Szirének

A felhőfényképész

Már lassan egy hete, hogy megérkeztünk a nyírjesi táborból. Annyira jó volt, hogy az már pöttyet túlzás. Nehezen is zökkenek vissza a régi kerékvágásba - de a velünk táborozók is így vannak ezzel (legalább nem egyedül cipelem ennek terhét). Most megint próbálkozom, hátha sikerül majd képeket is csatolnom...egyelőre kreáltam egy tároldalt magamnak, hátha nem leszek megint überlúzer:) Muszájos lenne leírnom, hogy a griffmadárnyi szúnyogok ellenére, mennyire szép volt a táj. Még sosem jártam a Cserháton (vagy Cserhátban?)....égigérő fenyők, nyír és nyár fák buja zöldje, az erdőt szétszabdaló, elpottyantott kis tavak - melyek ugyan nádasak, békásak, meg lencsések, meg hínárosak, mégis nagyon szépek - a Segítő Szűz Mária forrás "mézeskalács házikója" mind külön is megérnének egy misét. Szállásunk egy a halmozottan fogyatékos gyermekek számára létrehozott bentlakásos iskolában volt. Félkörben, ill. V alakban álló kis házikók, középen hatalmas füves tér, fehér kaviccsal felszórt X alakban összefutó utakkal, a házak fölött őrt álló - feljebb is jegyzett- hatalmas fenyőkkel és az időjárásnak köszönhető bodros, nagyhasú, eső-, máskoron fürge, kergebirkafelhőkkel gazdag és szemet/lelket pihentető és gyönyörködtető látvány volt. Megértem, hogy miért itt alakították ki a gyerkőcéknek a sulit.

Nah...most kiörömködtem magam!!:)))))

Ja! Hazafelé majdnem 15 percet motorozhattam a "vasutas" jóvoltából....nem kellett volna. Nagyon megszerettem. Mármint a motorozást, helyesbítve chopperezést. Woww és woww és woww és jajdejólennemégmégmég sokat:) Ehh... na mindegy.

Hétfőtől megyek megint tetkárnőhelyettesnek oda, ahol tavaly is voltam. Ma átvettem a munkát, úgyhogy két hétre ismét "civil" is leszek. (Majd a seprűmmel kicsit távolabb parkolok, nehogy lebukjak!)

Puszi a hasakra, menek mert kifolyik a szemem....!;)

Kedves naplóm...

... hála a hidegfrontnak eléggé bután érzem magam. A fejem lufi, meg némileg lekváros a halmazállapotom (náthing pávör, dzsászt lájk totyizselé). Viszontellenbende!!!

Képzeld Kedves Naplóm! Tegnap voltam moziban és jól megnéztem a Madagaszkár c. animációs művet. Taknyosra röhögtem magam. A makik fergetegesek, a "riszálom úgy is, úgy is" c. party-nóta sem különben... Végem volt mint a botnak. Eccóval, nem hagyták, hogy lelkileg is eltotyizselésedjek. Ennek aztán örvendek vala. Nem kevésbé annak, hogy a film előtt láttam a Narnia promóját, mire úgy tapsikoltam, hogy a körünkben ülő, haverpajtási minőségben jelenlevő úr, gyengéd mosollyal az arcán le "jajdearivagy"-ozott...háp...gyereknek is éreztem magam. Aztán estefelé ezzerel gondolkodni kezdtem, hogy mikor és hol olvastam a Narniát, mert, hogy volt közöm hozzá, az fix.
Nos, mára sem jöttem rá, de leginkább nem is érdekel:))

Ma még mindig hidegfronti hatás van. Jelen személyem pedig fura:) Szerencsére mindezt szórakoztatóan teszem (legalábbis jókat röhögök magamon).

Tegnapelőtt sikerrel felkutattam egy régi csetes cimborát, erre tegnap engem kutatott fel egy -másik- régi csetes cimbora. Pfff....furcsa dolgok ezek.

Aztán, - ha minden rendben megy- pénteken ötye parti, szombaton "legjobbjóbarátomozás", *kiegészítés* hétfőn meg S.nénizés meg Cs.bácsizás - mint közben kiderült;))) *kiegészítés vége* jövő keddtől meg irány a nyári tábor Nyírjesen egészen szombatig.
(Ha véletlenül hiányoznék valakinek - meglepődnék...pfff- a három e-mail címen tud reklamálni.)

Hát, Kedves Naplóm, ezek mennek, meg a barifelhők.

Rövidtávú előrejelzés by Tarot


Az elmúlt időszak toporgásra, helybenjárásra késztette? Úgy érezte tehetetlen és próbára teszik a türelmét otthon, vagy a munkahelyén? Egyre erősebb önben a szabadság és az önmegvalósítás iránti vágy? Akkor az elkövetkező pár hónap az öné!

A július-augusztusi hónapok a szenvedély és a vágyak jegyében terlnek. Az "ide nekem az oroszlánt is" jelszóval a pályafutás területén növekedhet motiváltságunk és kockázatvállalási készségünk, ami megnyilvánulhat akár munkahely változtatásban, vagy egy új vállalkozás megteremtésében is. Sokakban megnő az önállóság iránti vágy a munkában és a párkapcsolatok egy részében is. A partnerkapcsolatokban jellemzőek lesznek az érzelmi viharok. Döntő lépésre szánja el magát ebben az időszakban az is, aki eddig halogatta, hogy rendet teremtsen szerelmi életében.
Próbáljunk - a minket befolyásoló erők ellenére is - megfontoltan dönteni, hiszen a hirtelen felindulásból meghozott döntéseket később megbánhatjuk!

A szeptember-október hónap az elindulás és a változás, illetve az önmagunkra találás ideje. A kötöttségektől, korlátoktól megszabadulva magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést és biztos kézzel intézzük a ránk váró feladatokat. Közben új területeken, új módszerekkel dolgozunk, vagy szakmai továbbképzésben veszünk részt. Vonzerőnk megnő, ennek köszönhetően a régóta párt keresők is jó eséllyel indulnak, a már meglévő párkapcsolatok felfrissülnek, új színekkel gazdagodnak. Nagy az esélye a gyermekáldásnak is ebben az időszakban, így kérem, hogy akik nem terveznek gyermeket, védekezzenek, mert kellemetlen meglepetésben lehet részük - itt elsősorban a fiatalabbakra és a nem "komoly" kapcsolatban élőkre gondolok.

[ha valakit ezek után érdekel a részletesebb verziója a fentieknek, dobjon egy emilt a siha@freemail.hu-ra]

- most, hogy így újra leírtam rájöttem, hogy rámfért volna dupla adag fogalmazásserkentő...ehh, sebaj! remélem, azért érthető így is. természetesen a "kártya-dolog" mint olyan nem szent írás, mindig vannak kivételek. bár, tegnap egy asztromókus hölgy menyéttel beszélgettem és kiderült - a meglepődés kicsit számomra - hogy valóban akkor és ott fog hatni a Mars és a Merkúr, amikorra behúztam azokat a lapokat. hmmm, incsreszting:) -

Világok harca, meg a vindózos leblokk

Ismételten nem kis kihagyás után jelentkezik kedvenc on-lányuk, hogy szórakoztatólag elmesélje élete történéseit.

Szerdán jól megnéztem a Világok harcát . Asszem most sokan ki fognak átkozni a klubból, mert ugyan vannak kifogásolható dolgok, szituk, történések a filmben, viszont mindezek ellenére tetszett, sokkolt, hatásba tett. Talántán azért, mert hála a "roxforti" tanulmányaimnak, esetlegesen más szemmel nézem már a múvingpikcsöröket, mint régen. Sebaj, még párszor szerintem megnézem a filmet.

