesen aribari volt, megmelengette pici szívemet a hívása.
A hétvége nyugisnak ígérkezett és többnyire az is volt, ameddig ki nem derült egy-két dolog. Hökkentemben a fennebb vázolt módokon reagáltam. Aztán tisztázása következett és a konklúzió levonása.
Viszont láttam videjón a Minden6ót és az jó volt. Valamint befejeztem a "Frenchman's creek" c. könyvecskét, amire azért vagyok nagyon büszke, mert ez az első angol nyelvű könyv, akit ki tudtam olvasni és nagyrészt még értettem is, hogy miről szól.:) Kalózos történet sok izgalommal, némi romantikával és fél heppienddel. (Tekintve, hogy a főszereplő néni 'Lady St. Columb' mégiscsak nem ment el a kalózzal, hanem inkább a gyerekeivel és a pipogya férjével maradt. Ellenben kiszabadította a kalózt a halálos fogságból..tehát heppi is meg nem is.)
Momentán Castaneda-t olvasok. Ez az első próbálkozásom vele és így, a 40. oldal tájékán járva azt kell mondjam: eddig jó. Amikor nem olvasok, akkor meg varázsolgatok...ihlet már volt, most jön : az új munkahely, új autó, stb. persze mindegyik másnak. Eddig összejött, remélem működik ezután is.
Nagy találkozások
Múlt vasárnap végre sikeredett találkoznom R.-rel, igaz, szigorúan (!?) munkaügyileg, tekintettel a honlapfrissítés fontosságára. Egész izgalmas volt - már amikor nyomon tudtam követni "Villámkezű R."-t - a html kódolásba belekóstolni. Remélem mire sikerül accot szereznem még emlékezni fogok rá:)
Tegnap, azaz szerdán pediglen összefutottam az ÖTYE-vel. Tavaly óta nem "röfögtünk", úgyhogy már ideje volt. Igaz, a hangulatom elég lapos volt, de feltunningoltam magam mire a törzshelyünkre értem. Aztán egészen jól telt a röfizés. Kiderült, hogy megint bejött a papírforma, tök jó banya vagyok, történetesen megint babát várunk:))) Ez lesz a második gyerekem, akit én jósoltam meg...elgondolkodtam rajta, hogy lassan csinálnom kellene egy referencia albumot a "gyerekeimről" és a többi megfogható dologról:) A legjobbabb dumát meg majdnem elfelejtettem! É. -ezeréve barátném- közölte, hogy annak ellenére, hogy marha sokat fogyott, minden nap eszik édességet. Kérdem: sütizel? csokizol? Mondja: nem! gyümölcsjoghurtozom... :D Végem volt. Azt mondta, szerinte a gyümölcsjoghurt igen is édesség, a natúr meg nem. Kérdeztem tőle, hogy akkor a natúr az savanyúságnak számít? ....Ebben maradtunk.
Ma megint "hullámvasutazom", sokadik barátném egón lépett engem én meg zokon vettem. Igaz, ez nem tartott hosszú ideig. Csináltam rajta két tisztító kezelést és már meg is voltam nyugodva:)
Valentin
Elhatároztam -amúgy Bridget Jonesosan -, hogy juszt sem bilifülezek. Hát, eddiglé tartom magam, de ki tudja meddig. Erős kedvem lenne befordulni és sajnálgatni magam...Másik felem vállrándítással és flegma "Naés?"-sel reagálja le a dolgokat...lehet, hogy inkább rá fogok hallgatni. Amúgy ma a klubon sem veszek részt, viszont házőrzősködöm. Vau!:)
Ha történik valami érdemleges, még jövök...
Péntek 13.
Még jó, hogy nem vagyok babonás:) Ha az lettem volna, most erősen csalódtam volna, tekintve, hogy nem történt semmi rossz. Sőt! Egészen jól sikeredett a napom. Vidám röfögést tartottunk régen látott barátnémmal, igaz a téma nem mindig volt humoros, de végeredményben vigyorogtunk sokat és ez a lényeg.
A forraltborozás utáni plázában tett körútunk végére gazdagabb lettem egy ezüst 'ankh' medállal és egy lánccal. Az előbbit magam vettem - akármilyen alkalomból, de lehet, hogy Valentinre - magamnak, az utóbbit pedig S.-től kaptam:)
Az este hátralevő része a sokásos mederben zajlott, bár vidám volt az is, hogy két "roxfortos" kollegával összefutottam a buszon, így legalább volt társaság.
