Szirének

Moziélmény

Hosszú kihagyás után, vasárnap eljutottam egy filmszínházba, ott is a Fehér zaj c. művet tekintettük meg.
Ha most nem fájna úgy a fejem, mint ahogy, akkor valószínűleg hosszasan dicsérném-méltatnám. Sokféle dolog eszembe jutott a film után. Ezek némelyikéről rövid vitát indítottunk barátnémmal hazafelé a buszon.
Másnap pedig megnéztem az egyik olyan hivatalos szájtot , ahol a témával irl foglalkoznak.
Erről kicsit mátyáskirályos a véleményem, tudniillik: érdekes is meg nem is, ijesztő is meg nem is...

Szabadjon egyelőre ennyit.

Társkereső rovat

Alig használt, 29 éves női szervezet (részletes jellemzésre azért most itt nem térek ki) keresi korban hozzáillő, egy sereg jó- és (nem bánom) pár nem annyira jó tulajdonságokkal rendelkező "foltját" pasiféle személyében.
Bátrak előnyben! :)))))))))))))))))))



kommentek előtti komment: íííííííííjjjjjjjjj ez naggyon gáz:) bár még mindig sokkal jobb, mint amit anno tényleg majdnem feladtam- mármint hirdetést:D

Nos...

filozófikus gondolatok száma: 0, hangulati állapot (1 és 10 között, ahol 10 a legjobb): 8, fizikai állapot (1-10 között): 6, szellemi (micsoda?) állapot: 5....

Így vagyok. Igyekeznék kiheverkélni a mentális kimerültségemet, meg mittoménmimet, viszontellenbende ezeröccáz dolgom van. Vadul szkennelek, Recognitázok, gépelek....hehh, vicces, hogy időnként többet dolgozom, mint anno civilként, pedig akkor sem nagyon láblógáztam. Evvan. Irány az elfogadás, meg a többi ijen blablabla.

Képzeljétek csücskök! (gy.k.: szívemcsücskei) Hétfő óta van aurafotózó/videjózó masinánk!:) Bizony! Teljesen jó. Keblenc főmágusunk egészen remekségesnek ítélte meg - ő már csak tudja, 11 éve foglalkozik a burkocskákkal- úgyhogy most a srácok (no meg azért stikában én is) tanuljuk, hogy mi merre hány méter:) Nagyon érdekes ám! Akivel talizom, és akit érdekel, majd mesélek szóban....

Asszem most nem nyújtom hosszabbra ezt a postot..mer minek?:)

No comment

Pontosan négy évvel ezelőtt halt meg Apucsi és Marisom.
Marhára tudnak hiányozni.

Bárha...

..lenne tehetségem ahhoz, hogy érzékletesen leírjam a bennem keringő "fícsöröket" (gondolatok, érzések, megnevezhetetlen, behatárolhatatlan izék)..., de nem van.
Péntek van, süt a nap, fúj a szél, madarak versenytordítanak. Délután ballagása egy ismerős női kamasszervezetnek, utána hidegtálas lakoma.
Belül meg...próbálok vadul kagylózni, mind a nyolcvanhatezerötszázhetvenkettő csápommal figyelgetek befelé (kettővel meg kifelé próbázok). Időnként felbukkannak emlékfoszlányok, azokhoz kapcsolódó érzelemfoszlányok, aztán szépen aláhullanak...

Egyszer volt egy álmom. Lezuhantam.
Gyerekkoromban hosszú ideig kísértett a zuhanás érzése a gyomromban, az utánam süvítő hatalmas szürke valami nyomása a hátamon...de mindig felébredtem. Aztán kamaszkoromban újra előjött. Két hétig huhogott-rémisztgetett, majd úgy döntöttem: egy életem, egy halálom, én biza végigálmodom, mert unom a fáradtan, ugyanakkor kiizzadva és szívdobogva kelést.
S lőn.
Eljött a vágyott vég. Lezuhantam.
Ahogy földet értem megszűnt az összes nyomás gyomorból és mindenhonnan. Még láttam kívülről a testem kis ideig (semmi szaftos), aztán lassan elsötétült a kép és bársonyos, langymeleg puhaság vett körül. Nem úsztam, nem lebegtem - bár nehéz meghatározni, hiszen testetlennek éreztem magam - és Végtelen Nyugalom és Béke volt kívül és belül. Aztán feltünt egy apró, fényes pont. Majd nőni kezdett. Én meg kíváncsi lettem és vártam, vajon mi lesz ez... Talán diónyi méretű lehetett (belül már éreztem a "na, már majdnem látom; már majdnem megvan" érzést), amikor felébredtem.

Tök jó volt. Mármint az álom.