Amúgy erős elhavazódás van errefelé. Ezerrel dolgozom, mindenféléken. Trendi kreatív vagyok, kártya-elemzek (ha igaz a hétfői, kereskedelmi rádiós műsorban le is adják az időszakos elemzést, legalábbis valamennyi belőle biztosan), történet írok, melyet P. majd jól felhasználhat a meditációjához, közben egyéni elemzéseket és energetikai oldásokat eszközlök és tetkárnő helyettest is alakítok.

No, erre most vindózos lettem, oszt leblokkoltam, úgyhogy, ha lesz további mondanivalóm, folytatom.

Velljessz...


...megérkeződtem from kántriszájd.
Kivételesen egészen jól tűrtük-bírtuk egymást szülőmmel, úgyhogy szépen kipihenkéltem magam és felszedtem két kilót, hála az otthoni kosztnak:)
Szerdán, megérkezésem után Roxfortban hozzámvágták a bográcsot uszkve két napos szottyal, hogy takarítsam ki. Neki is álltam...súrolópor nulla, úgyhogy homok/kavics, ahogy köll....csiszatolom, suvickolom, de az átok zsíros korom erősen ragaszkodott vala a bödönce falához. Nekem se kellett több, felpaprikázódtam és nekifutásból gyűrtem le a szmötyit. Nah, ennek iszom most a levét ínhüvely gyulladás képében. Természetesen ez nekem smafu, így hát csütörtökön nekiálltam kertet gazolni, amit aztán pénteken folytattam. Folyományként kétíziglen leégett a hátam, úgyhogy az eddig meglévő bikinipánt-minta mellé beszereztem egy hangsúlyos top-mintát is a hátamra. Ahogy köll.
Az élet amúgy zajlik, a barátok hiányoznak...a többi meg változatlan.

puszik a hasakra!

Izé...

Pozitív gondolatok száma a mai napon: több, mint tegnap előtt (ez jó jel), elfogyasztott kalóriák száma az elmúlt fél órában: 27 658 (kábé), vízháztartás: a tegnapinál rosszabb ...

A cím mindent elárul. Leginkább az "izéség", ami ezt a korszakomat illeti., bár tegnap nagy megtiszteltetés (egyben felkérés) ért,.... aminek még mindig a hatása alatt vagyok.

Fizikailag ugyan nyomi vagyok, de remélem hamarosan kinövöm. Előtte még lehet, hogy benevezek egy "remete-projektbe".
Történt ugyanis, hogy besokallásom okán úgy döntöttem, hogy keresek egy viszonylag nyugodt (és óccsó!) helyet, oszt egy hétig, saját szabad akaratomból kifolyólag ott tartózkodom, max. pár könyv társaságában. Elindultam a hálón, hogy felmérjem a terepet, majd emiles segítséget kértem "extrémtúrás" barátnémtól. Megkaptam, megnéztem, még találtam is pár szimpatikusat. Mármint helyet.
Mégis, leginkább az tűnik valószínűleg, hogy kölcsönsátorral felvonulok a Börzsönybe és rászabadítom magam a természetre. Ehhez már csak egy pöttyet melegebb és csapadékmentes időjárásra van szükség.
Egyelőre azonban levonulok (már megint) a kántriszájdra, merthát kötelesség is van a világon, meg anyám is, úgyhogy péntektől indul a pipivizit (a dedcsirkék immár -átmeneti állapotban- tollasan és nyurgán rahangásznak....gondolom, de majd csinálok jól képet róluk).
Fogalmam sincs mikor jövök vissza, de nagy valószínűséggel, attól függ, hogy mennyire bírom a vidéki levegőt. (általában két-három nap untig sok tud lenni)
Ha visszatértem, megnézem mennyire bírom az itteni levegőt, aztán kiderül, hogy megyek-e remetének, vagy sem.
A Börzsönynek azt a részét - ahova mennék - valamelyest ismerem, így legalább éjszakánként nem rosálnék be.

Más. Asszem Koontzista lettem. Hogy ez jó, vagy rossz, azt mindenki döntse el maga, jómagam a "kedvelők" népes táborát gyarapítom. Tegnap, hirtelen felindulásból kiolvastam egy szuszra a Halottlátót és ez is tetszett jól. Muszájos lesz hamarosan beszereznem régebbi, általam eddig nem olvasott műveiből, mert mostanság megint falánk lettem - ezt lehet szó szerint...és nem szó szerint is érteni. (szőke nő lenni, bevenni fogalmazásgátolót)

Moziban is voltam nemrég, jól megnéztem a Star Wars III. epizódját. Gondoltam másnap, leírom a véleményemet. Aztán meggondoltam magam. Összegezve azért mégis: tetszett a film. Igaz, néhol sok volt, néhol meg kevés, de lehet, hogy szimplán az én készülékemben van a hiba.

DVD-n megtekintettem Az Amazonas kincsét Dwayn The Rock Skorpiókirály Johnsonnal, und Stifler Bránermájszterrel a főszerepben. Bocsika! Christopher Walken-t se felejtsük ki, bár ez utóbbi játszott azért pár komoly filmben, komoly szerepet. Ez meg nem az volt:) Viszont szórakoztató. Ja! Meg volt még a filmben egy kötelező jó nő, és egy -nem kötelezően- életveszélyes pilóta. Leginkább a beszólásai voltak veszélyesek.

Nah...most így hirtelen ennyi jut eszembe arról a jó pár napról, amiben volt sok feszkó, meg kacagás, meg egy csomó kavarás, meg bőgés, meg szeretés, meg utálás, meg fura, fura energiák.
És ha már úgy sem ír a kutya sem kommentet (igaz, mihez is?) akkor legalább legyen szép hosszú ez a bejegyzés. (egyszer majd tutkóra örülni fogok neki, mert mostanság a memóriám....)

Kikapcs...

Moziélmény

Hosszú kihagyás után, vasárnap eljutottam egy filmszínházba, ott is a Fehér zaj c. művet tekintettük meg.
Ha most nem fájna úgy a fejem, mint ahogy, akkor valószínűleg hosszasan dicsérném-méltatnám. Sokféle dolog eszembe jutott a film után. Ezek némelyikéről rövid vitát indítottunk barátnémmal hazafelé a buszon.
Másnap pedig megnéztem az egyik olyan hivatalos szájtot , ahol a témával irl foglalkoznak.
Erről kicsit mátyáskirályos a véleményem, tudniillik: érdekes is meg nem is, ijesztő is meg nem is...

Szabadjon egyelőre ennyit.

Társkereső rovat

Alig használt, 29 éves női szervezet (részletes jellemzésre azért most itt nem térek ki) keresi korban hozzáillő, egy sereg jó- és (nem bánom) pár nem annyira jó tulajdonságokkal rendelkező "foltját" pasiféle személyében.
Bátrak előnyben! :)))))))))))))))))))



kommentek előtti komment: íííííííííjjjjjjjjj ez naggyon gáz:) bár még mindig sokkal jobb, mint amit anno tényleg majdnem feladtam- mármint hirdetést:D

Nos...

filozófikus gondolatok száma: 0, hangulati állapot (1 és 10 között, ahol 10 a legjobb): 8, fizikai állapot (1-10 között): 6, szellemi (micsoda?) állapot: 5....

Így vagyok. Igyekeznék kiheverkélni a mentális kimerültségemet, meg mittoménmimet, viszontellenbende ezeröccáz dolgom van. Vadul szkennelek, Recognitázok, gépelek....hehh, vicces, hogy időnként többet dolgozom, mint anno civilként, pedig akkor sem nagyon láblógáztam. Evvan. Irány az elfogadás, meg a többi ijen blablabla.

