Szirének

Kifelé

Mármint a gödörből. Mármint remélem, hogy kifelé, tekintve a "semmi sem biztos" kezdetű örökbecsűt:)
Vagyok, élést mímelek, sőt! ma még ragyogtam is! Biza!
Tündökletes voltam,-a magam szerénytelenségében- ám ez igen sok munkámba került, a pozitív visszajelzések sokasága azonban megerősített abban, hogy érdemes ezen dolgozni.
Ugyan nem a fenti tényállásnak köszönhető, de erősen elgondolkoztam azon, hogy a "plátói kedvest" felfüggesztem. Először átvitt értelemben gondoltam, aztán durva és rút materiális kivitelezésen agyaltam... Momentán az apátiás hal (miszerint: szarokrája) hozzáállást tartom kedvemre valónak. Számtalan csúf, szarvas-kisördögös dolog jutott eszembe még vele kapcsolatban az elmúlt pár napban...ergo, lábadozom a veremből kifelé:))) Ez jó!
Vasárnap, vagy hétfőn pedig tovaszáguldok a kántriszájd irányába és megnézem női szülőm dedcsirkéit, mind a negyvenkilenc kis csipogó marhaságot(mert egy már megmurdelt).
Úgyhogy izenek minden szívemcsücskének, hogy az elkövetkezendő rövidke időszakban némaságom oka ez lesz, de teljesen elérhető leszek mobilon.

Kultúrális blokk: hétfőn Depeche Mode Best of-t bírtam hallgatni -eszembe jutott sűrűn, megboldogult kamaszkorom: a kiborotvált fejem, tarajam(nem pánkos!) fekete cuccaim, fülbe biztosítótűm, nyakba zsilettem, miegymásom-....momentán pedig Meseanyó legújabb kötetén zsibbasztom a látószerveimet és az arcizmaimat...de jó nekem!:))

Nu, mindenkinek naposat, kedveset és kellemest!
Remélem hiányozni fogok!;P :D

Már megint-(:forgatja szemeit:)

úgy látszik alaposan kihasználtam a "jókedvemben járatom a számat" fícsört.
momentán újabb lelkitisztulós korszakom csúcsát élem (pedig még a nap is kisütött), úgyhogy egy vidám horror hétvége várat magára. erről az időszakról valszeg nem fogok írni (mert csak nagyon hosszan lehetne, meg egyébként is minek?).

mindenkinek sokkal kellemesebbet kívánok...

Esti mese

Eszembe (igen, oda!) jutott egy kedves történet, ami nem oly régen törpént.
Álldigálok a nagysárgatávolságibusz - megállóhelyen, mögöttem 40 körüli anyuka a 8-10 év körüli kisfiával. Kiskölök az álommanóról mesél..

K: ...és akkor jön az álommanó és álomport szór a gyerekek szemébe, hogy elaludjanak...
A: Na, ne hülyéskedj már!
K: De, képzeld! És ABC -sorrendben megy a gyerekekhez és mire a 'T'-hez ér, már van vagy fél tizenegy...

(persze hangsúlyt, meg levegővételt nem tudok ábrázolni, de nagyon vigyorogtam....aztán meg jól elgondolkodtam, hogy vajon hogyan számolta ki a fél tizenegyet? vagy csak sacc volt?)

Jóccakát

A húrok közé...

...csaptam. Szó szerint.
Az idő továbbra is jár, de leginkább esik. Tavaszkor ez nem szokatlan, viszont ilyenkor következik be az a tényállás, amelyet első bejegyzéseim egyikében ecseteltem - vagy pamacsoltam - miszerint a kávé ilyenkor csak nyaktól lefelé hat. Ergo, míg a fejem koppanni készült asztalra, klaviatúrára, miegymásra, addiglé a többi testrészem vadul pogózott és szökni próbált. Belül ezt elég nehezen éltem meg...törekedjünk a harmóniára...közelíteni próbáltam a két végletet. Délután háromra totál elborult az agyam, így fogtam magam és előkaptam a gitáromat.

[Pfff...legalább fél éve volt szerencsétlen a sutban foghíjasan, lévén, hogy kétnapos használat után arcra esett a drága és eltépődött két vadiúj húr. Akkor jól felmérgesedtem és lemondtam arról, hogy rövidtávon Erica Clapton legyek.]