Kint a hózás be akarta hozni a karácsonyi lemaradást, viszont szép volt.
A Gyűrűhordozó visszatér
Rövid összefoglalás álljon itt az elutazás körülményeiről, a megérkezés után eltelt időszakról...stb.
Szóval, hétfő, dél után valamivel: állok a nyamvadt Kőbánya-alsó elnevezésű vasúti megállóhelyen. Körülöttem vihar tombol, sőt!, tombolik! Kettőhússzal zúz az arcomba, püfölget kicsit, majd lankad - hehh! mondanám, de természetszerűleg némi erőgyűjtés után mesmeg pofáncsap. Pfff...cirka háromnegyed óra, mi az nekem? Lilára fagyott szájjal próbálkoztam erősen meditálni, hátha nem lesz mindenféle -vese/petefészek/arcüreg/középfültő gyulákkal dolgom, mert az erősen kínos lenne egy "majdnemgyógyító" esetében. Mindegy. Vonat jött, akkor amikor kellett. Hely volt, meleg volt, pozitív volt. Három óra után valamivel megérkeztem anyukához. Félreértések tisztázása után ( már aszittem nem is jössz) remek csirkepörkölt ebéd elfogyasztása - aznap az első étkezés, de rögvest 2000 kalória...muhaha! züllök!! Majdan értekezés arról, hogy unokatesóim mennyire milyenek voltak szombaton, amikor bátyókám leszállította őket nagymaminézőbe. Ezután majdnem sikerrel összeveszejtett ten anyánk minket, mert "félrebeszélt". Ezt orvosolandó, szerencsére nem füstölgő orrlukakkal, felhívtam telefonikusan a bátyámat és kérdőre vontam az itt most nem kitémázott tárgyban, amit ő így kommentált némi iróniával a hangjában: Oké hugi. Szóval, anyánk megint hülye. Ne foglalkozz vele.
Rollingsztonsz lefele a szívemről, mert hát rút dolog családi körben a hirig. Viszontellenbende tartottam egy kis - és nőiesen visszafogott - három mondatos előadást az életemről, hátha szülémnek is feltűnik, miszerint a saját életemet élem, nem másét, ígyképpen magam vagyok felelős érte. Jól viselte. A későbbiekben a különböző ételek rejtelmeiről beszélgettünk, vagy olvastunk, tévét néztünk, mintha nem is egy hónapja láttuk volna egymást. Ellenben kielégítő volt, mert legalább agyilag is tudtam néha pihenni.
Keddi étkezések száma 4 - már ha kalóriadús emlékeim nem csalnak - a nap elég normálisan telt, végére kiolvastam a Beszélgetések Sai Babával c. könyvet. Egész érdekes volt, helyenként még értettem is. Este anyuka kérdez: hát az meg milyen gyűrű a nyakadban? - néz arra gigahiperatlantiszi góliát méretű férfigyűrűre, akit igen sok ideje hordozok - Mondok: Anya! Már vagy fél éve hordom!Ügyfélé, és azért lógik a nyakamban, mert tisztul, meg átrezeg és egyéb ilyen ezoterikus akármik okán.:)
Közjáték: Fel is ködlik előttem, amikor még kezdő gyűrűhordozó voltam és nagy lendülettel hajoltam le, mondjuk cipőt felvenni, bekötni, ijes, mily marha módon bírt állonvágni ez az impozáns darab. (nem is csodálom, hogy Frodót a műanyagfejűfijúval játszatták el:D ) Na, persze eleinte azt is nehéz volt megszokni, hogy éjszaka amikor egyik oldalamról a másikra hengeredtem éktelen kolompolásba kezdett a gyűrű meg tenrezgéseimet bíró holdkő ingám. Hehh...minden kezdet vidám.