Képzeljétek csücskök! (gy.k.: szívemcsücskei) Hétfő óta van aurafotózó/videjózó masinánk!:) Bizony! Teljesen jó. Keblenc főmágusunk egészen remekségesnek ítélte meg - ő már csak tudja, 11 éve foglalkozik a burkocskákkal- úgyhogy most a srácok (no meg azért stikában én is) tanuljuk, hogy mi merre hány méter:) Nagyon érdekes ám! Akivel talizom, és akit érdekel, majd mesélek szóban....

Asszem most nem nyújtom hosszabbra ezt a postot..mer minek?:)

No comment

Pontosan négy évvel ezelőtt halt meg Apucsi és Marisom.
Marhára tudnak hiányozni.

Bárha...

..lenne tehetségem ahhoz, hogy érzékletesen leírjam a bennem keringő "fícsöröket" (gondolatok, érzések, megnevezhetetlen, behatárolhatatlan izék)..., de nem van.
Péntek van, süt a nap, fúj a szél, madarak versenytordítanak. Délután ballagása egy ismerős női kamasszervezetnek, utána hidegtálas lakoma.
Belül meg...próbálok vadul kagylózni, mind a nyolcvanhatezerötszázhetvenkettő csápommal figyelgetek befelé (kettővel meg kifelé próbázok). Időnként felbukkannak emlékfoszlányok, azokhoz kapcsolódó érzelemfoszlányok, aztán szépen aláhullanak...

Egyszer volt egy álmom. Lezuhantam.
Gyerekkoromban hosszú ideig kísértett a zuhanás érzése a gyomromban, az utánam süvítő hatalmas szürke valami nyomása a hátamon...de mindig felébredtem. Aztán kamaszkoromban újra előjött. Két hétig huhogott-rémisztgetett, majd úgy döntöttem: egy életem, egy halálom, én biza végigálmodom, mert unom a fáradtan, ugyanakkor kiizzadva és szívdobogva kelést.
S lőn.
Eljött a vágyott vég. Lezuhantam.
Ahogy földet értem megszűnt az összes nyomás gyomorból és mindenhonnan. Még láttam kívülről a testem kis ideig (semmi szaftos), aztán lassan elsötétült a kép és bársonyos, langymeleg puhaság vett körül. Nem úsztam, nem lebegtem - bár nehéz meghatározni, hiszen testetlennek éreztem magam - és Végtelen Nyugalom és Béke volt kívül és belül. Aztán feltünt egy apró, fényes pont. Majd nőni kezdett. Én meg kíváncsi lettem és vártam, vajon mi lesz ez... Talán diónyi méretű lehetett (belül már éreztem a "na, már majdnem látom; már majdnem megvan" érzést), amikor felébredtem.

Tök jó volt. Mármint az álom.

Újra itt

Hát...ez a nap is eljött.
Megérkeztem a - nem oly hosszú - vándorútról. Most leginkább mennék egy másikra, erdőbe, faházba, egyedül...be szép is lenne!:)

Assem t'om hol kezdjem... Még mielőtt elmentem volna női szülőmet látogatni, magamévá tettem Meseanyó legújabb könyvét, az Álmok tengerét. Mit mondjak? Fantasy kategória "állítólag", s ugyan nem múlja fölül az Álomhajszát, de poros lelkivilágomat igen csak sikeresen megtisztítózáporozta...eccóval: jólesett. Mivel utazásom előtt egy nappal sikerült bevennem a haccázoldalas könyvet, ezért nem vittem magammal olvasnivalót. Hiába no! Amit szeretek, azt falom ;))

A szombati napot megkoronázandó, megvolt az első idei tűzönjárás. Innentől lehet a szívemcsücskeinek részemre varázsokat küldeni...bár mondhatnók, most viszonylag ép talppal megúsztam a történéseket. A következőre meg igyekszem lelkileg edződni. (itt azért kicsit elgondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy az ember, ahogy öregszik egyre gyávább lesz? vagy ez csak rám érvényes? Tulajdonképpenséggel hangyányit sem kellene aggódjak ettől, hiszen több mint hatvan alkalommal megtettem ilyen-olyan lépéseimet a sokfokos parázson, ergo nagyon váratlan dolgok nem történhetnek. Akkor meg mi van? Dettó mivanozok a pasiféléket illetően...) :értetlenkedik:

Vasárnap aztán -az én bátor bátyómmal [aki forgalmi nélkül autózik, állítólag kényszerből:>], meg a két gyermekével- leautóztunk anyáknapjázni. Négyéves unokahúgom végig mesélte-énekelte az utat, így elég szórakoztató volt:) Anyánál aztán ebéd címén legalább másfél órát seggeltem az asztalnál és tömtem a búrámat, elvégre "csúnya a sovány ember"...persze a többiek már régen otthagytak és eszmélkedtek a háromfogásos ebéd után, de hát ki fog rohanvást étkezni? Hö, én nem!
Midőn csatlakoztam, rögvest felköszöntöttük az anyut, aki kivételesen egész helyesen örült is az ajándékoknak. Koraeste a bátyóék visszaautóztak, én meg - anyával teljes egyetértésben - ágynak estem.
Egyfelől a szombati (napon való) leégésnek köszönhetően...bibiiiii engem már nem ér sápadtarcúnak szólítani!...másrészt a déli tivornya okán beájultam. A szieszta olyan jól sikerült, hogy délután öttől éjjel fél tizenkettőig nem adtam életjelet magamról...akkor is csak azért, mert a tahófonom leesett az ágymögé és ki kellett bányásznom. A nagy ijedtségre persze aludnom kellett egy kicsit, így mondhatom, hogy hétfőre kipihent és kisimult lettem.

Ígyképpen a hétfői napom totál kiesett az emlékezetemből, kivéve azt, hogy este fővarázslónkat hallgattam a főkereskedelmi rádióban (ámbátor rémlik, hogy jött valami rokon, meg ettünk, meg próbáltam egy Evelyn Marsh könyvet olvasni, aztán nemtom mi volt...viszont a könyv oltári nagy csalódás volt, úgyhogy tőlem szokatlan módon a hetvenedik oldal után megköszöntem és letettem). Kedden próbálkoztam némi naperőzéssel. Kb. háromnegyed órán keresztül bírtam a hőséget...hát így. Viszont este jól megnéztem a Vészhelyzet soron következő epizódját - már tök régen nem láttam egyet sem - és az nagyon jólesett.

Ja! A pipikről még nem is írtam:) A kis "puttyonyseggűek" -merthogy azok- hatvanhatan vannak, sárgák, meg rozsdaszínűek. Ez utóbbiaknak a csőre vége enyhén pirosas...rém muris népség. Sajnáltam, hogy a bunkófonnal nem lehet igazán jó képeket csinálni, mert lett volna mit fényképezni. Pl. az egyik kerekpopsis felkapott egy "valamit" (mivel marha gyors volt nem lehett megállapítani, hogy mit, de kb. akkora volt mint egy cigaretta csikk), majd szerzeményével vadul elkezdett rohanni. Uzsgyi, másik húsz csipogós kotort a nyomában és egymást letaposva próbálták elszerezni a zsákmányt. Ha ez "valakinek" sikerült, az rögvest a másik irányba lendült, a huszas tömeg meg követte...Na ez haláli volt. Aztán voltak balettos életvitelű popsisok....elémberedett lábaikat és más kilógó testrészeiket nyújtóztatták, néha kibillenve az egyensúlyukból és marha nagyokat bukfencezve.

Most meg már itthon vagyok. Koptatom a roxforti gép billentyűit....próbálok visszazökkenni.
Asszem menni fog.
Simán.