A legutóbbi húrozós akcióm után maradt két damilom (asszem egy ' G' meg egy 'H') akiket szépet felcuccoltam az 'E' und az 'A' húrok helyére...szeeeegééééény gityóm.... [Szégyen gyalázat, de muszáj volt!] Hát mit mondjak? Szólni szóltak, csak épp lifegtek pöttyet...
A húrozás után vadul a fürdőbe rontottam és hirtelen felindulásból elkövetett balkéz körömtelenítést végeztem. (nagyon hüjén néz ki...főleg a másik kezem mellett)

Végeredményben azért így is vadul fájnak az ujjaim (kérek rá puszit!) és reménykedem, hogy legalább addig kitart ez a roham, amíg normális húrokat sikerül felhajtani...hátha nem megint fél év múlva jön rám, hogy "de szívesen elpöntyögném" a Let it be-t ...

Lö zizi déj...

Kezdődött azzal, hogy szupermacsó számítógépünk videjó kártyája elment, pá-pá. Kicsit frusztrált a dolog, bár megértem, hiszen a tegnapi und tegnapelőtti viharos, villámlós idő nem szokott ezeknek a kütyüknek kedvezni. Most sem kedvezett. Úgyhogy Tomitamás kollega a hónaalá (ezt egybe írják??) csapta a gépet(azért az egészet, mert akkor még nem tudtuk, hogy mi ment pá-pá) és elment a karbantartóemberhez.

- Az előtörténethez hozzátartozik az is, hogy tegnap, amikor is főmágusunk országos meditációt tartott, viszont még nem volt meg reggel a zene hozzá. Jómagam reggel kilenckor felrúgtam a gépet az internetre és uszkve félórás téblábolás, postafiókok nézegetés, estébézés után szépen szabályosan leállítottam a drágát. Egy órával később, mikor próbálkoztunk, vidáman felberregtek a ventillátorok, majd jól nem történt semmi. Nagy bután néztünk egymásra Tomitamással, hogy vajon mifene van megint. Vírus nem lehet (mert rendes kislány vagyok és írtok mint a Kemotox)...talántán az áramszünet tett be neki?...találgattuk. Aztán egyszercsak, varázsütésre mégiscsak felálldigált (lehet sokat, vagy jól izgattuk;>) és így sikerrel megszerkesztődött a zene, megírtam az előszót a műsorvezetőnéninek (bizony! híres művemet hallhatta a rádijóhallgatók népes tábora...csak nemtutták, hogy én írtam, de én tuttam és jól büszke voltam magamra, mert "jééé, végre sikerélmény!!"), meg nyomtattunk egy jót és végül kikapcsoltuk, hagy pihenjen szegény pára. Két órával később hősi halált halt a csóringer kártya (de mint említettem ezt csak ma tudtuk meg) mi meg jól idegesek lettünk, mert mostanság sok a dolgunk vele/rajta. -

Szóval izgi volt, de sajna nem a jobbikból. Aztán a következő izgalmas fícsör az volt, mikor jött a gázszámlás. Nem írom le mennyire nagyon sokba kerültünk magunknak...a lényeg, hogy mivel a közös kassza eléggé poros, úgy döntöttem kölcsönzök. Igenám, de múlt héten - életemben először- borítékosan fizettem benkomatba és dunsztom sem volt róla, hogy mikor keveredik fel a számlámla a lé, ha egyáltalán...ezért aztán ment a para, hogy vajon lesz-e lé a számlámon, amikor találunk a környéken egy működőképes pénzkilöködőmatát... Találtunk, rajta volt.

Az eddigre felhalmozódott feszkó levezetésére lerohantam a cukrászdát és jól vettem két -azaz kettő- darab juhtúrós pogácsát, mert az nagyon nyami, valamint fél liter kakaóstejet a szomszédos vegyeskereskedésben és majdnem öt perc alatt el is tüntettem az egészet. Akkor átmenetileg béke volt, ami majdnem egy órán keresztül tartotta is magát és engem is.

