Szirének

Visszapillantó


Csütörtökön abban a nagy megtiszteltetésben volt részem, hogy megtekinthettem egy viszonylag kicsi, de gusztusos csomagolásban piacra dobott, fekete hangú pacsirtát. Tehát az Anastacia koncert tetszett jól. Nagyon profi, nagyon amerikai (ez utóbbi most éppen pozitív értelemben), nagyon laza, jó hangulatú koncert volt. A 160 cm-es női személy apukája valószínűleg egy erősítő lehetett, méghozzá a jobbikból. Azt még a hülye is látta/hallotta, hogy erőlködés nélkül leénekli az Aréna tetejét...de vajon hogyan csinálja? Mind1. Köszönet a lehetőségért....remek volt!

Péntekre sikeresen ágynak estem, igaz, előtte még kicsit hazárdíroztam, mondván "ez csak egy kis nátha", úgyhogy gyorsan taliztam E-vel és V-vel. Nem volt rossz, bár negyedév kihagyás után kicsit jobbra számítottam. Igaz, a punnyadtság másokra is érvényes volt. Tehát utána remekjól ágynak estem.

Szombaton csúcsosodott az ügy, konkrét döglend volt, s lévén, hogy erősen utálom ezt az állapotot, tehetetlenségemben meg is könnyeztem. (Majd ha valaki rákérdez, a koromra fogom...) Vasárnap, alig érzékelhető volt a javulás.

Mára viszont majdnem a régi vagyok....már csak egy hét, mire a herpesz (láztól, kicserepedéstől stb.) elmúlik. Addig is próbálom visszaszedni az optimista hozzáállásomat, amit valószínűleg az egyik zsepibe fújtam ki.

Hát ezek mennek, meg a bárányfelhők.

U.I.: Üzenem az összes banyának (akár ismerem, akár nem), hogy HELP! Tessék nekem pozitív segítős varázslatokat küldeni!

Kíp szmájling....

Itt a nagy "világtervezés" alatt - meg amúgy kínomban is - erőst vigyorgok, hogy még mindig ezeröccázharminchat "boldog karácsonyos - zafis vagy mifenés" und "soxor csokos" valamint "meztelen csajok fociznak.jpg-s" levelekkel bírják teleszemetelni a postafiókomat. Evvan. Vírusos Valentin...ejj be szép!

....

Időnként rádöbbenek, hogy sokkal fárasztóbb rossz hangulatban lenni - értsd: erőszakkal ott tartania magát az embernek-, mint ha meggyőzi magát arról, hogy tojdonképpen jól van. Sőt, remekül. Végtére is már sok más - és bölcsebb - okosok is megmondták már a lassan közhelynek minősülő igazságot: a világ olyan, amilyennek teremtjük. Innentől kezdve lehet dolgozni azon, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk.
Momentán ezen vagyok:)

A többieknek: Hajrá!

Buddhaságok, miegymás

Előszó: So, furcsa fícsöröket játszik velem a blogger, de lehet, hogy csak szimplán besorolhatom magam a népes "lámajúzerek" táborába. A részletekre nem térnék ki, megélni is eléggé tré:/


Hát, lássuk csak.
Történetünk főhőse ismét ellátogatott a tőle nem oly messze, ámde erősen kántriszájd élő női szülőjéhez, gondolván, hátha nem tetézi hányattatott lelkivilágát a hazalátogatás. Persze, mesmeg tévedett. Ezen viszont nem lepődött meg. Legalábbis nem nagyon. Igaz, még a hazaút előtt elhatározta, hogy véget vet a többek által "jólnevelt, kedves, nyugodt, aribari" jelzőkkel illetett magatartásformának és a jövőben leginkább "rossz" lesz. [a távolban ekkor felhangzik egy jóbarát szívbéli kacaja, miszerint: muhhahahha - jelezvén a fenti szándék - általa gondolt - komolyságát]

Csütörtökön már tartott némi ízelítőt a rosszaságból...bár külső szemlélő valószínűleg valami bordós-rózsaszínes-gyöngykacagós huncutság címmel jellemezte volna kulcsfiguránk "velejéig romlott vagyok" alakítását. Egy a lényeg: barátunk jól szórakozott, s legott úgy döntött ez már döfi. Ez kell, ez szórakoztat....