Kifelé

Mármint a gödörből. Mármint remélem, hogy kifelé, tekintve a "semmi sem biztos" kezdetű örökbecsűt:)
Vagyok, élést mímelek, sőt! ma még ragyogtam is! Biza!
Tündökletes voltam,-a magam szerénytelenségében- ám ez igen sok munkámba került, a pozitív visszajelzések sokasága azonban megerősített abban, hogy érdemes ezen dolgozni.
Ugyan nem a fenti tényállásnak köszönhető, de erősen elgondolkoztam azon, hogy a "plátói kedvest" felfüggesztem. Először átvitt értelemben gondoltam, aztán durva és rút materiális kivitelezésen agyaltam... Momentán az apátiás hal (miszerint: szarokrája) hozzáállást tartom kedvemre valónak. Számtalan csúf, szarvas-kisördögös dolog jutott eszembe még vele kapcsolatban az elmúlt pár napban...ergo, lábadozom a veremből kifelé:))) Ez jó!
Vasárnap, vagy hétfőn pedig tovaszáguldok a kántriszájd irányába és megnézem női szülőm dedcsirkéit, mind a negyvenkilenc kis csipogó marhaságot(mert egy már megmurdelt).
Úgyhogy izenek minden szívemcsücskének, hogy az elkövetkezendő rövidke időszakban némaságom oka ez lesz, de teljesen elérhető leszek mobilon.

Kultúrális blokk: hétfőn Depeche Mode Best of-t bírtam hallgatni -eszembe jutott sűrűn, megboldogult kamaszkorom: a kiborotvált fejem, tarajam(nem pánkos!) fekete cuccaim, fülbe biztosítótűm, nyakba zsilettem, miegymásom-....momentán pedig Meseanyó legújabb kötetén zsibbasztom a látószerveimet és az arcizmaimat...de jó nekem!:))

Nu, mindenkinek naposat, kedveset és kellemest!
Remélem hiányozni fogok!;P :D

Már megint-(:forgatja szemeit:)

úgy látszik alaposan kihasználtam a "jókedvemben járatom a számat" fícsört.
momentán újabb lelkitisztulós korszakom csúcsát élem (pedig még a nap is kisütött), úgyhogy egy vidám horror hétvége várat magára. erről az időszakról valszeg nem fogok írni (mert csak nagyon hosszan lehetne, meg egyébként is minek?).

mindenkinek sokkal kellemesebbet kívánok...

Esti mese

Eszembe (igen, oda!) jutott egy kedves történet, ami nem oly régen törpént.
Álldigálok a nagysárgatávolságibusz - megállóhelyen, mögöttem 40 körüli anyuka a 8-10 év körüli kisfiával. Kiskölök az álommanóról mesél..

K: ...és akkor jön az álommanó és álomport szór a gyerekek szemébe, hogy elaludjanak...
A: Na, ne hülyéskedj már!
K: De, képzeld! És ABC -sorrendben megy a gyerekekhez és mire a 'T'-hez ér, már van vagy fél tizenegy...

(persze hangsúlyt, meg levegővételt nem tudok ábrázolni, de nagyon vigyorogtam....aztán meg jól elgondolkodtam, hogy vajon hogyan számolta ki a fél tizenegyet? vagy csak sacc volt?)

Jóccakát

A húrok közé...

...csaptam. Szó szerint.
Az idő továbbra is jár, de leginkább esik. Tavaszkor ez nem szokatlan, viszont ilyenkor következik be az a tényállás, amelyet első bejegyzéseim egyikében ecseteltem - vagy pamacsoltam - miszerint a kávé ilyenkor csak nyaktól lefelé hat. Ergo, míg a fejem koppanni készült asztalra, klaviatúrára, miegymásra, addiglé a többi testrészem vadul pogózott és szökni próbált. Belül ezt elég nehezen éltem meg...törekedjünk a harmóniára...közelíteni próbáltam a két végletet. Délután háromra totál elborult az agyam, így fogtam magam és előkaptam a gitáromat.

[Pfff...legalább fél éve volt szerencsétlen a sutban foghíjasan, lévén, hogy kétnapos használat után arcra esett a drága és eltépődött két vadiúj húr. Akkor jól felmérgesedtem és lemondtam arról, hogy rövidtávon Erica Clapton legyek.]

A legutóbbi húrozós akcióm után maradt két damilom (asszem egy ' G' meg egy 'H') akiket szépet felcuccoltam az 'E' und az 'A' húrok helyére...szeeeegééééény gityóm.... [Szégyen gyalázat, de muszáj volt!] Hát mit mondjak? Szólni szóltak, csak épp lifegtek pöttyet...
A húrozás után vadul a fürdőbe rontottam és hirtelen felindulásból elkövetett balkéz körömtelenítést végeztem. (nagyon hüjén néz ki...főleg a másik kezem mellett)

Végeredményben azért így is vadul fájnak az ujjaim (kérek rá puszit!) és reménykedem, hogy legalább addig kitart ez a roham, amíg normális húrokat sikerül felhajtani...hátha nem megint fél év múlva jön rám, hogy "de szívesen elpöntyögném" a Let it be-t ...

Lö zizi déj...

Kezdődött azzal, hogy szupermacsó számítógépünk videjó kártyája elment, pá-pá. Kicsit frusztrált a dolog, bár megértem, hiszen a tegnapi und tegnapelőtti viharos, villámlós idő nem szokott ezeknek a kütyüknek kedvezni. Most sem kedvezett. Úgyhogy Tomitamás kollega a hónaalá (ezt egybe írják??) csapta a gépet(azért az egészet, mert akkor még nem tudtuk, hogy mi ment pá-pá) és elment a karbantartóemberhez.

- Az előtörténethez hozzátartozik az is, hogy tegnap, amikor is főmágusunk országos meditációt tartott, viszont még nem volt meg reggel a zene hozzá. Jómagam reggel kilenckor felrúgtam a gépet az internetre és uszkve félórás téblábolás, postafiókok nézegetés, estébézés után szépen szabályosan leállítottam a drágát. Egy órával később, mikor próbálkoztunk, vidáman felberregtek a ventillátorok, majd jól nem történt semmi. Nagy bután néztünk egymásra Tomitamással, hogy vajon mifene van megint. Vírus nem lehet (mert rendes kislány vagyok és írtok mint a Kemotox)...talántán az áramszünet tett be neki?...találgattuk. Aztán egyszercsak, varázsütésre mégiscsak felálldigált (lehet sokat, vagy jól izgattuk;>) és így sikerrel megszerkesztődött a zene, megírtam az előszót a műsorvezetőnéninek (bizony! híres művemet hallhatta a rádijóhallgatók népes tábora...csak nemtutták, hogy én írtam, de én tuttam és jól büszke voltam magamra, mert "jééé, végre sikerélmény!!"), meg nyomtattunk egy jót és végül kikapcsoltuk, hagy pihenjen szegény pára. Két órával később hősi halált halt a csóringer kártya (de mint említettem ezt csak ma tudtuk meg) mi meg jól idegesek lettünk, mert mostanság sok a dolgunk vele/rajta. -

Szóval izgi volt, de sajna nem a jobbikból. Aztán a következő izgalmas fícsör az volt, mikor jött a gázszámlás. Nem írom le mennyire nagyon sokba kerültünk magunknak...a lényeg, hogy mivel a közös kassza eléggé poros, úgy döntöttem kölcsönzök. Igenám, de múlt héten - életemben először- borítékosan fizettem benkomatba és dunsztom sem volt róla, hogy mikor keveredik fel a számlámla a lé, ha egyáltalán...ezért aztán ment a para, hogy vajon lesz-e lé a számlámon, amikor találunk a környéken egy működőképes pénzkilöködőmatát... Találtunk, rajta volt.

