Most pedig megpróbálozom egy kép beszúrásával....
....olybá tűnik, hogy sikerült:D
....olybá tűnik, hogy sikerült:D
Ámokozás
Országszerte nyár van. Ennek jobbára örülök, bár nagyobb és mélyebb levegőket kell az életbenmaradáshoz vennem... Persze, az elmúlt években nem, vagy csak alig volt nyár, ezért a vékony természetű alsóruházat, mint olyan eléggé hiányos az öltözködési táramban. Hála ezen ténynek, jelenleg egy középvastag hosszúszárú farmerban dunsztolódok a negyvenfokos irodában, mertmivel a többi lenge textilem épp szennyeskedik a kosárban. Pfff...viszont, hogy a szépségét se felejtsük ki a fentieknek, legalább redukálódik az alsó fertályom testzsírszázaléka és narancsbőrkéje... Legyünk optimisták jeligére:) Ez az extrém-mazózás:)
Amúgy is ámokos vagyok. Vagy erősen csökkentenem kell a kávézást, vagy erősen leszoknom róla. Még a reggeli elsőnél nem szokott bajom lenni, igaz fel sem ébredek tőle. Egyszer pl. nyakonöntöttem a kezdőkávémmal a macskát. A cinyó ugyanis, ahogy humán jelenlétet érzékel a környezetében, rövidke szirénázás után a kiszemelt alany ölébe vetődik, majd ott hempergéses elhelyezkedéssel választja ki az ideális testhelyzetet, hogy az emberi szervezet minél jobban hozzáférjen a kényeztetendő testtájaihoz. Egy ilyen hentergőzős helyezkedés alkalmával méltóztatott kirúgni a kezemből poharat és a fejére boríttatni a kávét. Szerencsére már nem volt forró, úgyhogy nagyobb baja nem esett a macskadednek.
Az ámokozás a másod-, illetve harmadrendű kávézati cselekmények alkalmával szokott bekövetkezni - kivételt képez ez alól, amikor végképp zombi vagyok -, akkor viszont a hetvenkétmókus nyolcvanötfelé rohan érzet produkálódik a szervezetemben, ebből szerencsére kifelé csak enyhe tikkelés látszik meg a feszültség (valszeg a mókucik pórázontartásának feszültsége). Ilyenkor aztán egyszerre szeretnék nagymosni, blogot-, regényt-, levelet írni, ebédelni, olvasni, napozni, meditálni stb. Jó eséllyel azért estére lemegy a hirig, akkor viszont rögvest ámokenni és ámokaludni szeretnék. Az előbbi általában sikeredik is, ám az utóbbi hagy azért némi kívánni valót.
A hétvége remekjól sikerült. Családilag anyukáztunk egyet, majd bátyó, uncsitesók és én elmentünk egy vidéki magán állatkertbe. Az is nagyon szuper volt. Találkoztam egy szép szőke lóval és jól megszeretgettem.
Rajta kívül láttam helyes kecskegidákat, de oroszlánt, majmot, emut, szürkemarhát, tengerimalacot, több márkájú nyulat, antilopot, zebrát...sokfélét. Sajnáltam, hogy csak telefonilag tudok fényképezni, de azért így is lett emlék. (mint alant is látható...ja! meg felent is;>)
Tegnap parázson sütögettünk a srácokkal, meg élménybeszámolóztunk, ki merre járt témakörben.
Amúgy is ámokos vagyok. Vagy erősen csökkentenem kell a kávézást, vagy erősen leszoknom róla. Még a reggeli elsőnél nem szokott bajom lenni, igaz fel sem ébredek tőle. Egyszer pl. nyakonöntöttem a kezdőkávémmal a macskát. A cinyó ugyanis, ahogy humán jelenlétet érzékel a környezetében, rövidke szirénázás után a kiszemelt alany ölébe vetődik, majd ott hempergéses elhelyezkedéssel választja ki az ideális testhelyzetet, hogy az emberi szervezet minél jobban hozzáférjen a kényeztetendő testtájaihoz. Egy ilyen hentergőzős helyezkedés alkalmával méltóztatott kirúgni a kezemből poharat és a fejére boríttatni a kávét. Szerencsére már nem volt forró, úgyhogy nagyobb baja nem esett a macskadednek.
Az ámokozás a másod-, illetve harmadrendű kávézati cselekmények alkalmával szokott bekövetkezni - kivételt képez ez alól, amikor végképp zombi vagyok -, akkor viszont a hetvenkétmókus nyolcvanötfelé rohan érzet produkálódik a szervezetemben, ebből szerencsére kifelé csak enyhe tikkelés látszik meg a feszültség (valszeg a mókucik pórázontartásának feszültsége). Ilyenkor aztán egyszerre szeretnék nagymosni, blogot-, regényt-, levelet írni, ebédelni, olvasni, napozni, meditálni stb. Jó eséllyel azért estére lemegy a hirig, akkor viszont rögvest ámokenni és ámokaludni szeretnék. Az előbbi általában sikeredik is, ám az utóbbi hagy azért némi kívánni valót.
A hétvége remekjól sikerült. Családilag anyukáztunk egyet, majd bátyó, uncsitesók és én elmentünk egy vidéki magán állatkertbe. Az is nagyon szuper volt. Találkoztam egy szép szőke lóval és jól megszeretgettem.
Rajta kívül láttam helyes kecskegidákat, de oroszlánt, majmot, emut, szürkemarhát, tengerimalacot, több márkájú nyulat, antilopot, zebrát...sokfélét. Sajnáltam, hogy csak telefonilag tudok fényképezni, de azért így is lett emlék. (mint alant is látható...ja! meg felent is;>)
Tegnap parázson sütögettünk a srácokkal, meg élménybeszámolóztunk, ki merre járt témakörben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)