Aztán este hazaviharzott és a frissen beérkezett számlák látványa lehidegzuhanyozta, nem kevésbé a tény, hogy kikapcsolták a telefonját. Skizoid hősünk "rendicsek" fele rögvest parába fogott....másik fele, meg nyugodtan simizgette ez előbbi fejét: sebaj, jöhet még rosszabb is...vígasztalta a tőle telhető legoptimálisabb módon. Ezek után úgy döntöttek, hogy együttes erővel koncertet adnak a konyhában - a lefeküdni készülő szomszédok legnagyobb gyönyörűségére - és így is tettek. Sorra vették a legkeményebb zenéktől, a blues-on át, a popműfaj összes általuk ismert remekét és nem annyira remekét, majd rekedten nyugovóra tértek, így készülve fel a másnapi vonatozásra.

Otthon aztán egy darabig hagyta, hogy aribari - minden rendben van, mosolyog, harmonikus és kiegyensúlyozott vagyok - beszélgessen, vagy inkább halgassa anyukát. Anyuka, efölött érzett örömében háromszor egymás után elmesélte az őt felháborító eseményeket, többnyire fennhangon, időnként költői kérdésekkel - mi? nem?- megtűzdelve mondanivalóját. A csúcspont az volt, mikor a bőszítő történet központi alakja beállított, teljes életnagyságban. Így aztán még háromszor el lehetett ismételni a sztorit, az ő bevonásával - ami lényegében felért egy kisebbfajta keresztrefeszítéssel.

Most visszaolvasván látom, némileg horrorthriller műfajt alkotok, ámde a kaja jó volt, időnként a szereplők külön-külön és együtt is jókat tudtak mosolyogni és mindenki eleget pihenkélt, tehát azért nem blekendvájt.

Vasárnap, S. nénivel tereferélt hősünk - újabb pozitív esemény!! -, ebből kiderült, hogy varázsolásügyileg lassan szaktekintélynek számít, hiszen alig pár nap alatt elősegítette pár lehetőség megvalósulását. [Pffff....most gondolkozik azon, hogyan tudná ezt magára is alkalmazni - ez a suszter end hiz súz c. angolszász rockoperára emlékeztet] Aztán jól megbeszéltek egy szombati találkozót...ezt már nagyon várta!

Hétfőn visszautazás, bűntudattal, meg egy csomó kajával, mint rendesen. Délután lakásnézők...jönnek, néznek, ígérnek - visszaszólnak. Még jó, hogy olyan kicsi a lakás, így cirka 7 perc alatt lezajlik az esemény. Feszültségből - nomeg hófelhőkből - adódó fejfájás rulez, tehát irány Roxfort és az ufók. Előtte bátorító fecsej telefonikusan egy "kolleganővel"...
Este szokásos...X akták nézés a többiekkel, beszélgetés a "milyen volt otthon" tárgykörben...hajnalban fekvés.
Hát így esett.

R-helyek

(második verzió)



- Lettenetesen tülelmes vagyok....annyila, hoty képes vatyok az elszállt postomat újra begépelni... -



Legalábbis azt a részét, ami megmaradt.



Majdnem leírtam angolul, hogy tele van a fejem fájással:) Aztán jól megkérdeztem az angolul értő - mi több - tudó barátnőmet és kiderült, hogy ugyan tudom a helyes megfejtést, mégis baromságot írtam volna le, úgyhogy leginkább letettem róla. Ennyit a warriorságról:/ ->ez egy R-hely



Ma telefonikusan értekeztünk S. nénivel, miből hamar kiderült, hogy xar a frímél - minő meglepi! - meg, hogy jól nincs se boj, se kott, pláne nem együtt és nem ellenem. Valamint még az is kiderült, hogy bachhhot xar a frímél. Viszont legalább rejlik benne némi kihívás az ingerszegény hétköznapokat élő lámajúzer számára.

Necsörelli - csak nem bírtam ki;) - sok más érdekes und izgalmas dolog szóba került még így nőifecsej közben. Továbbá - a közönség erősen lélegzetvisszafojt, várván a katarzishoz juttató kinyilatkoztatást - IGEN, végre bírunk találkozni!:)



Télleg, S. néni! [Még ma küldöm a varázs-csomit!]Tök elfelejtettem leírni, hogy a kéktarzanos dolog, amit küldtem - és aminek az eleje /is?/ eléggé gáz, az leginkább azért olyan elnagyolt, mert: 1. még nincs rendesen kidolgozva (ezért a vázlaszterűség helyenként), 2. viszonylag kevés munkát fektettem bele eddig, 3. [vajon miért méretesebb a hármas szám, mint a többi??] az "energetikai és mentális"...részek of coz nem maradnak így - lévén extra hülyén hangzik, csak jelzésszinten maradt benne a cuccban, hogy ha végre elkap az ihlet, emlékezzek arra, hogy konkretén mit éltem át álmomban.