Az eddigre felhalmozódott feszkó levezetésére lerohantam a cukrászdát és jól vettem két -azaz kettő- darab juhtúrós pogácsát, mert az nagyon nyami, valamint fél liter kakaóstejet a szomszédos vegyeskereskedésben és majdnem öt perc alatt el is tüntettem az egészet. Akkor átmenetileg béke volt, ami majdnem egy órán keresztül tartotta is magát és engem is.

Beizzítottam egy régi gyártmányú laptopot és nekiálltam dolgozni...közben emberek jöttek-mentek főmágushoz, (-tól, -től, - nak, -nek) én meg elfelejtettem inni, wc-re menni, s mellső csápjaim erősen kezdtek hűvösödni. Na, akkor kirongyoltam a konyhába, jól rágyújtottam és főztem egy cicafarok teját...amit aztán pár órával később észre is vettem (mármint, hogy elkészítettem és bárgyún álldogál az asztalon arra várva, hogy foglalkozzam vele).
Négykor megjött Tomitamás, meglepetésemre a géppel együtt. Hurrá, működik!
Gyorsan menek, nézem a dolgaimat. A blogot is. Próbálok kommentelni. Nem jön össze. Olvasom, mijanyavajátcsinálokrosszul- gondolkodom. Próba mégegyszer. Megen nem jön össze. Kicsit tremolóznak a szájszéleim, de azért csak megpróbálom mégegyszer...hiába no, kitartó egy némber bírok lenni. (ennek ellenére sietve elhagyom az internetet és környékét)
Hatóra körül kapituláltak a szemeim, így berekesztettem a mai mukaadagot. Kezeim jegesek, forróvizes mosdatás után is csak tíz másodpercig emberszerűek, majd ismételten hüllősödésnek indulnak.

Nem sokkal később -egyik kedvenc- vendégtársaság jön, hoz meglepit: epresjoghurtos igazi gyümölcsteát, meg vegyesen-izgalmasan-zamatosanfinom tisztagyümölcsteát, meg kanadai tőzegáfonyát aszalva...tök aribarik! De tényleg...teljesen meghatódtam nőileg és emberileg is. Nagyon jól tudnak esni ezek a figyelmességek.
Jaaa! Kavinton! Meg, ennek a társaságnak egy másik tagja meg hozott nekem nézegetni két baromiszor giganagy méretű Harley-Davidsonos könyvet, egyenként húsz kilósak:)))
Csak a Barbiszínű modellek láttán fintorgok jól...a többiről meg majd mesélek máskor...ha szeretnétek.

Mára ennyit a szószátyárságról.

Hétfő


A zidőjárási képlet nem változott tegnap óta, pedig dörgött is, meg villámlott is, sőt! még esés is volt. (meg az ezzel összefüggő, ám sokkal rövidebb ideig tartó áramszünet)

Az előző nap tett könnyelmű kijelentésemet, miszerint mégiscsak nem tartok antifogyókúrát erősen megszegtem. A napi két étkezéshez képest - ami jelen esetben nálam normál lenne - még kettővel megfejeltem....úgyhogy egyrészt zsíroskenyér, másfelől marhapörkölt mérgezést kaptam:) Így a vicces. Úgy hajnali egy körül még úgy gondoltam, hogy most akkor legalább egy hétig nem eszem, de a metabolizmusom megkergült és rém követelőző lett...tehát;)

Persze, elfelejtettem bebloggolni(pedig nekem igen fontos), hogy új köntösbe öltözött a honlapunk, a spiritualsolution.hu. Lekerültek a "hirdessen nővel" képek...ami azért két éve még jó ötletnek számított, viszont felkerültek érdekesebbek. Itt (is) szeretném megköszönni (a remélem még mindig) legjobbjóbarátomnak, R.-nek, hogy volt szíves ilyen szép munkát csinálni, méghozzá elég gyorsan...és szeretném kifejezni abbéli reményemet, miszerint még ebben az életemben személyesen is találkozunk, nem csak telefonikusan, meg virtuálisan...:)

Jujj! Nem sokkal ezelőtt jövök, nézem a blogokat, nézem az enyémet és majdnem nem vettem észre, hogy már műxik a kommentem:DDDD Cs.bácsinak itt is köszi....!!
Úgyhogy lehet vadool kommentelni...
;)

Zsíroskenyér

(erről juszt is csak később fogok írni...:PP )

Történt vala, hogy nem-olyan-nagyon-rég-nem-látott-barátim felhívták a figyelmemet arra, miszerint: igen rég írtam vala a blogba. Öööö...és tényleg!

Úgyhogy, most következzék a következő blogba/v.-be/ írás.

Időjárásilag: szépen, laposkúszásban punnyadnak a Duna felé a felhők. A fehér vatta (szűrt fényileg) vakító egyhangúságát pöti szürkés pamacsok színesítik, az eső meg lógázza a lábát. (Bezzeg az övé nem sajtszagú...) Hőmérsékletileg igen kellemes a kinti, igaz, ezt bentről állítom, tehát simán tévedhetek. Az orvosmeteorológiai részt intuitíve, mint *nem* képezett jósbéka, úgy ítélem meg, hogy vérnyomásilag erős zuhanást érzékelek, ezzel egyidőben fáradékonyságot és aluszékonyságot tapasztalok, mely vélhetően felismerhető lesz jelen beírás humorérzéket -vagy mifenét- pusztító mivolta, valamint a fertőző ágynak, padlónak...eccóval LE esést indukáló jellege.

Tegnap (ami a holnapnál két nappal korábban van/volt), találkoztam számomra két szívemcsücske pajtással (ők simán 'cimbit' mondanának, de ma ellenkezős hangulatban vagyok:>) S. nénivel és Cs. bácsival. Tettünk egy vicces túrát, amolyan "hol van az a kocsma, ami még pár évvel ezelőtt itt volt" címmel....ez elég jól esett, lévén már arra sem emlékeztem, hogy mi fán terem a séta, mint olyan... (hehh...így negyven felé...öregesen)
Aztán jól kikötöttünk az Egriben, ahol rövid idő alatt kialakult az "otthon vagyok" fíling.
Ott aztán jól ki/le/(stb. ige- és lókötők) -fárasztottuk magunkat und egymást, sokat vigyorogtunk (igen, rajtam is). Ja! és a zsíroskenyér!!

A zsíroskenyér - a sertés nevű állat húsa és bőre között fellelhető szöveteinek punnyasztásából keletkező, hétköznapi nevén ZSÍRnak hívott táplálékkiegészítő, kés általi felfektetése a gabonából (meg E-kből, állományjavítókból, puffasztószerekből és savanyúságot szabályozó anyagokból) gyártott KENYÉR névre hallgató, időnként kimondottan ízletes cuccra. Erre aztán -koronázadó- némi őrölt (nem őrült, csak az ólmozott) pirospaprika kerül, majd a -hörgést és perverzeknél (meg nálam) kéjhömpölyt kiváltó - hagyma névre hallgató zamatos növényzet.
Tekintve, hogy viszonylag ritkán táplálkozom sertésállat-származékot, ez most nattyon jól szottyant kedvemre, ráadásul kétszer is! Igaz, a hagyma sem nem volt lila, sem nem volt új, viszont így is pörfektli volt. (annyira, hogy ma jobbára elgondolkoztam rajta, tartsak-e egy NEMfogyókúrás zsíroskenyér napot...aztán leszavaztam magam...jóból is megárt a sokk, valamint a sokat kell rá inni c. fícsörök révén)

Persze nem ez volt az est fénypontya, hanem a "röfögés" a cimbikkel, a jólmegbeszéljükhogyhamarosantalálkozunkéstalánméglátogatóbaismegyek...ja, meg még valami:)
Ja! Meg volt még egy aribari dolog...(hüje cavinton, majd' elfelejtettem)...Cs.bácsi huncfut hunyorgatások és mosolyintások között aszonta, van ám egy 'titkos hódolóm'. Ennek meg így tök örültem, hiszen (ha volt is több, azok titokban is maradtak, ergo nem tudtam meg, hogy voltak/vannak) nem minden nap történik ilyen az életemben:)) Persze, most már nem 'titkos', úgyhogy: Szija, Balázs! Örvendek...meg ijes:))
Jól vihogós tizennégyévest csinált belőlem a fenti közlés, de már erősen dolgozom rajta, hogy visszaöregedjek a már megszokott állapotomba.