Szerda hazaút. Koránkelés. Anyuka már tízkor ebédelésre szeretne bírni, de mondok: nem, majd egy óra múlva. Lent a kiskonyhában beszélgetünk erről is, arról is ( bevillan-lehet így kellett volna kezdeni is?)...mamika pörög, pucol, kavar, gyúr, néha egy-egy gőzölgő kanalat tart a szám elé (hol fából, hol fémből), hogy az étel milyenségét felmérje. /Ez valami tradíció lehet, merthogy ő nem nagyon kóstolgatja az ételt, viszont sokat, sokszor és jól főz. Tehát, lehet azért csinálja ezt, mert azt hiszi az én kedvemért van. Sebaj, élvezetes játék:))/ Egy óra múlva ebédelésmímelés - csak a leves megy le, a másodikat inkább hazacuccolom- nem nagyon tudok utazás előtt enni. Talán ezért nem hánytam eddig közlekedési eszközön.
Ebéd után rövid telefon. Mamus megint előráncigálja a "ésabarátnődnemtudnekedvalamilyenállást" című kedvenc opuszát, melyet megest aribari módon, gyorsan és fájdalommentesen hárítok. Utána gyors kimenés a vidéki vasútállomásra, már csak százhússzal fúj a szél, de legalább a vonatra nem kell várni. Felszáll, leül, meleg van, hely van. Sallala.
Megérkezik Alsóra, leszáll, haza tüpptürüpp. Kiveszi a gázos értesítését, miszerint ő már többet erre nem jön, hívjak ingyen számot és olvassak be nekik. Ilyen szíves kérésnek ki tud ellenállni? Megtettem. Felhívtam. Középkorú női hölgy indiszkréten megkérdezte, hogy mi a gázóra gyári száma. Csészealj szemekkel meredek a levegőbe...két hete, amikor szintén beolvastatták, akkor nem kellett, most minek és honnan?...mondok neki, muszáj? majdnem szőke vagyok, nem találok én itt hirtelenjében ilyet. Közben néni csacsog, kiderül megtalálja az engemet anélkül is a számítógépen - akkor meg mit ijeszteget!!??-beolvastam neki. Az óraállást. Megköszöntem. Lettem. Rágyújtottam. Egyszerre két cigire. Legalábbis úgy tűnt. Következő telefoncsörte rövidebb volt, viszont eredménytelen. Így jár, aki a TB-vel akar beszélni. Pedig nekem muszáj lenne...Mindegy. Törölköző bedob. Cucc fel. Irány Dunakeszi.
A nap hátralevő részében semmi különös történés, ha csak az nem, hogy megjavították a beteg XP-t. A kis hüje elfelejtett egy kernel fájlt, emiatt kényszerújraindította magát. Kicsit olyan volt, mint a farkát kergető kutya. Természetesen nem derült ki, hogy mijaszösz gazolta ki szegény fájlt a helyéről, de most legalább megy. Igaz, némiképpen gyanús, hogy már négy napja nem kaptunk levelet a "Kitekintő gyorsvonattal", de ez biztosan nem az ő hibája.
A mai napon volt sok ügyfél. Nálam konkréten egy, de HáZénál sok, ami viszont természetes. Kellemesen telt a nap...visszafogott kalóriákkal körítve, bár asszem rögvest rávetődöm a hűtőszekrényre, mert kiesnek a szemeim. ( az a baj, hogy a hasam is kicsit kiesősnek tűnik, de majd lelohasztom valahogy )
Nah...intelligens Valóvilág megy...úgyhogy megyek én is, hátha tanulok valamit, oszt festhetem a lelkemet is egy színnel sötétebbre...
Napok és a Solaris
csütörtök: semmi különös. ügyféldömping, fáradtság...
péntek: T.-manó hazatrabantogolt engem, ahol is könyvek haza, újak el kérdéskörben folyt a tevékenység, az este meg a szokásos pénteki menet szerint zajlott.
szombat: ascun. közepes mennyiségű embertömeg, kedvenc ügyfél fia nélkül érkezett, lévén első iskolai napját nem akarta volt elhalasztani, de ígérte, jönni fog. magam részéről kíváncsian várom (talán némi reménnyel a 'belsőmben'). a kezdeti zavarodottságon túl vagyok, de lehet ez még rosszabb is...vagy jobb, ahogy mindig is lenni szokott. este, kis auchanbeli vásárlás után, megasztár nézés...ez tetszett most a legkevésbbé.