Újra itt

Hát...ez a nap is eljött.
Megérkeztem a - nem oly hosszú - vándorútról. Most leginkább mennék egy másikra, erdőbe, faházba, egyedül...be szép is lenne!:)

Assem t'om hol kezdjem... Még mielőtt elmentem volna női szülőmet látogatni, magamévá tettem Meseanyó legújabb könyvét, az Álmok tengerét. Mit mondjak? Fantasy kategória "állítólag", s ugyan nem múlja fölül az Álomhajszát, de poros lelkivilágomat igen csak sikeresen megtisztítózáporozta...eccóval: jólesett. Mivel utazásom előtt egy nappal sikerült bevennem a haccázoldalas könyvet, ezért nem vittem magammal olvasnivalót. Hiába no! Amit szeretek, azt falom ;))

A szombati napot megkoronázandó, megvolt az első idei tűzönjárás. Innentől lehet a szívemcsücskeinek részemre varázsokat küldeni...bár mondhatnók, most viszonylag ép talppal megúsztam a történéseket. A következőre meg igyekszem lelkileg edződni. (itt azért kicsit elgondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy az ember, ahogy öregszik egyre gyávább lesz? vagy ez csak rám érvényes? Tulajdonképpenséggel hangyányit sem kellene aggódjak ettől, hiszen több mint hatvan alkalommal megtettem ilyen-olyan lépéseimet a sokfokos parázson, ergo nagyon váratlan dolgok nem történhetnek. Akkor meg mi van? Dettó mivanozok a pasiféléket illetően...) :értetlenkedik:

Vasárnap aztán -az én bátor bátyómmal [aki forgalmi nélkül autózik, állítólag kényszerből:>], meg a két gyermekével- leautóztunk anyáknapjázni. Négyéves unokahúgom végig mesélte-énekelte az utat, így elég szórakoztató volt:) Anyánál aztán ebéd címén legalább másfél órát seggeltem az asztalnál és tömtem a búrámat, elvégre "csúnya a sovány ember"...persze a többiek már régen otthagytak és eszmélkedtek a háromfogásos ebéd után, de hát ki fog rohanvást étkezni? Hö, én nem!
Midőn csatlakoztam, rögvest felköszöntöttük az anyut, aki kivételesen egész helyesen örült is az ajándékoknak. Koraeste a bátyóék visszaautóztak, én meg - anyával teljes egyetértésben - ágynak estem.
Egyfelől a szombati (napon való) leégésnek köszönhetően...bibiiiii engem már nem ér sápadtarcúnak szólítani!...másrészt a déli tivornya okán beájultam. A szieszta olyan jól sikerült, hogy délután öttől éjjel fél tizenkettőig nem adtam életjelet magamról...akkor is csak azért, mert a tahófonom leesett az ágymögé és ki kellett bányásznom. A nagy ijedtségre persze aludnom kellett egy kicsit, így mondhatom, hogy hétfőre kipihent és kisimult lettem.

Ígyképpen a hétfői napom totál kiesett az emlékezetemből, kivéve azt, hogy este fővarázslónkat hallgattam a főkereskedelmi rádióban (ámbátor rémlik, hogy jött valami rokon, meg ettünk, meg próbáltam egy Evelyn Marsh könyvet olvasni, aztán nemtom mi volt...viszont a könyv oltári nagy csalódás volt, úgyhogy tőlem szokatlan módon a hetvenedik oldal után megköszöntem és letettem). Kedden próbálkoztam némi naperőzéssel. Kb. háromnegyed órán keresztül bírtam a hőséget...hát így. Viszont este jól megnéztem a Vészhelyzet soron következő epizódját - már tök régen nem láttam egyet sem - és az nagyon jólesett.

Ja! A pipikről még nem is írtam:) A kis "puttyonyseggűek" -merthogy azok- hatvanhatan vannak, sárgák, meg rozsdaszínűek. Ez utóbbiaknak a csőre vége enyhén pirosas...rém muris népség. Sajnáltam, hogy a bunkófonnal nem lehet igazán jó képeket csinálni, mert lett volna mit fényképezni. Pl. az egyik kerekpopsis felkapott egy "valamit" (mivel marha gyors volt nem lehett megállapítani, hogy mit, de kb. akkora volt mint egy cigaretta csikk), majd szerzeményével vadul elkezdett rohanni. Uzsgyi, másik húsz csipogós kotort a nyomában és egymást letaposva próbálták elszerezni a zsákmányt. Ha ez "valakinek" sikerült, az rögvest a másik irányba lendült, a huszas tömeg meg követte...Na ez haláli volt. Aztán voltak balettos életvitelű popsisok....elémberedett lábaikat és más kilógó testrészeiket nyújtóztatták, néha kibillenve az egyensúlyukból és marha nagyokat bukfencezve.

Most meg már itthon vagyok. Koptatom a roxforti gép billentyűit....próbálok visszazökkenni.
Asszem menni fog.
Simán.