Nyár van, nyár...
...röpke lepke száll, a tapsifüles cinyó meg jól levadászná őket. Szerencsére a macsek még repülni nem tud, úgyhogy a házba betévedő leppentyűk általában túlélik a támadást. Béke poraira, annak a szerencsétlen sorsú molynak, akit viszont nagy örömmel fogyasztott el! Brrrr...:) Sajnos a szúnyogokat sem igen bírja elkapni, ámbátor annak többen örülnénk.
Dolgosan telnek a napok, vendégfogadunk, rendezvényszervezünk...jéééé, dezsavüm van, mintha már ilyet írtam volna. Írhatnám, hogy a szokásos kerékvágásban haladunk. És igaz lenne. Most kint dübörög a harminc fok az udvaron, émmeg a hűvösnek mondható, uszkve 25 fokos házikóban felügyelem az állatcseperentyűket, und végre töltögetem a blogot karakterice.
Szerdán csajos napot tartottam. Kivételesen nem barátnőzőset, hanem magamkényeztetőset, legott elmentem shoppingolni. Tehettem ezt azért is, mert sikerrel begyűjtöttem némi anyagi jutalmat és mert a "fejlődjünk nőileg" c. történet gyakorlati alkalmazásán töröm magam. Lassúdad talán látszódik is az eredmény, de majd az ismerősökön jól tesztelem irl:) Tehát shopping. Eddigi pályafutásom során viszonylag ritkán töltött el örömmel a "vásárolok egy pár új cuccot" c. fícsör. Ennek több oka is volt. Első körben a behatárolt anyagi eszközök, másodsorban a "jézusmária, mindentükörbenrettenetesenfestek főleg, ha felüről vagyok megvilágítva" és a "bazi meleg van, de utálok így próbálni" felkiáltások okán.
Mostanság egész jól viselem a tükörképemet és szépen komótosan bírtam vásárolgatni, igyekeztem odafigyelni, hogy nyugodtan megnézzek mindent és ne úgy próbáljak fel dolgokat, mintha 10 másodperc múlva kifutón kellene lennem. -pffff....sosem is gondolnák(így szép parasztosan) komolyan a catwalk-ra...ahhoz legalább 15kg túlsúlyom, és 20 cm magassági hátrányom van, ja, meg túlkorom is!:))-
Jelzem sikerrel jártam, és nem is egy ízben. Ennek köszönhetően gyarapodott a NŐI ruhatáram. Pl.: két szoknyával - egy nagyon hosszúval, meg egy nagyon röviddel:)) Mostmár csak hordani kellene őket...
Macskacicócska szépen cseperedik. A képen látható szerelmetes pillantásokkal - no meg az állandó "szirénázással" motiválgat, hogy simogatva, etetve stb. legyen. Szerencsére(?) van egy kis királyfurgangja a drágának. Amikor a kutyagyereket elvitték oltatni pl.: magát kergette és ez roppant mulatságos volt. Tudniillik megszokta, hogy reggelente a vele egyidős Hermivel kergetőznek és mikor felfedezte a hiányát előbb verbálisan háborgott, majd tettleg szökdécselve rohangált, mintha a kuty itt lett volna. A magam részéről vinnyogva röhögtem, amikor bekergette magát a konyhába, mindezt olyan slunggal, hogy a hokedlire ugortában leszörfözte magát az ülőalkalmatosságon heverkélő párnákkal egyetemben, így őcinyósága nyekkenve leborult a hoki túloldalán. A párnák ráestek, amit persze támadásnak ítélt, úgyhogy ebből bizony bírkózás kerekedett, melynek végén rövid, ámde igen heves küzdelem után, természetesen a macs nyert.
Hermi is nagyon vicces tud lenni, főleg, amikor felpörög. Olyankor, mint a rajzfilmekben szokás, a hátsó lábaival helyben teker, majd kilő, mint a csúzli... Ma fürödtünk. Ő a kádban, én meg általa. Mivel a házőrző -és egyben macskák réme- nem egy piperkőc alkat, eléggé nehezményezte a pancsikolást, melynek hangot is adott. Sajnos a bolhákat meg én nem csípem, úgyhogy a megfelelő kemikália beszerzéséig és a jövőheti kozmetikus beiktatásig úgy döntöttem, a szipolyokat vízbe fojtom, a felmosórongy kinézetű gyerkőcre, meg tiszta "ruhát" varázsolok. Ezt is sikerrel túléltük. Igaz, a locspocs után a ded nonfiguratív mintát bosszúzott az alkaromra, de ez még mindig jobb, mint amikor durcázik.
Hát kéremszépen ilyen és még ilyenebb (t)ápolási gyakorlatokat folytatok. A négylábúak után (valamikor majdan) következnek majd az emberkísérletek. Már csak a megfelelő alanyt kell kiválasztani, s neki is veselkedhetek.