vasárnap. befejeztem Lem: Solarisát...hmm. nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fog, főleg nem a Clooneys film után. asszem beveszem a kedvencek közé. mivel erősen ülepedőben van az élmény, így még semmi magasztosan nem tudok írni. foszlányokban feldobódik ugyan néha egy-egy szó, egy érzés az általa nyújtott élménnyel kapcsolatban, de ez elég kevés lenne ahhoz, hogy elmondjam, mit váltott ki belőlem, miért ragadott meg. amúgy csend és nyugalom van. isteni! kint sütkérezik a napocs, mellettem csak a gép zümmög (mert hát, kérem, ő marha nagy, tehát muszáj zümmögnie), rajta kívül csak a klaviatúra kattogása teszi tökéletlenné kicsit a képet, de egyelőre ez is ideálisnak mondható. holnap végre elutazom lögyböltetni a test-lélek-szellem nevű holisztikus háromszögemet, hátha kiegyenlítődnek, mire visszatérek (bár már így is eléggé buddhásan érzem magam, csak nem tudom, hogy vajon ő is annyira álmos volt-e, miközben átszellemült mosollyal üldögélt a mittoménmilyenfa alatt.)
rövid helyzetjelentésemet ezennel berekesztettnek nyilvánítom
Broáf...
Viszonylag jól kezdődött a nap. Rövid töltődés után gyorsan visszaspuriztam az ágyba, hátha bírok még egy kicsit álmodni, valami jót. Of coz nem sikerült. Még elaludni sem. Fél órás gyötrődés után feladtam és inkább felkeltem. Elindultam a boltba. Odakünn megdöbbentő élményben volt részem. A szürke felhők alatt legalább 15 fok rejlett, s ha ezt magamtól nem vettem volna észre, akkor a fákon "üvöltöző" madarak figyelmeztettek volna rá. ( ezek szerint a pár napja megjelent ragyák jogosak - tavasz rulez! - szerény személyem "Jós ragyákat" növesztett. Mit nekem tarot! Pfff...
Elfelejtettem mondani, hogy "Kalózék" tetszettek. Erősen le voltam döbbenve ugyan Jack Sparrow kapitányon (is)...azt ugyan nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc filmem, de még megnézném egyszer.
Tegnap estetájt R. sms-t küldött nekem, amiben tudatta, hogy halálra gályázza magát, ezért nem igen tudunk a héten összefutni, sem magánilag, sem emberileg, sem tanítási célzattal sem. A hirtelen erőst megfogyatkozott jókedvemet az sem tudta helyrehozni, miszerint márciusra Gathering koncert várható.
Most őszintén: Kivel menjek el? ...itt kezdődött el a "Broáf" napja...
Ma délután sikerrel magamhoz vettem némi madártejet (nem, nem a fákon ordítozókat fejtem meg) és némi zőccséget, amúgy meg iszom a juharos-citromos levet. Nem is vagyok éhes, legalábbis nem nagyon.
Délután, kalóriaégetésileg (is) lemostuk HáZé autómobilját a szőkeszirénnel. Az vidám volt. Viszonylag.
Szőkeszirén annyira felpörgött - gondolom - az autómosástól, hogy rögtön nekifogott, hogy Papi kocsiját is tisztába tegye. Full of energie. Lehet átkeresztelem Duracellnek:)
Mindezek után a hullámvasutas kedvem a mélypontjához érkezett és halálomat kívántam. Mások szerencsétlenségére ez most csak kb. 10 percig tartott ....hehh, fejlődök spirituálisan. Gyors kört futottam az egóm körül, sajnálgattam magam, mérgelődtem egy pöttyet, majd úgy döntöttem, hogy totál hülye vagyok, hogy ilyen dolgokra pazarékolom az időt. A témakörök is (melyek felmerültek a sajnál-dühöng-mittomén-broáf okán) elég változatosak voltak: pasik, barátok, jómagam, pasik, barátok, broáf,broáf... valami ilyes volt a délután második fele.
Jah, B. szólt, hogy holnap ő nem lesz, úgyhogy megkért legyek holnap én a tetkárnéni. Mondok: persze, simán. Ezer gyakorlatom van benne. Úgy elviszem a titkárságot, ahogy csak kell. Erről ennyit.
Feltettem a 'cég' februári programjait, meg hírlevelet írtam...tisztára termékeny napom volt.
Nah...kis verbális közjáték után elment a maradék ihletem is..
Ennyi
Keddi történések
Először is szeretném jelezni, hogy kiesnek a szemeim. Vagy be. Végül is nem az irány számít, csak az, hogy nem jó érzés.