Aztán, mikoron már jól kibeszélgettük vala magunkat und mindenki mást is, szépen hazatértünk. Mindenki a sajátjába. Jelzem, csak 10 perecet kellett a buszra várjak, skacok! A buszon aztán a bal szemem úgy döntött, hogy ideje az alvásnak és nekiállt kornyadozni, úgyhogy "hazáig" (ez Roxfort) életmentő masszázsban részesítettem.

Szerencsésen és egyben kiértem, majd megtudtam, hogy kiesett a Torres Dani a Megasztárból...Pfffff....Ő volt a (z egyik) kedvencem. Ezzel együtt teljesen ideje volt, hogy kiessen...mert spec. így mondhatom, hogy van igazság, meg tényleg nem bundi a dolog, egyértelmű, hogy azért ő nem az "év hangja" - még ha a "tinibuborékok" ezt szerették volna is - viszont 'dög' a szó összes pozitív értelmében. Mindazonáltal sok szépet és jót, meg kitartást és lelkesedést..meg csupa ilyen (nyálas baromságnak becézett - csak mert marhára szégyellem, hogy mára beszentimentálisodtam) dolgot kívánok neki. Szép volt Dani!

Nah...most akkor megen egy darabig nem írok, ha csak nem történik valami ihletés közben...
Puszi a hasatokra! - (jujj! ezt már de régen írtam....megboldogult csetelős korszakomban:D )

Meglepődések

Itt van végre a tavasz és ezzel együtt a nyüzsgés minden szinten. Magam, szórakozott professzorban nyomatom...ahogy egy kedves nőismerősöm szokta mondani "kicsöngettek nekem":) Mindenesetre ez fölöttébb vicces, bár leginkább cyranosan. Na jó, most talán már könnyebben viselem, ha mások is röhögnek a hüjeségeimen.

Az első mai (merthogy már egy-két hete folyamatosan tart ez az állapot, csak a rövidtávú memóriámnak is kicsöngettek) megdöbbenésem az volt, mikor felfedeztem, hogy felkerültek a gothic.hu-ra a verseim. Igaz, volt erről szó, csak cirka két éve. Valójában dunsztom nincs, hogy mióta leledzenek ott, mert szégyenszemre mostanság igen ritkán néztem be oda és akkor is csak futólag. Úgyhogy jól megleptem magam, und Gelka is jól meglepett engem:))

Második mai megdöbbenésem, hogy plátói kedvesem kijelentette - egy közös ismerősünknek - miszerint féldegél tőlem, mert egy vamp vagyok:))))))))))) Kész. Itt kiakadtam. No, nem mondom, hogy szűzies életet élek, vagy éltem, de aki ismer és jól ismer, tudja, hogy ez így ebben a formában nem igaz. [ámbátor elképzelhető, hogy itt az ideje a változtatásnak:D muhhahhahhaaaa, resssszkesseteeek!]
Úgyhogy ma megint cunci napom van, csakúgy mint tegnap volt. Remélem kedves ismerőseimnek is hasonló örömökben van része....

Have a cunci day to everyone! - vagy valami hasonló

Köszönetnyilvánítás meg ijenek

Még mindig szeretek pontos j-vel írni olyan dolgokat, melyek ly-nal hejesek;)

Nah, szóval ezúton is köszönetemet fejezem ki az összes általam ismert és ismeretlen banyának, az égieknek és mindenkiknek, akik helpemre siettek és segítettek engemet albérlőhöz juttatni. Tényleg erőst hálás vagyok mindeneknek!
Szerdán az utolsó csomagjaimat is leszállítmányozom anyukához a kántriszájdra, aztán meg erősen esedékes lesz egy létszámleépítés a lehordott cuccok között. Talán majd Húsvétkor.

Amúgy kicsit üresnek érzem most magam, ami tulajdonképpen egészen jó állapot, csak furcsa. Olyanféle, mintha a mellkasomban egy teniszlabda méretű valami lakna, aki szépen körülhatárolható, ámde belül teljesen levegős. Várakozó állásponton vagyok, miszerint: kíváncsi vagyok, mi születik ebből.
Ma talán kapok megint válaszokat kedvenc fővarázslómtól, Z-től. Most éppen arra várok, hogy szólítson és jól belekukkoljon az életemnek azon részeibe, amelyeket nem látok, vagy nem annyira szeretném látni...hátha okosabb leszek.

Az összes barátimnak szeretném jelezni, hogy mindenféle "randifícsörökkel" lehet hamarosan zargatni, mondjuk a jövőhéttől kezdve, addigra a legtöbb eddigi akadály (reményeim szerint) elhárul.
Cs.bácsinak üzenném, hogy ha még él a fríméles postája, akkor rövidesen küldök emilt, ellenkező esetben pedig legyen kedves a siha@freemail. hu -ra címt küljdjön nekem! Danke!

Mégegyszer köszike a segítségeket....

Visszapillantó


Csütörtökön abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy megtekinthettem egy viszonylag kicsi, de gusztusos csomagolásban piacra dobott, fekete hangú pacsirtát. Tehát az Anastacia koncert tetszett jól. Nagyon profi, nagyon amerikai (ez utóbbi most éppen pozitív értelemben), nagyon laza, jó hangulatú koncert volt. A 160 cm-es női személy apukája valószínűleg egy erősítő lehetett, méghozzá a jobbikból. Azt még a hülye is látta/hallotta, hogy erőlködés nélkül leénekli az Aréna tetejét...de vajon hogyan csinálja? Mind1. Köszönet a lehetőségért....remek volt!

Péntekre sikeresen ágynak estem, igaz, előtte még kicsit hazárdíroztam, mondván "ez csak egy kis nátha", úgyhogy gyorsan taliztam E-vel és V-vel. Nem volt rossz, bár negyedév kihagyás után kicsit jobbra számítottam. Igaz, a punnyadtság másokra is érvényes volt. Tehát utána remekjól ágynak estem.

Szombaton csúcsosodott az ügy, konkrét döglend volt, s lévén, hogy erősen utálom ezt az állapotot, tehetetlenségemben meg is könnyeztem. (Majd ha valaki rákérdez, a koromra fogom...) Vasárnap, alig érzékelhető volt a javulás.

Mára viszont majdnem a régi vagyok....már csak egy hét, mire a herpesz (láztól, kicserepedéstől stb.) elmúlik. Addig is próbálom visszaszedni az optimista hozzáállásomat, amit valószínűleg az egyik zsepibe fújtam ki.

Hát ezek mennek, meg a bárányfelhők.

U.I.: Üzenem az összes banyának (akár ismerem, akár nem), hogy HELP! Tessék nekem pozitív segítős varázslatokat küldeni!

Kíp szmájling....

Itt a nagy "világtervezés" alatt - meg amúgy kínomban is - erőst vigyorgok, hogy még mindig ezeröccázharminchat "boldog karácsonyos - zafis vagy mifenés" und "soxor csokos" valamint "meztelen csajok fociznak.jpg-s" levelekkel bírják teleszemetelni a postafiókomat. Evvan. Vírusos Valentin...ejj be szép!

