Szirének

kalandok és nyavajgások

Címkék: megjegyzés (5)

Survivor

Szombaton szerencsésen túléltem egy frontális ütközést. Mázli, hogy senkinek sem lett baja, leszámítva a két autót.

Címkék: megjegyzés (0)

Az egyik szemem sír...

Skandináv emberünk grimaszokat vág: Finntorog

Címkék: , megjegyzés (0)

Az van...

...hogy kiborult a bili.
Pontosabban így lehetne megfogalmazni a jelen állapot eléréséhez szükséges teendők sorát: "végy egy bilit, töltsd meg színültig cefrével (vagy mással), aztán amikor már jól a peremig ér, szottyaszd egy kicsit, majd kezd el lögybölni lágyan, hogy mindenhová jusson egyenletesen, de maradjon is lögybölni való, akkor az igazi, ha csípi a szemed! Ja! és mindenképpen próbálj hosszabb ideig jó arcot vágni hozzá, mosolyogj!"

Idén két barátot veszítettem el (nem annyira rejtelmes körülmények között). Ha így folytatom lassan egy sem lesz.

A másik azt mondja "téged nagyon szeretlek", nekem meg leginkább az jön át, hogy "ja, te is itt vagy? akkor hoznál egy kávét?". Nincsenek nagy elvárásaim (most ellent mondok, mert DE, néha vannak, úgyhogy pontosítok...vele szemben), csak számomra mást jelent az a szó, hogy szeretet, barátság, őszinteség, hűség...Rosszul esik, hogy a sor végére állít és mire én következnék rám csukja az ajtót. Az még rosszabbul esik, hogy mindeközben próbál hülyének nézni (merthát bizonyos nézőpontból az vagyok, ráadásképp EKKORA!) és ártatlan, semmit mondó üres fecsegéssel elütni az időt, mert úgy érzi, hogy mondania KELL valamit. Talán azért mert már vagy két hete szinte egyáltalán nem kommunikálok(és nem csak vele nem), csak amit nagyon muszáj.
A pajtik csesztetnek is eleget, hogy csináljak magammal valamit, de nem akarok. (Az önsorsrontás művészete írta Szirén/a....ehhe) A pajtikban az a jó, hogy nagyon tudják ám osztani az észt, hogy mit hogyan kéne, vagy hogyan nem kéne. A legeslegjobb meg, amikor nem tudják, hogy mit kéne, de te azért csinálj valamit, mert valamit muszáj tenned, nem maradhatsz úgy.

-szolgálati közlemény-Félreértések elkerülése végett csak arról van szó, hogy valamely gyerekkori defektusnak köszönhetően zsigerből letiltja a rendszerem a parancsolgatós-tanácsadós stílt és ha goromba nem is leszek, de ha lehet még jobban zárok. Ha nem tud valaki okosat vagy szépet mondani, nagyon kérem, ne baszogasson, mert úgy tovább tart az út a gödörből kifelé...Köszönöm!-közlemény vége-

Napokig bőgtem, nem szigorúan csak terápiás célzattal, hanem mert konkrétan az az érzésem, mint amikor meghalt egy hozzám közel álló, vagy megcsalt, elhagyott, átvert a szeretett.
Kibaszottul fáj, de nem igazán tudom eldönteni, hogy mi fáj jobban, az hogy kiszolgáltattam magam, hogy bíztam benne, vagy az, hogy ő visszaélt ezzel.

Az meg tovább fokozza ezt a nagyon jó érzést, hogy egyik (érthető okokból ugyan, de) kihátrált az életemből. Ha lehet, az ő hiánya jobban fáj. Annyira szükségem lenne most rá, mert tuti mondana egy-két okosságot, amitől másképp látnám a dolgokat és talán holnap egy kicsit könnyebb lenne, mert emlékeznék a szavaira. Ehhez képest valószínűleg sikerült elérnem, hogy felkerüljek a "potyadékok" listájára.

Aztán meg ott van még a lakásügy. A kiadott lakás, a balhés albérlők, akik nagyon sokkal tartoznak, de immáron már utcán vannak, a "menekülős" pénzecském, amit a közüzemi tartozásocskákra kifizethettem...

EKKORA BAROM ÁLLATKERT VAGYOK!

Kurvára kicsesztem magammal, mindenféle szempontból.

Amikor éppen nem bőgök, olyan érzésem van, mintha egy bazi nagy, hajszálrepedésekkel átszőtt (vagy valami ijes) ólomkristály tálat kellene egyensúlyoznom, nehogy egy hirtelen mozdulattól szétessen az egész. Fáradt vagyok és - igen, sajnálom magam és igen, tudom, hogy tovább kell lépni, csak elfogyott az üzemanyag és nincs egy kurva kút sem a közelben - néha kétségbeesett is, pedig apró örömök azért vannak.
Ők a tollpihék a kicseszett mérleg másik serpenyőjében, amit én kovácsoltam ügyesen magamnak.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)