Túl vagyunk lassan az ügyfeles napon. Nemlékszem rá hogyan, mert én meg klimpíroztam a gépen, gyártottam a weboldal bővítéséhez a cuccost, reklamáltam a netszolgáltatónál levelezés ügyileg és a nap végére elmondhatom, hogy intéztem is ma valamit, jogos a fáradtság. (Fej simogat, ügyi vagy Deletke)
A gyomortáji remegés még adott, de remélem még valami nagyobb hüjeség előtt sikeresen le tudom magam beszélni a régi szintemre. Lehet szorítani!
Nátting további fontosnak érzett közlésem nincsen mára magamhoz (se), úgyhogy irány a pizsama...
Ember tervez...
Hétfő, hétfő, te csodás izé...( asszem most kiátkoznak a Garfield klubból, tekintve, hogy alapból utálni kellene a hétfőt, oszt mégsem, pedig mégis). Fenti mondat legalább annyira értelemes, mint a lelkivilágom momentán.
Reggel kellemes kis töltődéssel kezdtem a napot, majd összepakoltam az utolsó cuccokat is, hogy levonatoztassam őket magammal együtt anyámhoz. Egy órával később már tudtam, hogy ez ma nem fog menni. Közbeszólt a sors. Gyors telefon anyának, kicsit sírós hangon, hogy kénytelen lesz egyedül elfogyasztani a csirkepörköltöt és a jövőhétnél előbb ne is nagyon várjon. Ez van.
Helyette viszont mentem Plázába, annak is egyik bankjába, majd Match és heti takarmányvásárlás, mindezt szép szőke női kísérettel, mertmivelhogy B.-vel mentem. Hazafelé a buszon beszélgettünk a hétvégéről. Ugyan egy helyen voltunk, de egymással nem nagyon sikerült beszélgetni, így eléggé meglepődött, hogy nekem micsoda "kalandokban" volt részem. S mivel emlegetve lett, igaz általam, rögtön el is kezdődött a gyomorremegés, szívszorulás...Orvosot!!!
/ Közjáték: A remegést valamelyest gyógyítandó, hazaérve csináltam egy kis pároltzöldséget, úgyamúgy nasinak, ha már pirosak a szemeim, hagy legyek nyúl....finomságos volt, ezért döntöttem és feltehetően vacsira is belapátolok egy adaggal Kertészné zőccségeiből. /
Valami történhetett, mert ismeretlen eredetű személynek látszó valaki hangyás lufit rakott a gyomromba és ettől nem kicsit érzem magam hülyén. Teljesen felkavarodtam, meg felhorgadtam, aztán meg le...így néz ki az egyszemélyben hullámvasút. Annak az egynek örülök, hogy ezt kívülről viszonylag kevesen érzékelték a környezetemben, t.i. csak egyszer vágtam be magam mögött a fürdőszobaajtót. Értetlenségemből eredő bosszúm ezzel le is zárult és egy óra múlva már bágyadtan mosolyogtam, mint a fáradt őszi napokon a napocs.
Nemrég beesett Gy., akit alkalmasint /de már nem emlékszem miért/ Papinak szoktam szólítani és titokzatos arccal közölte: - na mit hoztam? Fogalmam sem nem volt. Néztem rá, mintha tényleg kölke lennék, csészealjnagyságú szemekkel, mondok: - nemtom. mit?
Kiderült, hogy cirka három havi vadászat után végre sikeredett megszereznie a tékából a Karib tenger kalózait. Juppiiiiiiiii...., ámbátor legyünk óvatos duhajok, hátha mégis nem olyan jó az a film. Belegondolva tök mindegy. A lényeg, hogy Depp és Bloom bácsikkal tölthetek vizualice egy-másfél órát, ez már megalapozza a holnapi jókedvet.
Krisztusi-energia, tömegzsezsegés
Ma egy különleges nap volt több szempontból is. Közel hetven ember fordult meg ma HáZénál egy speciális energia okán. Ebben az energiatípusban az a pláne, hogy nem éli fel az aura, ill. a szervezet. Hatására feloldódnak az önbecsülési problémák, az életbevetett bizalom hiánya, éberebbé, mentálisan rugalmasabbá válik az ember stb.