Beizzítottam egy régi gyártmányú laptopot és nekiálltam dolgozni...közben emberek jöttek-mentek főmágushoz, (-tól, -től, - nak, -nek) én meg elfelejtettem inni, wc-re menni, s mellső csápjaim erősen kezdtek hűvösödni. Na, akkor kirongyoltam a konyhába, jól rágyújtottam és főztem egy cicafarok teját...amit aztán pár órával később észre is vettem (mármint, hogy elkészítettem és bárgyún álldogál az asztalon arra várva, hogy foglalkozzam vele).
Négykor megjött Tomitamás, meglepetésemre a géppel együtt. Hurrá, működik!
Gyorsan menek, nézem a dolgaimat. A blogot is. Próbálok kommentelni. Nem jön össze. Olvasom, mijanyavajátcsinálokrosszul- gondolkodom. Próba mégegyszer. Megen nem jön össze. Kicsit tremolóznak a szájszéleim, de azért csak megpróbálom mégegyszer...hiába no, kitartó egy némber bírok lenni. (ennek ellenére sietve elhagyom az internetet és környékét)
Hatóra körül kapituláltak a szemeim, így berekesztettem a mai mukaadagot. Kezeim jegesek, forróvizes mosdatás után is csak tíz másodpercig emberszerűek, majd ismételten hüllősödésnek indulnak.

Nem sokkal később -egyik kedvenc- vendégtársaság jön, hoz meglepit: epresjoghurtos igazi gyümölcsteát, meg vegyesen-izgalmasan-zamatosanfinom tisztagyümölcsteát, meg kanadai tőzegáfonyát aszalva...tök aribarik! De tényleg...teljesen meghatódtam nőileg és emberileg is. Nagyon jól tudnak esni ezek a figyelmességek.
Jaaa! Kavinton! Meg, ennek a társaságnak egy másik tagja meg hozott nekem nézegetni két baromiszor giganagy méretű Harley-Davidsonos könyvet, egyenként húsz kilósak:)))
Csak a Barbiszínű modellek láttán fintorgok jól...a többiről meg majd mesélek máskor...ha szeretnétek.

Mára ennyit a szószátyárságról.

Hétfő


A zidőjárási képlet nem változott tegnap óta, pedig dörgött is, meg villámlott is, sőt! még esés is volt. (meg az ezzel összefüggő, ám sokkal rövidebb ideig tartó áramszünet)

Az előző nap tett könnyelmű kijelentésemet, miszerint mégiscsak nem tartok antifogyókúrát erősen megszegtem. A napi két étkezéshez képest - ami jelen esetben nálam normál lenne - még kettővel megfejeltem....úgyhogy egyrészt zsíroskenyér, másfelől marhapörkölt mérgezést kaptam:) Így a vicces. Úgy hajnali egy körül még úgy gondoltam, hogy most akkor legalább egy hétig nem eszem, de a metabolizmusom megkergült és rém követelőző lett...tehát;)

Persze, elfelejtettem bebloggolni(pedig nekem igen fontos), hogy új köntösbe öltözött a honlapunk, a spiritualsolution.hu. Lekerültek a "hirdessen nővel" képek...ami azért két éve még jó ötletnek számított, viszont felkerültek érdekesebbek. Itt (is) szeretném megköszönni (a remélem még mindig) legjobbjóbarátomnak, R.-nek, hogy volt szíves ilyen szép munkát csinálni, méghozzá elég gyorsan...és szeretném kifejezni abbéli reményemet, miszerint még ebben az életemben személyesen is találkozunk, nem csak telefonikusan, meg virtuálisan...:)

Jujj! Nem sokkal ezelőtt jövök, nézem a blogokat, nézem az enyémet és majdnem nem vettem észre, hogy már műxik a kommentem:DDDD Cs.bácsinak itt is köszi....!!
Úgyhogy lehet vadool kommentelni...
;)

Zsíroskenyér

(erről juszt is csak később fogok írni...:PP )

Történt vala, hogy nem-olyan-nagyon-rég-nem-látott-barátim felhívták a figyelmemet arra, miszerint: igen rég írtam vala a blogba. Öööö...és tényleg!

Úgyhogy, most következzék a következő blogba/v.-be/ írás.

Időjárásilag: szépen, laposkúszásban punnyadnak a Duna felé a felhők. A fehér vatta (szűrt fényileg) vakító egyhangúságát pöti szürkés pamacsok színesítik, az eső meg lógázza a lábát. (Bezzeg az övé nem sajtszagú...) Hőmérsékletileg igen kellemes a kinti, igaz, ezt bentről állítom, tehát simán tévedhetek. Az orvosmeteorológiai részt intuitíve, mint *nem* képezett jósbéka, úgy ítélem meg, hogy vérnyomásilag erős zuhanást érzékelek, ezzel egyidőben fáradékonyságot és aluszékonyságot tapasztalok, mely vélhetően felismerhető lesz jelen beírás humorérzéket -vagy mifenét- pusztító mivolta, valamint a fertőző ágynak, padlónak...eccóval LE esést indukáló jellege.