Miután átküldtem, újraolvastam és bizony mondom nektek: egyik szemem sírt...és a másik is:) -> ez is R-hely



Egy biztos, tanulni fogok belőle...mármint a kritikából....mármint remélem. (kardot, pisztolyt, hajókötelet, ciánt, arzént, büröklevet, fókaorrot eldugtam és már el is felejtettem hová)



Amúgy minden nap egy tanmese. - vagy, ahogy egyik kedves barátom, A. mondaná: Vicc, csak nem az a szar, nevettetős -

Mostanság kezdem egyre megalapozottabbnak érezni, hogy mégiscsak egy büdösbanya vagyok - illetve inkább banya.... Vannak időszakok, amikor piciny csápocskáim olllyan jól veszik az infókat, hogy nem tudok nem tudomást venni róluk. Ez most egy ilyen (visszaolvasván lila köd) Kis magyarázat: máskor is bejönnek az infók a csápocskákon, csak marhára nem figyelek rájuk, ilyenkor meg nem tudok nem figyelni...kicsit olyan mint a selyemsál vs. kalapács meccs.

Fene tudja mitől -és hogyan???- működik, de megyen. A tarot is működ, meg -amikor elhiszem- a teremtés is:) Igen vidám dolog.

Közben pedig - hála a női (érzelmekre ható) energiákkal telített időszaknak - hullámvasutazik megint a hangulatom. Kisördög szól: szerencsére nem csak az enyém! Hehh >:o>

Démonok, egÓcska, dolgoznak, emberke meg vadul figyel kifelé, meg befelé, hogy most teljesen normális-e, tud-e önfegyelmezett lenni és egyáltalán akar-e.



Szóval, érdekes dolgokat tanulok magamról így harminc felé döcögve.

R-helyek



Majdnem leírtam angolul, hogy tele van a fejem fájással:) Aztán jól megkérdeztem az angolul értő - mi több - tudó barátnőmet és kiderült, hogy ugyan tudom a helyes megfejtést, mégis baromságot írtam volna le, úgyhogy leginkább letettem róla. Ennyit a warriorságról:/ -> ez egy R-hely



Ma telefonikusan értekeztünk S. nénivel, miből kiderült, hogy xar a frímél - minő meglepi! - meg, hogy jól nincs se boj se kott, pláne nem együtt és nem ellenem. Valamint még az is kiderült, hogy bachot xar a frímél. Viszont legalább rejlik benne némi kihívás az ingerszegény hétköznapokat élő lámajúzer számára. Necsörelli - csak nem bírtam ki :D - sok más érdekes und izgalmas dolog szóba került még így nőifecsej közben. Valamint - a közönség erősen lélegzetvisszafojt, várván a katarzishoz juttató kinyilatkoztatást - igen, végre bírunk találkozni:)



Télleg! S. néni! Tök elfelejtettem leírni, hogy a kéktarzanos dolog, amit küldtem -és aminek az eleje /is?/ eléggé gáz - az leginkább azért olyan elnagyolt, mert: 1. még nincs rendesen kidolgozva(ezért olyan vázlatszerű helyenként), 2. viszonylag kevés munkát fektettem bele eddig, 3. [vajon miért nagyobb a hármas szám, mint a többi?] az "energetikai és mentális" ....részek természetesen nem maradnak így - lévén extra hüjén hangzik, csak jelzésszinten maradt benne a cuccban, hogy ha végre elkap az ihlet emlékezzek arra, hogy konkretén mit éltem át álmomban.

Miután átküldtem, újraolvastam és bizony mondom nektek: egyik szemem sírt ...és a másik is:) ->ez is R-hely

Egy biztos, tanulni fogok belőle...mármint a kritikából, remélem.





Amúgy minden nap egy tanmese. (vagy ahogy egyik kedves barátom A. mondaná: Vicc, csak nem az a szar, nevettetős.) Mostanság kezdem egyre megalapozottabbnak érezni, hogy mégiscsak egy büdösbanya vagyok - illetve inkább banya... Vannak időszakok, amikor a piciny csápocskáim ollyan jól veszik a beérkező infókat, hogy nem tudok nem tudomást venni róluk. Ez most egy ilyen. Fene tudja mitől - és hogyan???- működik, de megyen. A tarot is működ, meg -amikor elhiszem- a teremtés is:) Igen vidám dolog.

Közben pedig - hála a női (érzelmekre ható) energiákkal telített időszaknak - hullámvasutazik megint a hangulatom. Kisördög szól: szerencsére nem csak az enyém! Hehh >:o> Démonok, egÓcska dolgoznak, emberke meg vadul figyel kifelé, meg befelé, hogy most teljesen normális-e, tud-e önfegyelmezett lenni és egyáltalán akar-e.



Szóval, érdekes dolgokat tanulok magamról így harminc felé döcögve.