Délelőtt tíztől folyamatosan pörögtünk, tömeg volt és ennek köszönhetően kellemesen halk piaci hangulat uralkodott egészen este fél hatig. Ritkán látok egy napon belül ennyi mosolygós arcot. Igaz, én is úgy vigyorogtam, mint vadalma. Nőileg is beszedtem egy csomó bókot, ami csak azért nyom a latban valamit, mert többnyire nők bókoltak. (hehh...vénségemre mit kell megéljek!?)
Valami furcsa megérzéstől vezérelve, no meg a tegnapiakból okulva, ma a jobbik felemet vetettem be és nőnek öltöztem, sőt, még sminkeltem is:) Eleinte persze úgy látszott, hogy a sors keresztbe tesz és ebbéli terveimet meghiúsítja...ehelyett úgy rendezte, hogy az általam választott gúnya helyett egy "még" nőiesebb nemtommit ( találóskérdés: minekhívjákazt, aminek 3/4-es ujja van, kötött, vállat szabadonhagyó izé? ) legyek kénytelen felvenni.
Történt pediglen, hogy reggel ébresztőnek betettem az egyik kedvenc The Gathering albumomat és nekiálltam vasalni az egyik kedvenc fehér felsőmet. Kedvenc manóm, T., jövögetett befelé és kérdezte, hogy mi ez, amit hallgatok. Mondok neki: 'Gathering', Mondja ő: Ne haragudj meg érte, de nekem nem tetszik. Röhögök, mondok: nem is kell, elég, ha én szeretem, azért hallgatom. Vigyorog. Ennyiben maradtunk. Folytattam a vasalást, mire a vasaló úgy döntött, hogy neki most gőzölhetnékje van és kipöffentett egy rakomány vizet a lyukain...nah, ezt nem kellett volna, tekintve, hogy valami barnás und vízköves szmöttyöt sikerült így két pillanat alatt felvinni a hófehér pamut cuccra. Pöttyet billegni kezdett a lelkiegyensúlyom, aminek sűrű káromkodások közepedte adtam hangot. Próbálkoztam egy pezsgőszínű, kacéran hasított toppal is. Ő pediglen kormos lett. Nah, ezután jött a tökmindegymitveszekfeljajjénszerencsétlen és a női színű, nőileg (de ízlésesen) fodrosított izémicsodát vettem fölülre. (színe okán kicsit Barbie-nak éreztem magam, majd miután tudatosítottam, hogy a fent említett hölgyszemélynek nincsen is akkora segge, mint nekem, megnyugodtam, hogy nem vagyok ő)
Alulra farmert és a Martens bakancsomat vettem fel, hogy mindennek ellenére még jól is érezzem magam:)
Természetesen be is toppant a tegnapi bejegyzésemben "érdekes jelenségnek" titulált férfiúi személy is. Ez már meg sem lepett. Az már inkább, amikor búcsúzkodás közben megsimogatta (?) az orrnyergemet /jujj! lóválettem?/, mertmivelhogy az ki bírt száradni és picit hülyén festett alapozósan a kiszáradt bőröm.... Normál esetben reflexből lemegyek hídba, ha valaki 'idegen' keze elindul a fejem felé, most meg álltam ott hűdötten, néztem rá, mint a kiskölök, akinek maszatos arcáról anyuka benyálazott zsepivel törölgeti a csokifoltot és egyik felem nem hitte el, hogy a másik felem hagyja megtörténni. Valami hirig lehet a két felem között. Közben az ő anyukája jelentőségteljes pillantásokat küldött felénk. A "Jól van gyerekek, hajrá, haladtok!" c. üzenetet véltem kivenni a nézéséből és ettől is elég furcsán éreztem magam. Persze, aztán végiggondolva a dolgot, úgy döntöttem, hogy a mai nap fura volt és kész, nem magyarázok semmibe semmit.
Miután elmentek az ügyfelek, T-manócska jött, hogy Palmbeli segítséget kérjen:))))) Eléggé vihogtam a vüzsadés szitu miatt, majd rövid úton meggyőztem róla, hogy tudásomhoz képest lehetetlenséget kér.