Tegnap (ami a holnapnál két nappal korábban van/volt), találkoztam számomra két szívemcsücske pajtással (ők simán 'cimbit' mondanának, de ma ellenkezős hangulatban vagyok:>) S. nénivel és Cs. bácsival. Tettünk egy vicces túrát, amolyan "hol van az a kocsma, ami még pár évvel ezelőtt itt volt" címmel....ez elég jól esett, lévén már arra sem emlékeztem, hogy mi fán terem a séta, mint olyan... (hehh...így negyven felé...öregesen)
Aztán jól kikötöttünk az Egriben, ahol rövid idő alatt kialakult az "otthon vagyok" fíling.
Ott aztán jól ki/le/(stb. ige- és lókötők) -fárasztottuk magunkat und egymást, sokat vigyorogtunk (igen, rajtam is). Ja! és a zsíroskenyér!!

A zsíroskenyér - a sertés nevű állat húsa és bőre között fellelhető szöveteinek punnyasztásából keletkező, hétköznapi nevén ZSÍRnak hívott táplálékkiegészítő, kés általi felfektetése a gabonából (meg E-kből, állományjavítókból, puffasztószerekből és savanyúságot szabályozó anyagokból) gyártott KENYÉR névre hallgató, időnként kimondottan ízletes cuccra. Erre aztán -koronázadó- némi őrölt (nem őrült, csak az ólmozott) pirospaprika kerül, majd a -hörgést és perverzeknél (meg nálam) kéjhömpölyt kiváltó - hagyma névre hallgató zamatos növényzet.
Tekintve, hogy viszonylag ritkán táplálkozom sertésállat-származékot, ez most nattyon jól szottyant kedvemre, ráadásul kétszer is! Igaz, a hagyma sem nem volt lila, sem nem volt új, viszont így is pörfektli volt. (annyira, hogy ma jobbára elgondolkoztam rajta, tartsak-e egy NEMfogyókúrás zsíroskenyér napot...aztán leszavaztam magam...jóból is megárt a sokk, valamint a sokat kell rá inni c. fícsörök révén)

Persze nem ez volt az est fénypontya, hanem a "röfögés" a cimbikkel, a jólmegbeszéljükhogyhamarosantalálkozunkéstalánméglátogatóbaismegyek...ja, meg még valami:)
Ja! Meg volt még egy aribari dolog...(hüje cavinton, majd' elfelejtettem)...Cs.bácsi huncfut hunyorgatások és mosolyintások között aszonta, van ám egy 'titkos hódolóm'. Ennek meg így tök örültem, hiszen (ha volt is több, azok titokban is maradtak, ergo nem tudtam meg, hogy voltak/vannak) nem minden nap történik ilyen az életemben:)) Persze, most már nem 'titkos', úgyhogy: Szija, Balázs! Örvendek...meg ijes:))
Jól vihogós tizennégyévest csinált belőlem a fenti közlés, de már erősen dolgozom rajta, hogy visszaöregedjek a már megszokott állapotomba.

Aztán, mikoron már jól kibeszélgettük vala magunkat und mindenki mást is, szépen hazatértünk. Mindenki a sajátjába. Jelzem, csak 10 perecet kellett a buszra várjak, skacok! A buszon aztán a bal szemem úgy döntött, hogy ideje az alvásnak és nekiállt kornyadozni, úgyhogy "hazáig" (ez Roxfort) életmentő masszázsban részesítettem.

Szerencsésen és egyben kiértem, majd megtudtam, hogy kiesett a Torres Dani a Megasztárból...Pfffff....Ő volt a (z egyik) kedvencem. Ezzel együtt teljesen ideje volt, hogy kiessen...mert spec. így mondhatom, hogy van igazság, meg tényleg nem bundi a dolog, egyértelmű, hogy azért ő nem az "év hangja" - még ha a "tinibuborékok" ezt szerették volna is - viszont 'dög' a szó összes pozitív értelmében. Mindazonáltal sok szépet és jót, meg kitartást és lelkesedést..meg csupa ilyen (nyálas baromságnak becézett - csak mert marhára szégyellem, hogy mára beszentimentálisodtam) dolgot kívánok neki. Szép volt Dani!

Nah...most akkor megen egy darabig nem írok, ha csak nem történik valami ihletés közben...
Puszi a hasatokra! - (jujj! ezt már de régen írtam....megboldogult csetelős korszakomban:D )