....

Időnként rádöbbenek, hogy sokkal fárasztóbb rossz hangulatban lenni - értsd: erőszakkal ott tartania magát az embernek-, mint ha meggyőzi magát arról, hogy tojdonképpen jól van. Sőt, remekül. Végtére is már sok más - és bölcsebb - okosok is megmondták már a lassan közhelynek minősülő igazságot: a világ olyan, amilyennek teremtjük. Innentől kezdve lehet dolgozni azon, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk.
Momentán ezen vagyok:)

A többieknek: Hajrá!

Buddhaságok, miegymás

Előszó: So, furcsa fícsöröket játszik velem a blogger, de lehet, hogy csak szimplán besorolhatom magam a népes "lámajúzerek" táborába. A részletekre nem térnék ki, megélni is eléggé tré:/


Hát, lássuk csak.
Történetünk főhőse ismét ellátogatott a tőle nem oly messze, ámde erősen kántriszájd élő női szülőjéhez, gondolván, hátha nem tetézi hányattatott lelkivilágát a hazalátogatás. Persze, mesmeg tévedett. Ezen viszont nem lepődött meg. Legalábbis nem nagyon. Igaz, még a hazaút előtt elhatározta, hogy véget vet a többek által "jólnevelt, kedves, nyugodt, aribari" jelzőkkel illetett magatartásformának és a jövőben leginkább "rossz" lesz. [a távolban ekkor felhangzik egy jóbarát szívbéli kacaja, miszerint: muhhahahha - jelezvén a fenti szándék - általa gondolt - komolyságát]

Csütörtökön már tartott némi ízelítőt a rosszaságból...bár külső szemlélő valószínűleg valami bordós-rózsaszínes-gyöngykacagós huncutság címmel jellemezte volna kulcsfiguránk "velejéig romlott vagyok" alakítását. Egy a lényeg: barátunk jól szórakozott, s legott úgy döntött ez már döfi. Ez kell, ez szórakoztat....

Aztán este hazaviharzott és a frissen beérkezett számlák látványa lehidegzuhanyozta, nem kevésbé a tény, hogy kikapcsolták a telefonját. Skizoid hősünk "rendicsek" fele rögvest parába fogott....másik fele, meg nyugodtan simizgette ez előbbi fejét: sebaj, jöhet még rosszabb is...vígasztalta a tőle telhető legoptimálisabb módon. Ezek után úgy döntöttek, hogy együttes erővel koncertet adnak a konyhában - a lefeküdni készülő szomszédok legnagyobb gyönyörűségére - és így is tettek. Sorra vették a legkeményebb zenéktől, a blues-on át, a popműfaj összes általuk ismert remekét és nem annyira remekét, majd rekedten nyugovóra tértek, így készülve fel a másnapi vonatozásra.

Otthon aztán egy darabig hagyta, hogy aribari - minden rendben van, mosolyog, harmonikus és kiegyensúlyozott vagyok - beszélgessen, vagy inkább halgassa anyukát. Anyuka, efölött érzett örömében háromszor egymás után elmesélte az őt felháborító eseményeket, többnyire fennhangon, időnként költői kérdésekkel - mi? nem?- megtűzdelve mondanivalóját. A csúcspont az volt, mikor a bőszítő történet központi alakja beállított, teljes életnagyságban. Így aztán még háromszor el lehetett ismételni a sztorit, az ő bevonásával - ami lényegében felért egy kisebbfajta keresztrefeszítéssel.

Most visszaolvasván látom, némileg horrorthriller műfajt alkotok, ámde a kaja jó volt, időnként a szereplők külön-külön és együtt is jókat tudtak mosolyogni és mindenki eleget pihenkélt, tehát azért nem blekendvájt.

Vasárnap, S. nénivel tereferélt hősünk - újabb pozitív esemény!! -, ebből kiderült, hogy varázsolásügyileg lassan szaktekintélynek számít, hiszen alig pár nap alatt elősegítette pár lehetőség megvalósulását. [Pffff....most gondolkozik azon, hogyan tudná ezt magára is alkalmazni - ez a suszter end hiz súz c. angolszász rockoperára emlékeztet] Aztán jól megbeszéltek egy szombati találkozót...ezt már nagyon várta!

Hétfőn visszautazás, bűntudattal, meg egy csomó kajával, mint rendesen. Délután lakásnézők...jönnek, néznek, ígérnek - visszaszólnak. Még jó, hogy olyan kicsi a lakás, így cirka 7 perc alatt lezajlik az esemény. Feszültségből - nomeg hófelhőkből - adódó fejfájás rulez, tehát irány Roxfort és az ufók. Előtte bátorító fecsej telefonikusan egy "kolleganővel"...
Este szokásos...X akták nézés a többiekkel, beszélgetés a "milyen volt otthon" tárgykörben...hajnalban fekvés.
Hát így esett.

R-helyek

(második verzió)



- Lettenetesen tülelmes vagyok....annyila, hoty képes vatyok az elszállt postomat újra begépelni... -



Legalábbis azt a részét, ami megmaradt.



Majdnem leírtam angolul, hogy tele van a fejem fájással:) Aztán jól megkérdeztem az angolul értő - mi több - tudó barátnőmet és kiderült, hogy ugyan tudom a helyes megfejtést, mégis baromságot írtam volna le, úgyhogy leginkább letettem róla. Ennyit a warriorságról:/ ->ez egy R-hely



Ma telefonikusan értekeztünk S. nénivel, miből hamar kiderült, hogy xar a frímél - minő meglepi! - meg, hogy jól nincs se boj, se kott, pláne nem együtt és nem ellenem. Valamint még az is kiderült, hogy bachhhot xar a frímél. Viszont legalább rejlik benne némi kihívás az ingerszegény hétköznapokat élő lámajúzer számára.

Necsörelli - csak nem bírtam ki;) - sok más érdekes und izgalmas dolog szóba került még így nőifecsej közben. Továbbá - a közönség erősen lélegzetvisszafojt, várván a katarzishoz juttató kinyilatkoztatást - IGEN, végre bírunk találkozni!:)



Télleg, S. néni! [Még ma küldöm a varázs-csomit!]Tök elfelejtettem leírni, hogy a kéktarzanos dolog, amit küldtem - és aminek az eleje /is?/ eléggé gáz, az leginkább azért olyan elnagyolt, mert: 1. még nincs rendesen kidolgozva (ezért a vázlaszterűség helyenként), 2. viszonylag kevés munkát fektettem bele eddig, 3. [vajon miért méretesebb a hármas szám, mint a többi??] az "energetikai és mentális"...részek of coz nem maradnak így - lévén extra hülyén hangzik, csak jelzésszinten maradt benne a cuccban, hogy ha végre elkap az ihlet, emlékezzek arra, hogy konkretén mit éltem át álmomban.

Miután átküldtem, újraolvastam és bizony mondom nektek: egyik szemem sírt...és a másik is:) -> ez is R-hely



Egy biztos, tanulni fogok belőle...mármint a kritikából....mármint remélem. (kardot, pisztolyt, hajókötelet, ciánt, arzént, büröklevet, fókaorrot eldugtam és már el is felejtettem hová)



Amúgy minden nap egy tanmese. - vagy, ahogy egyik kedves barátom, A. mondaná: Vicc, csak nem az a szar, nevettetős -

Mostanság kezdem egyre megalapozottabbnak érezni, hogy mégiscsak egy büdösbanya vagyok - illetve inkább banya.... Vannak időszakok, amikor piciny csápocskáim olllyan jól veszik az infókat, hogy nem tudok nem tudomást venni róluk. Ez most egy ilyen (visszaolvasván lila köd) Kis magyarázat: máskor is bejönnek az infók a csápocskákon, csak marhára nem figyelek rájuk, ilyenkor meg nem tudok nem figyelni...kicsit olyan mint a selyemsál vs. kalapács meccs.