Az HBO-n Móriában pont most jelentette ki Legolas, hogy : Orkok!:))) Bőbeszédű a tündefiú, node nem ezért szeretjük;)
Húúúú....kezdek szana meg szerteszéjjel hullani, úgyhogy asszem hamarost megnézem, hogy hol lakik az ágyikóm. Jut is eszembe! Ki kellene mosni állandó hálótársamat, a palackhasú (értsd: vízmelegítő palackos) elefánimat, mert igencsak varacskosdisznónak néz ki.
Nah, kis időre ennyi. Holnap utazom anyukámhoz, kipihenkélem a hét/vége/ fáradamait. Legalábbis erőst remélem.
Deletke voltam ma is....
Angyali meditáció és más fincsi dolgok
Ma mesmeg sikerült kialvatlanul ébredni. Gondoltam valahogy majd elmismásolom a délutáni klubnapot és helyette rendezek egy kis "házi-alvásterápiát". Nos, ez elmaradt, de nem bánom. Egyik kedves ügyfelem elhozta a fiát. Hmm...érdekes jelenség volt;) ( ha Bridget Jones fejével fogalmaznék, most hozzátenném, hogy Murphy természetesen megint alkotott és lehető legrosszabb formámban /csapzott haj, smink ohne, begyógyult szemek/ fogadtam az új "látogatót". Mindenesetre a klubnap jól sikerült. HáZé tartott egy jó kis angyali meditációt, utána meg Gy. és I. lelkesítették a közönséget különböző spirituális témákban. Volt móka, kacagás, eccóval: jó volt. Ha valakit érdekel, akkor az spiritualsolution.hu -n hamarosan fent lesznek a februári programok, illetve más olvasnivalót is talál ezotéria témakörben.
Szombat este lévén várom a Megasztárt, jobban mondva a srácokat, akik benne fellépnek. Talán majd egyszer, ha leszek annyira bátor mint ők, jelentkezem én is. Addig meg szurkolok nekik, mert marhára tehetségesek. Annyira be tudok lelkesülni egy-egy jólsikerült nóta után, hogy tisztára nehéz lehiggadnom:) Volt már olyan is, hogy azért aludtam el két órával lefekvés után, mert a fejemben nem tudtam kikapcsolni a zenét. Jó..., lehet kicsit diló vagyok, de legalább nem unatkozom;)
T., aki egyébként ezermester is éppen fülbevaló foglalatot csiszatol a házi Mormotánknak...
Momentán feltorlódott 58 mondat az agyamban, amit nem nagyon tudok kihámozni, nyomok egy ctrl-alt-deletet, hátha utána jobb lesz. Mostanság az írogénségem kicsit megkopott. Ahogy figyelgetem, inkább mennyiséget produkálok minőség helyett, de ez az a hely talán, ahol bocsánatos bűnnek számít.
Ennyit mára.
Csók: Deletke
fárasztó péntek
A dátum ellenére reggel "vidáman" sikítottam fel: Itt a tavasz! Lévén rügyetbontottam, nem is egyet.
Hajdanvolt kamaszkoromban azzal vígasztaltam magam, hogy fölnőttként legalább ezzel nem lesz gondom. Aham, mer' persze! Erőst gondolkodtam is, hogy melyik nylon zacsi megy az öltözékemhez, hogy még vonzóbbá tegyem magam, már ha ez lehetséges. A rövid hiszti után beláttam, hogy nem nagy tragédia az az egy-két furunkulus az orcámon, úgyhogy fejenzacskó nélkül indultam útnak.
Innen kicsit pörgős lett a muri: beérkezés pestre, átszállás, megérkezés kőbányára, irány a posta, onnan haza, majd ismét posta, majd röltex, dm, újságos, vissza buszra, irány vidék. Nyami. Pöttyet sikerült elfáradnom.
T., kedvenc 'házi manóm' rávilágított, amikor kiértem, hogy valamiért a "régi" cuccok nem ismerik fel a zenei cd-ket....vidám vagyok. Fogalmam sincs az XP-ről, még mindig. Valszeg ezt is kalapáccsal fogom megjavítani, márha...
Holnap klubbozunk az emberekkel (bár inkább aludnék végre egy kiadósat), vasárnap meg egésznapos fesztivál lesz errefelé. No mindegy. Hétfőn lemenek vidékre (mitől?)sebes vonattal és az ottani csenddel fogom lögyböltetni a lelkemet. Tisztára buddhás leszek, mire visszajövök. Ez részben köszönhető a mama főztjének is....
