Csajbuli és más vidámságok
Hosszas egyeztetéseknek köszönhetően végre létre jött a barátnéim által - és persze általam is - hőn áhított nőparty. De ne szaladjunk ennyire előre a történetben.
Kezdjük mondjuk onnan, hogy szombaton reggel, alig négy órányi alvás után főhősünk felkel. Mit felkel? Felpattanik a matracról és legott lezavarja a Nagy Fürdőszoba Ceremóniát cirka 20 perc alatt (fürdés, hajmosás-szárítás, fogmosás, öltözés stb.). Ettől kicsit már reggel Szupervumennek érzi magát. Majd kibattyog a nagy sárga busz megállójába és már csak egy kicsit lepődik meg azon, hogy csak 5 percet késik a járat a szokásos 15-höz képest. Ennek folyományaként 5 perccel a megbeszéltek előtt már ott álldigál és várja a családot, miközben szemtanúja lesz egy kapitális csattanásnak, melyet egy platós kisautó és egy M-el kezdődő és ercedes-re végződő típusú gépjármű követnek el...of coz, egy harmadik ótó okozza, mert kretén és tojik a KRESZ-nek nevezett izére. Szerencsére személyi sérülés nem történt.
Aztán befut a kis család, igaz, nem teljes létszámban, mert unokahugi megint beteg. Viszont vidáman konstatálom, hogy unokaöcsi emberesedik (már olyan magas mint én...-vagy még olyan alacsony???-..és szépen mélyül a hangja). Az utazás kellemes beszélgetéssel telik, meghányjuk vetjük az ojságírói lét mindennemű nehézségeit és -persze romantikus elhivatottságból- szépségeit is. Az idő is szép napos volt. Trallalla.
Korán megérkeztünk az általam kántriszájdnak hívott alföldi városba, anyucikánkhoz (persze a dednek meg a nagymamikájához). Ott finomságokkal dúsan rakott asztal vár minket...majd újabb kellemes beszélgetések, immáron a "kivel mi történt, mióta nem beszéltünk" kérdéskörben. Az idő elrohant, aztán mi is, mert unokaöcsinek muszájos volt szombaton délután angoltanárhoz mennie. (hallatlan!! mik vannak? pöttyet azért meglepődtem ezen)
Így tehát koradélután már Roxfortban ájuldoztam, lévén a kevés alvás és a nagy adag kaja kezdte kifejteni áldásos hatását. Cirka egy órás fetrengés után nekiálltam testileg és lelkileg is felkészülni az esti fícsörre.
Estére az idő erősen zimás lett és valami dara potyogott fentről. Természetesen elfelejtettem a kabátomra visszaapplikálni a kapucnit, így a füleim némileg vacogtak. Viszonylag gyorsan megérkeztem a barátnémhoz, ahol már hárman ott vártak a kemény magból. A teljes létszám végülis 8 lett, de nőkből néha még ez is sok. Most nem volt az. Iszogattunk, csipegettünk, kiröhögtük az elmúlt időszak összes búját, nosztalgiáztunk, ahogy rendesen. Aztán, éjfél után megkezdtük a szokásos Tarot-szertartást. Hááát...volt ott minden. Remélem sikerült segítenen, támogatást adnom annak, akinek kellett.
Háromnegyed háromkor aztán jól hazamentek a csajok, mi meg még negyed négyig dumcsiztunk V.-vel, majd beájultunk.
Vasárnap ehhez -és a bejövő hidegfronthoz- képest kicsit kocsonyásnak éreztem magam holisztikus háromszögem szerte.
Azóta egészen jól telnek a napok, van sok munka, meg írási restanciám, úgyhogy megyek is és próbálom azokat is teljesíteni.
Korán megérkeztünk az általam kántriszájdnak hívott alföldi városba, anyucikánkhoz (persze a dednek meg a nagymamikájához). Ott finomságokkal dúsan rakott asztal vár minket...majd újabb kellemes beszélgetések, immáron a "kivel mi történt, mióta nem beszéltünk" kérdéskörben. Az idő elrohant, aztán mi is, mert unokaöcsinek muszájos volt szombaton délután angoltanárhoz mennie. (hallatlan!! mik vannak? pöttyet azért meglepődtem ezen)
Így tehát koradélután már Roxfortban ájuldoztam, lévén a kevés alvás és a nagy adag kaja kezdte kifejteni áldásos hatását. Cirka egy órás fetrengés után nekiálltam testileg és lelkileg is felkészülni az esti fícsörre.
Estére az idő erősen zimás lett és valami dara potyogott fentről. Természetesen elfelejtettem a kabátomra visszaapplikálni a kapucnit, így a füleim némileg vacogtak. Viszonylag gyorsan megérkeztem a barátnémhoz, ahol már hárman ott vártak a kemény magból. A teljes létszám végülis 8 lett, de nőkből néha még ez is sok. Most nem volt az. Iszogattunk, csipegettünk, kiröhögtük az elmúlt időszak összes búját, nosztalgiáztunk, ahogy rendesen. Aztán, éjfél után megkezdtük a szokásos Tarot-szertartást. Hááát...volt ott minden. Remélem sikerült segítenen, támogatást adnom annak, akinek kellett.
Háromnegyed háromkor aztán jól hazamentek a csajok, mi meg még negyed négyig dumcsiztunk V.-vel, majd beájultunk.
Vasárnap ehhez -és a bejövő hidegfronthoz- képest kicsit kocsonyásnak éreztem magam holisztikus háromszögem szerte.
Azóta egészen jól telnek a napok, van sok munka, meg írási restanciám, úgyhogy megyek is és próbálom azokat is teljesíteni.