Fene tudja mitől -és hogyan???- működik, de megyen. A tarot is működ, meg -amikor elhiszem- a teremtés is:) Igen vidám dolog.

Közben pedig - hála a női (érzelmekre ható) energiákkal telített időszaknak - hullámvasutazik megint a hangulatom. Kisördög szól: szerencsére nem csak az enyém! Hehh >:o>

Démonok, egÓcska, dolgoznak, emberke meg vadul figyel kifelé, meg befelé, hogy most teljesen normális-e, tud-e önfegyelmezett lenni és egyáltalán akar-e.



Szóval, érdekes dolgokat tanulok magamról így harminc felé döcögve.

R-helyek



Majdnem leírtam angolul, hogy tele van a fejem fájással:) Aztán jól megkérdeztem az angolul értő - mi több - tudó barátnőmet és kiderült, hogy ugyan tudom a helyes megfejtést, mégis baromságot írtam volna le, úgyhogy leginkább letettem róla. Ennyit a warriorságról:/ -> ez egy R-hely



Ma telefonikusan értekeztünk S. nénivel, miből kiderült, hogy xar a frímél - minő meglepi! - meg, hogy jól nincs se boj se kott, pláne nem együtt és nem ellenem. Valamint még az is kiderült, hogy bachot xar a frímél. Viszont legalább rejlik benne némi kihívás az ingerszegény hétköznapokat élő lámajúzer számára. Necsörelli - csak nem bírtam ki :D - sok más érdekes und izgalmas dolog szóba került még így nőifecsej közben. Valamint - a közönség erősen lélegzetvisszafojt, várván a katarzishoz juttató kinyilatkoztatást - igen, végre bírunk találkozni:)



Télleg! S. néni! Tök elfelejtettem leírni, hogy a kéktarzanos dolog, amit küldtem -és aminek az eleje /is?/ eléggé gáz - az leginkább azért olyan elnagyolt, mert: 1. még nincs rendesen kidolgozva(ezért olyan vázlatszerű helyenként), 2. viszonylag kevés munkát fektettem bele eddig, 3. [vajon miért nagyobb a hármas szám, mint a többi?] az "energetikai és mentális" ....részek természetesen nem maradnak így - lévén extra hüjén hangzik, csak jelzésszinten maradt benne a cuccban, hogy ha végre elkap az ihlet emlékezzek arra, hogy konkretén mit éltem át álmomban.

Miután átküldtem, újraolvastam és bizony mondom nektek: egyik szemem sírt ...és a másik is:) ->ez is R-hely

Egy biztos, tanulni fogok belőle...mármint a kritikából, remélem.





Amúgy minden nap egy tanmese. (vagy ahogy egyik kedves barátom A. mondaná: Vicc, csak nem az a szar, nevettetős.) Mostanság kezdem egyre megalapozottabbnak érezni, hogy mégiscsak egy büdösbanya vagyok - illetve inkább banya... Vannak időszakok, amikor a piciny csápocskáim ollyan jól veszik a beérkező infókat, hogy nem tudok nem tudomást venni róluk. Ez most egy ilyen. Fene tudja mitől - és hogyan???- működik, de megyen. A tarot is működ, meg -amikor elhiszem- a teremtés is:) Igen vidám dolog.

Közben pedig - hála a női (érzelmekre ható) energiákkal telített időszaknak - hullámvasutazik megint a hangulatom. Kisördög szól: szerencsére nem csak az enyém! Hehh >:o> Démonok, egÓcska dolgoznak, emberke meg vadul figyel kifelé, meg befelé, hogy most teljesen normális-e, tud-e önfegyelmezett lenni és egyáltalán akar-e.



Szóval, érdekes dolgokat tanulok magamról így harminc felé döcögve.

Mifene...





Valamikor, a nyár derekán, amikor éppen anyáztam (gy.k. női szülőmnél leledztem), volt egy kellemesnek nem mondható álmom. Annyira szürreális volt (bár a stílusokat erősen keverem, de asszem ez a legjobb szó rá), hogy fogtam magam és gyorsan leírtam elejétől a végéig. Ahogy írtam kifelé magamból a menekülős-furcsalényes rémálmot, azon kaptam magam, hogy legott folytatódik fejemben a történet. Így született meg "kékbőrű Tarzanom", a furcsa szokásokkal és nyelvvel bíró útitársam etc....

Sajnos, az írógén-zónám nekem nem annyira fejlett, mint némely kedves ismerősömnek, így megtörténhet az is, hogy ez a mese a fióknak íródik majd. Egy a lényeg, egy fejezettel már majdnem megvagyok, igaz, még ezen is lehet/lesz csiszolva, finomítva.

A másik idea, mely kipattant a fejemből, szinte teljesen szokványos, kívülmacsós-belülérzős-önérzetes-gyilkosságicsoportos-majdnem meghalós, de aztán mégis életben maradós, bogaras női főhősbe belehabarodós, de elhinni nemakarós... mittoménmi. Szerintem.

Ezekben az a jó, hogy mire az a szerencsétlen ihlet becserkészi ványadt önvalómat, feltehetően egy nálam sokkal tehetségesebb humán létformának is eszébe jut egy hasonló és jól meg is írja.



[Jut is eszembe! Ezúton üzenem az ihletnek, hogy bár néha elfoglalt vagyok, meg időnként depresszes azért igazán jöhetne. Esetleg csörögjön rám a "handy-n", lévén nekem elveszett az ő száma és különben is egy csörgésnyi kimenőm sincs. Ellenben adósságom van, úgyhogy legyen kedves, valamilyen úton-módon (AZONNAL!) keressen meg, mert muszájos majdnembest sellereket gyártanom! Köszönettel: Én, vagy mostanság inkább 'én']



Ha minden jól megy, talán február elejére már lesz lakója a lakásomnak. Hétvégén folytatom a romeltakarítási munkálatokat, aztán jövő 7 végén meg jól megnézik. Remélek.



Itt most erősen utópisztikus és kicsit armageddonos is az időjárás. Bazi nagy, hájas, szürke felhőpaplan kapta be az eget, (és esküszöm!) most meg dörög és villámlik!!! Mifene ez? Jelenteni fogom az Időjárás Mérő és Beállító Hivatalt Felülvizsgáló Bizottságnak, hogy szakmai hanyagság miatt, ma országszerte tavasz volt, ezért kérem az ügy kivizsgálását és az okozott károk megtérítését! Konkretén milyen idő az, hogy süt-esik-fúj-viharzik-megint süt-megint fúj, de nagyon-beborul-besötétedik-fúj-csöpörög...stb.stb.? Csoda, hogy az ember meghülyül?

Megmég volt nagy mágneses vihar, de ez engem nem zavar, mert egy csavar sem nincs bennem. Pfff...



Abbafejezem...menek a kényelmes, kipárnázott szobámba, felveszem a hátul megköthető, trendi-kabátkámat és lábbal zsírkrétázgatok, amíg valaki ki nem ment innen.



Kikapcs.

BUÉK Mindenkinek !

(már ha van egyáltalán rajtam kívül valaki, aki olvassa ezt a blogot)



Itt az új év és, mint rendesen, most sem fogadtam meg semmit.

A szilveszter jól telt, legalábbis jobban mint tavaly. A magamra vonatkozó éves jóslat mesmeg nem tartalmaz rózsaszín szalagocskákat, de valahogy nem is számítottam rá. Evvan.

Éjjenek a kihívások!