Kalapál, szereli XP-t. Kikapcs.
ványadt ványadtovics...
Huhh...asszem szemileg kapitulálok, vagy átmegyek ázsiaiba. Igaz is, lassan már kezdek sárgulni is...pfff.
A háttérben egy nemValóvilág lakói nyünnyögnek...néha elfog a nosztalgia, tisztára, mintha a 'roxfortos' baráti körömet látnám:) Kis különbségek persze vannak. Többek között, nem szavazunk ki senkit, viszont nem is markol fel senki közülünk se pénzt, se lakást, se autót se. Se-baj!
Ma bírtam végre emilt gyártani régen látott ismerősömnek, S.-nek. Reményeim szerint hamarosan összehozunk valami röfögést (vele és lieblingjével Cs.bácsival) némi forraltborral körítve. Mostanság eléggé hiányoznak néhány emberek. Imígyen nyelvtanilag helytelenül, viszont nagyon. V. és D. sorsáról sem tudok mostanság semmit, úgyhogy majd jól rájukkérdezek a többiektől. Rosszabb esetben telefonos segítséget kérek:)
R.-el is beszéltem ma végre telefonikusan. Bár visszafogtam magam, azért erősen örültem neki, hogy hallottam a hangját. Elég fura szituáció a miénk. Személyem bejön neki (testileg is) viszont fordítva más a helyzet. A lelkét, a lényét szeretem, csak...és ez az a csak, amellyel nem tudok mit tenni. Kombináltam már jobbra-balra, de mindig ugyanoda jutottam. A sors fintorog. Hasonló legjobbjóbarátból rajta kívül csak egyet tartok, P-t. Szerencsére őt többet látom.
A mai kajaindex: fél adag rántott sajt, fél adag petrezselymes burgonyával, ....hát mit mondjak? Ettem már többet is, jobbat is. Gyarló módon, kései vacsora címmel, hamarosan lerohanom azt a két vaníliás pudingot, akik eddig a hűtőben laktak. Reszkessenek!
Aztán olvasom tovább Kingtől a Nem jön szememre álom c. könyvet...ez az egyik kedvencem tőle. Majd valamikor, hajnali 1 körül megint beesek az ágyba, berakom a Vangelis Voices kazi B felét és mesmeg arra fogok elaludni, mert hajnaltájt ez tesz jót a lelkemnek.
Irány a hűtő!:)
Jóccakát!
Túl a kávén, a kezelésen és az óperencián...
Nos, elértem a kívánt hatást. A szemeim fáradtak, mint atom, a szívem viszont eléggé lötyög. Ki volt az a hülye, aki azt mondta: a kávé élénkít? Miért nem mondják inkább teszem azt, hogy: "A kávé lögyögteti a szívet", vagy "csak nyaktól lefelé hat". Eszembe jutott, hogy talán fejen állva kellene fel(vagy le?)hörpinteni, hátha akkor a fejemben is hatna valamit. No, mindegy, majd alszom rá egyet, az általában segíteni szokott.
Egyik kedvenc 'manó' barátom, T., megígértette velem, hogy beleírom a naplómba olyatén módon, hogy ő az a manó, aki mindig azzal nyaggat, hogy: "lécces segíts, nem boldogulok a Palmommal, nemtom csatolni a fájlt a levelembe...stb." valamint, "gyere egy kicsit! szerinted hogyan kell ezt beállítani?":))) A poen az egészben, hogy általában fogalmam sincs ezekről. A témához alapvetően gátlástalanul állok hozzá: fogom, kinyitom a programot, megnyomok ezt-azt, aztán vagy működik, vagy nem. Eddig bevált és még nem sok gépet/programot tettem tönkre így:) Ami késik, ugye...
Gondoltam kipróbálom. Talán rejtett szőkeségemnek is sikerül néha gazdagítani /vagy ellenkezőleg/ a publikumot. Momentán éppen agyhalottat játszom, pedig alig fél óra múlva már kezelnem kellene, sőt kell! Ennek örömére valószínűleg kitotyogok a konyhába és intravénásan belökök egy "kávé" névre hallgató sötétbarna színű és ízű löttyöt, hátha. Még szerencse, hogy ma legalább a napocs kisütött, így legalább az életkedv valamivel magasabban korrigál, mint a kinti átlaghőmérséklet. Nah, akkor irány a kv...